Örömmel
közlöm, hogy 2 milliárd 378 millió
273 ezer 972-ik lakos vagyok a Földön
a 6 milliárd 997 millió
488 142-ből és nem vagyok hülye.
A bedeszkázott ablakokról pedig annyit, hogy az emberek akkor deszkázzák be házaik ajtóit - ablakait, ha a cunami közeledik...
Külön választom a külföldről érkezett leveleket az itthoniaktól...
Teljesen eltér a hangnemük...
A korábban megjelent Zárás és Nyitás című írásomat követően hűtlennek mondanak többen. Volt, aki meghátrálónak. Volt, aki azt írta, megcsillantottam a reményt, de én is olyan vagyok, mint a többi, azaz kihátrálok…
Teljesen eltér a hangnemük...
A korábban megjelent Zárás és Nyitás című írásomat követően hűtlennek mondanak többen. Volt, aki meghátrálónak. Volt, aki azt írta, megcsillantottam a reményt, de én is olyan vagyok, mint a többi, azaz kihátrálok…
Mint írja, nem
feltételezi, hogy bárki is lefizethetett volna, de ő akkor sem érti…
Volt,
ki írta, hallott ő már bizonyos sugdolózásokról, hogy akcióra készülnek ellenem
azok, akiknek érdekeit nagyon is kereszteztem s felkér, mondjam meg az igazat…
És
hova tűnt a szabadságvágyam és hova az igazságérzetem?
Vagy,
most úgy megyek, hogy egyúttal jövök is?
Hogy
is állok a kérdésfeltevésekkel?
Akár rájöttek, akár nem, én kérdéseimmel is
segítettem, de nem érdekelnek a babérok… Legalábbis a helyi szintűek már nem…
Talán akkor érdekelt utoljára, amikor a
választást megelőző napon a déli órákban rohantam haza, hogy több, mint
72 órás talpon – és ébrenlét után átvágjam az egyik jelölt kifogása alapján a
már kész kampányfilmet a polgármester jelölt kérésére…
És,
mikor visszavittem, már nem bírtam tovább,
tántorogtam haza, hogy aludhassak végre egy pár órát…
tántorogtam haza, hogy aludhassak végre egy pár órát…
Hittem, amit lehetett, megtettem…
A
Tujner házaspár előzékenyen oda hozott egy – egy műanyag tányérnyi maradék
gulyást, mikor este, visszatértünk
feleségemmel, aki még előző éjjel, hajnalig segített vágni a
kampányfilmet…
Utólag mondta el, aggódott, hogy kipurcanok, de nem mert szólni…
Utólag mondta el, aggódott, hogy kipurcanok, de nem mert szólni…
Nem
ragozom a dolgot…
A kampányfilm
bemutatásától eltekintett dr. Riebl Antal,
a választás napjának éjszakájára pedig elfelejtett meghívni…
Volt ott aztán sör, bor, zene, pálinka, falat elfoglaló plazma televízió…
a választás napjának éjszakájára pedig elfelejtett meghívni…
Volt ott aztán sör, bor, zene, pálinka, falat elfoglaló plazma televízió…
Meghívottként nem fértem bele…
Sem én, sem Feleségem…
Sem én, sem Feleségem…
A mór és mórné megtette
kötelességét…
Mindegy már…
Késő este megkérdeztem, átmenjek, vagy
ne? Mondták, hogy persze…
Ott voltak a Riblisták…
Mind…
Kik készítették már nyelvüket, hurráztak és őrjöngtek…
Rövid
idővel később egy helyi szerencsétlen,
azzal akart nyilvánosan oldalba bökni,
hogy én is dr. Riebl Antal pörköltjét zabáltam…
Így… Szóról – szóra…
hogy én is dr. Riebl Antal pörköltjét zabáltam…
Így… Szóról – szóra…
S
mellékelt nyilvánosan egy fényképet…
Azt
ábrázolta a gyenge, direkt sötétben, vaku nélkül készült lesi - fotó,
hogy a
Tujnerék által előzékenyen
odahozott gulyás – maradékot esszük korábban,
odahozott gulyás – maradékot esszük korábban,
a
Feleségemmel…
Mindegy
már…
Aztán,
hogy dr. Riebl sem köszönte meg,
akármit is tettem érte, vagy értük,
akármit is tettem érte, vagy értük,
már
nem érdekelt…
Már
bizonyosságot nyertem arról, amitől korábban tartottam…
Amiről korábban,
többször hajnalig beszélgettem
Feleségével…
Kértem
őt, vigyázzon férjére, ne tudja őt bedarálni
a hatalom virtuálisan elfoglalt biztonsága…
Szóljon, ha kell, csapjon az asztalra, ha érzi, úgy elkapja férjét a
hatalom korlátlan tudata, hogy már nem lát át a homályon…
Esetleg túlságosan is
magáéhoz köti majd az ordas lelkek gyülekezete…
Szólt,
nem szólt? Asztalra csapott, csaphatott, vagy sem?
Nem tudom…
Nem tudom vergődik e a lelke valakinek – akárkinek?
Én
zsigerből gyűlölöm a megalkuvást, hibám is sokszor,
hogy feketén – fehéren
látom a világot,
nem ismerem a szürke átmenetet,
de
bocsánatot kérnem soha nem kellett a tisztességtelenségem okán…
Nem
köteleztem el magam Ribliótának…
Nem
vagyok kollaboráns…
Kényelmes
sem,
és
soha nem tartoztam a hallgatag többséghez…
Nem
vagyok hajlandó kétségbe esni, mert bárkiből az lett, ami…
Van,
ki állítja a silány virág is több, mint
a semmi.
