Egy antidemokratikus világból egy antidemokratikus világba? Egy személyi kultusz által alá támasztott létből egy személyi kultusz által körül bástyázott hatalmi berendezkedésbe?
Egy harci helyzetet jelent ez az átutazás, amelyben mindkét fél erkölcsös, vagy akár erkölcstelen eszközöket vet be saját igazának bizonyítására? Délegyházán lelki sebeket ejtő háború zajlik… Amit természetesen a meglévő hatalom bagatellizálni próbál… Elmos, szétmos, elhallgat tényeket… Hallgatásba menekül és minden helyben topogó, vagy visszafelé irányult lépést úgy ad közzé, hogy elhitessék, mindez megfelel a demokrácia játékszabályainak. Mert ugye, a helyi marhákat erre is meg kell tanítani… És erre ők az igazi tanító mesterek… Akár a gazdálkodásról, akár az információ - áramlásról, akár a kinevezési rendről, akár a hatalom és a választók közötti demokratikus játékszabályok betartásáról…
Viszonylag elég sok levelet kapok, legalábbis Délegyháza mértékegységgel… Alkalomadtán hozzá nyúlok egy - kettőhöz a napi tizenöt – húszból, a többiből pedig elképedéseimet leplezve, csak építkezem…
Elcsodálkoztam, hogy korábban a nyíltságáról és kiállásáról nevezetes helyi személy mitől fáradt ki annyira, hogy kivonult a helyi közéletből? Aztán kaptam tőle egy levelet és értelmezve a jelenre és a hétköznapok alakítóira, úgy gondolom, meg kell őt értenem s egyben – ha szerepet játszanék, - olvasva, az alábbi levél részletet, bizony kezdenék félni a helyi hatalom képviselőinek helyében… Mert a tartós némaság bizony az Üvöltés előszobája…
„ A délegyházi közélettel kapcsolatos aktivitásom sosem hagy alább... De amint ön is látja, Délegyháza Honlapján lévő fórum, mint olyan, nem működik... Én ezt a fórumozók tüntető gesztusának, bojkottjának érzem... Nem kívánom megtörni a sztrájkot… Személyemben a Délegyházi vezetéssel kapcsolatos fenntartások nem, hogy csökkentek volna, hanem még tovább nőttek.. Szóval Erdélyi Úr! Egyelőre csak csendben vagyok... Sokféle dolog érlelődik bennem... „
Akik a pitiánernek érzett helyi „ nagypofájúakról ” – hiszik - , nem sok vizet zavarhatnak, ők vajon, mire gondolhatnak?
- Mi vagyunk a hatalmon, mi döntjük el, hogy a közel fél milliárd forintból, ami beáramlik – átáramlik az önkormányzati kasszán, a legitimitás látszatát keltve, melyek lesznek azok a csatornák, ahol névtelen útvesztőkön át vezethet majd ide, vagy oda, ennek, vagy annak a markába a meglévő pénz apró morzsácskája… És persze, mindezt átlátható és törvényes módon… És ki tiltja meg, hogy háláját ez, vagy akár az, vagy amaz a személy, így, vagy úgy, ennek,vagy annak, ilyen, vagy olyan fedő utak igénybe vételével fejezze ki? Hát persze, hogy tiszta körülmények között... Ki merne mást gondolni? Mi vagyunk azok, akik még a látszatát is elkerüljük annak, írtjuk, mint tűzzel a pestist, ami nem tiszta...
