Bár eredetileg a korában kapott leveleket próbálom egymás mellé illeszteni és közzé adni,
de a Halottak Napján megtisztelt levelével az úgynevezett ludasmatyi, amelynek bizonyos részleteit közzé adom.
„ Én Ludas Matyi késői leszármazottja vagyok, de dédnagyapám után én sem alkuszom. Ha megengedi, jelentkeznék folyamatosan, akár nyithatna nekem egy külön rovatot is. Őszinteségemben nem fog csalódni. „
Tisztelt ludasmatyi. Nem vagyok cenzor, de ez nem egy közösségi hírharsona, tehát nem teszek arra ígéretet, hogy minden levelét közzé adom blogomon.
Javaslom, regisztráljon a település honlapján,
ott folyamatosan közzé adhatja írásait.
Maga azt írja, hogy:
„ Magát okostojásnak nevezi valaki és nem kéri ki magának? Annyira elgyávult, hogy nem csap már oda ustorral a szemeteknek? Nem tudom, mit szólna az a Senki, ha maga őt bunkó parasztnak nevezné? Ez persze csak naiv kérdés. Ne is nevezze annak, név nélkül is az. Különben se hagyja magát. Az a személy is egy ivadék a riebl – istállóból. Megjegyzem, egy félre sikerült ivadék. Ha pedig annyira bunkó is meg paraszt is, azaz bunkó paraszt, akkor ne csodálkozzon, ha feljebb akar mászni a szaros tyúklétrán. „
Tisztelt ludasmatyi!
Elmondom Magának,hogy engem már régen nem érdekel, hogy kik ordibálnak fel a pincéből. A bunkó is kategória és a paraszt is... Én gondolkodjak jelzőkön? Nem... Mert nem érdekel...