Én azt mondom, és azt teszem,
Én azt mondom, és azt teszem,
ha nem telik virágárusnál egy szál
rózsára,
akkor kimegyek a kertbe, s nem érdekel, gaznövény díszét szakítom e le,
gyűjtöm csokorba,
azt teszem le kedvesem elé…
akkor kimegyek a kertbe, s nem érdekel, gaznövény díszét szakítom e le,
gyűjtöm csokorba,
azt teszem le kedvesem elé…
Gyűlölni szeretném azokat, kik az emberekbe oltják
a hervatagságot…
De nem teszem már, legalábbis itt, ahol élek, már nem…
És
eltüntetem céltáblámról a Mindent Elfogadás elleni lövöldözést…
Tudom,
tartozom Gabipetinek és Kelekotyának, mert nem tettem már közzé az
úgynevezett hallgatagokról szóló, névsorokkal
ellátott írásaikat …
Doktorvagyokmagamis
és Taviborz számára is adós maradok, mert csak annyit hoztam nyilvánosságra írásaikból,
hogy az úgynevezett Kempingbérlő nem tudja őket megtéveszteni, mert szerintük
gyáva, hernyó mozgású, mások által diktált éppen hallgatásba rejtőzködő és azt üzenik Ribliéknek,
hogy Varga Gábor személyében Judást melengetnek keblükön…
hogy Varga Gábor személyében Judást melengetnek keblükön…
Spagetti
és Hajnalcsillag a helyi, maszek nyilvánosságot vették célba.
Kocsismandró
és Zombibaba bizonyára itt lakik a Kéktó sétányon,
mert éppen az általam is többször hasztalan szóvá tett beágazó útról mondták el véleményüket…
mert éppen az általam is többször hasztalan szóvá tett beágazó útról mondták el véleményüket…
Andersen és Peresztrojka közölte, vannak egy
páran, nem is kevesen,
akik hajlandóak lennének tokkal – vonóval finanszírozni egy igaz, helyi újságot… Vállalnám e a szerkesztését?
Mondtam, ennek még nem jött el az ideje…
akik hajlandóak lennének tokkal – vonóval finanszírozni egy igaz, helyi újságot… Vállalnám e a szerkesztését?
Mondtam, ennek még nem jött el az ideje…
Pisze
és Csapkodó azt kérdezte, vajon mit kaptak az üdülősök,
és mit kezdjenek azzal a Százmadár Egyesülettel,
ahol Tujner Ferencné ugyanott röpköd mindenki felett,
mint bárhol máshol, ahol reflektorfénybe kerülhet?
és mit kezdjenek azzal a Százmadár Egyesülettel,
ahol Tujner Ferencné ugyanott röpköd mindenki felett,
mint bárhol máshol, ahol reflektorfénybe kerülhet?
Korábban ennyire se engedtem volna
bántani,
de miután családi barátságunkat egy vécével tette egyenlővé,
bizony, tanácsaim nélkül, hagyom, csináljon, menjen, vagy bukjon, ahogy akar…
de miután családi barátságunkat egy vécével tette egyenlővé,
bizony, tanácsaim nélkül, hagyom, csináljon, menjen, vagy bukjon, ahogy akar…
Még
a feleségemnek is szarkazmussal teli megjegyzést tett,
mert nyilvánosan felköszöntötte őt névnapja alkalmából…
Megjegyezte, ezzel rászabadította a sok felköszöntőt…
mert nyilvánosan felköszöntötte őt névnapja alkalmából…
Megjegyezte, ezzel rászabadította a sok felköszöntőt…
A felköszöntőkre vonatkozó jelzőt, korrektség okán
nem teszem közzé…
Sajnálom,
hogy Piszének és Csapkodónak ez a véleménye róla,
én eredetileg másnak, többnek ismertem meg.
én eredetileg másnak, többnek ismertem meg.
Homokozó
pedig azt kérdezte, hozzá járulok-e, hogy a blogon megjelent írásaimat,
fényképeimet, karikatúráimat kinyomtassák és akár terjesszék?
Az
a válaszom, hogy igen.
Többen
azt feltételezték, hogy kellő mértékben sikerült valakinek megsértenie…
Egyikük azt javasolja,
hozzak áldozatot, bocsássak meg neki, vagy nekik,
mert túlságosan is sokba kerül majd a település lakóinak
a hallgatásom,
az elhallgatásom.
hozzak áldozatot, bocsássak meg neki, vagy nekik,
mert túlságosan is sokba kerül majd a település lakóinak
a hallgatásom,
az elhallgatásom.
A régi vicc szerint,
amikor a kupec eladja a vak lovat, és az falnak megy,
amikor a kupec eladja a vak lovat, és az falnak megy,
a vevő felismeri a bajt,
azonban a kupec kitart,
és csak azt mondja:
azonban a kupec kitart,
és csak azt mondja:
"Nem vak az a ló, csak bátor!"
Én ezt a vakságba temetkező válasz – nélküliséget kértem
számon
az arra felelősöktől,
akikről azt hittem, méltóak a tiszteletre…
az arra felelősöktől,
akikről azt hittem, méltóak a tiszteletre…
De úgy voltam többségükkel,
- Churchill nyomán -,
hogy láttam beszállni őket a taxiba,
de mikor megérkeztek a hatalom előszobájába,
de mikor megérkeztek a hatalom előszobájába,
nem szállt ki belőle senki…
Horgonyok nélkül, bizony, ki tudja, hova sodródik a hajó?
