Üzenet a Délegyházi szájhősöknek

Az átdolgozott  Petőfi vers... 

( Erdélyi István )

A szájhősök


Meddig tart ez őrült hangzavar még?
 
Meddig bőgtök még Délegyháza nevében?
 
Kinek a Kicsi Délegy mindig ajkain van,
 
Nincsen annak, soha sincs szívében!
 
Mit használtok kofanyelvetekkel?

 
Évrül évre folyvást tart a zaj,

 
És nem ott-e, a hol volt, e szép település?

 
Nincs-e még meg minden régi baj?

Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
 
Az időt így elharácsoljátok;
 
Várva néz rég s olly hiába néz az
 
Isten napja s a világ reátok
.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
 
S áldozatra zsebeiteket,
 
Tápláljátok végre a hazát, ki
 
Olly sokáig táplált titeket.

Áldozat s tett, ez a két tükör, melly
 
A valódi honfiút mutatja,
 
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
 
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
 
Hiszem én, hogy mint a fák tavaszszal,
 
Megifjodnak a vén nemzetek,
 
De ti hernyók új lombot nem adtok,
 
Sőt a régit is leeszitek.
 

S oh mi vakság! fölemelte még a
 
Népszerűség őket paizsára,
 
Az elámult sokaság, miképen
 
Megváltóit, karjaiba zárja.
 
Megváltók? ők Délegyháza eladói,
 
Elveszünk ez ordítók miatt...
 
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
 
Mert a félénk eb mindég ugat.
 

Én ugyan nem állok e Délegyházi sereghez,

 
Melly kiséri őket ujjongatva,

 
És ha egykor közibök vetődöm,

 
Nem egyébért lépek e csapatba,

 
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez

 
Ál nagyok győzelmi szekerét,

 
S haragomnak ostorával vágjam
 
Arczaikra a bitó jelét.