Tehát jó lenne, ha a helyi gondolkodó személyek, akár sztrájkolnak, akár nem, nem csak úgy néznék saját vezetőiket, hogy törvény adta jogukkal élve, - lásd, az úgynevezett Üvegzseb törvényt - üvegnek nézik a közös pénz helyét képező zsebeket, hanem a szándékot, és az annak nyomán keletkező nyomokat is kellő helyen és módon elemeznék, értékelnék…
És, már bocsánat… Milyen önmagukat megalázó, szánalmas módon próbálnak bosszút állni bizonyos, nekik nemet mondó, sőt ellenük a kesztyűt is felvett állampolgárokon? Hányszor átéltem ezt már Délegyházán… És a fogatlan dögevők hányszor próbálkoznak még…
A receptet mindnyájan ismerjük, de arra sem veszik a fáradtságot, a tudás és a bátorság hiányáról már nem is beszélve, hogy változtassanak az üldözési, boszorkányüldöző módszereiken… Analfabéta emberek üzennek hadat az írástudóknak…
Hivatkoznak dátummal ellátott lakossági bejelentésre… Utcabizalmi értekezlet döntéseire… Testületi határozatra... És menyi átlátszóságba, anakronizmusba, és mennyi pitiánerségbe csomagolva…
Az úgynevezett Lakossági bejelentés születhet úgy is, hogy szól az egyik a másiknak – Ugyan, írd már meg nekem levélben ezt, vagy azt… Hogy kellően ki legyen párnázva a helyzet, megfogalmazzák, kinyomtatják, kézbe adják az önmaguknak szóló levelet is…
A hamvába és saját kardjába dőlt Utcabizalmi Hálózat is csak a helyi diktatúra fedőszervévé aljasult… Hivatkozni egy szűk, - politikai értelemben - pincsikutya gyülekezetre, több, mint primitív és átlátszó hiba… A több, mint száz utcából és lehetséges száznál több megválasztott -és nem kiválasztott! - utcabizalmiból tíznél alig többen, legitimációs eszközeivé váltak egy öntörvényű hatalomnak… Mondhatnak, amit akarnak a Hűséges Alattvalók, ami jó a helyi hatalomnak, ki is választhatnak a mondat halmazból bármit, amivel a szarba sem vett demokráciára hivatkozva élni és vissza élni is lehet…
És ebben az értelemben dr. Riebl Antal – bár észre sem veszi Görbe István, helyi képviselő, - a saját polgármestere, mint eszközt, mégis csak az erdő felé menetelteti őt…
A testületi határozatok születése pedig?
Jakus Lászlóné képviselő –bizottsági elnök szerepkörét megértem… Nem nehéz… Nem elég, hogy jelenlétével életkora összes szakaszában kiszolgálta az éppen aktuális hatalmat és ez koránt sem okoz számára alkalmatlanságát bizonyító lelkifurdalást, az egészet megtetézi még azzal is, hogy enyhén szólva kérdőjeles körülmények között alkalmaztatta saját, egyszülött, édes lányát is a helyi tantestületbe… Érhető, ha kézzel kitapintható túlélési ösztöne a lekötelezettség bajnokává is teszi őt Délegyházán… Ki is használják… Már attól félek, izomgörcsöt kap a mindig ég felé nyújtott, mindent megszavazó jobb keze… Bár, mondják, nem kell félnem, edzett jobb keze van… Nevetséges és kabaréba illő folyamatokon átmenve még a röhögés kategóriát sem éri el… Legfeljebb a kiröhögését… Szemembe mondva, szemrehányó mondatokkal tisztelt meg, hivatkozva olyan - szerinte - általam írt valótlanságokra, amelyeket soha nem írtam s mikor kérdeztem, egyáltalán hol olvasta azt, amivel engem letámadott, azt válaszolta, csak hallotta, mert nem ér rá olvasni az interneten, ami megjelenik... Igaz, nem tart képviselői fogadó órát sem, bizonyára, mert hiszi, szatyrában hordozza a bölcsek kövét... Szóval, így működnek a dolgok Délegyházán...
És mit is mondhattam annak a hatalmi pincsikutyának tekintett -egyébként jóhiszemű, tisztességes, megtévesztett és eszköznek felhasznált - embernek, aki szóvá tette, törvényre hivatkozva - hogy az ő fényképét bizony nem állt jogomban felhelyezni az internetre... Az más kérdés, hogy jogomban állt volna, de, amikor közöltem vele, rossz úton jár, csak felhergelték ellenem, mert bizony nincs weblapom és nem én adtam közzé fényképét az interneten, felajánlottam, ha kell, ki is nyomtatom számára, akkor azt mondta, ő nem látta, csak hallotta egy jogot végzett embertől és elnézést kért...
És milyen sajnálatra méltó az egész…
A megvakított, vagy a már előre, jól megválogatott, esetleg lekötelezett, már eleve szelektív vakságban szenvedő döntéshozók, - akik egyben Édesanyák, Édesapák, Nagyapák - olyan alantas szerepet játszanak el, amely nem csak születésükre, eddig életükre, hanem annak utólagos – akár a törvény ide vonatkozó paragrafusa szerinti – megítélésükre is árnyékot vet…
És észre se veszik… Pedig, tudom, nem hülyék, nem alávalók, de bocsánat... Lehet, éppen ezért nem veszik észre saját szerepüket, mert az érdek, temérdek?
Mást nem, csak ezt veszik figyelembe és ezért bármilyen szerepet eljátszanak? De mi lesz, ha a régen nem tapsoló közönség már nem csak hallgat, hanem a száját is kinyitja? Ha az öklét is készenlétbe helyezi? Meddig, hova menekülnek majd?
