Kedves Erdélyi úr!
Első kérdésem: - Most
akkor döglött halak gyülekezete vagyunk?
Először is
gratulációval kezdem, mert úgy érzem, zseniálisan ért ahhoz, hogy Magyarországot kicsiben ábrázolja
s az ember már régen egy nem az úgynevezett Mutyifalvára gondol, hanem inkább
egy Mutyi –országra…
És bővíteném,
csatlakozva véleményéhez, ne Délegyháza legyen a mutyizás művészetének Oktatási
Központja Magyarországon, hanem írjanak ki pályázatot e cím elnyerésére! Lehet,
Délegyháza lemaradna más településekhez képest, akkor pedig mutyi alapon
vindikálná a címet önmagának Délegyháza, ha nem társadalmasítanák e
pályázatot…
És, amit javasoltam az
előbb.
Brüsszelben a magyar
delegáció jelentse be, hogy Magyarország pályázik az Európai Unió Elszalasztott
Lehetőségek országa címre. És, ha megkapjuk, mert bizonyára megszavazzák, lesz
még idő arra is, hogy létre hozzuk az országos Mutyi helyhatóságokat.
És értem én, hogy
aggódó hangon kiáltja világgá, hogy Délegyházán nem akarnak városias
gondolatokat, meg, hogy megteszi az OKJ-s végzettség is a mutyi beosztások
elnyeréséhez, de legyen hű önmagához is… Délegyháza tényleg annyira szórja a
pénzt? A válasz világos és átlátható
tényeket követel.
A könyvelői tanfolyam
első napi feladata lehetne, hogy bárki kiszámolja az alábbiakat:
- 1990 - óta éves
lebontásban, az állandó lakosság számához viszonyítva mennyi összeg volt a
Magyar Nemzeti Bank és a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos inflációs és
kamat adatainak figyelembe vételével az egy főre jutó:
1. Állami támogatás összege?
2. A helyi önkormányzat
saját bevételének összege?
3. A helyi önkormányzat
saját bevételén belül mennyi volt a hitel állomány?
4. A bevételből mennyi
összeg került jövedelem - termelő beruházásra?
5. Folyó áron mennyi és
milyen értékű önálló vagyonnal rendelkezett a helyi Önkormányzat?
És lehetne folytatni a
sort, de mindaddig, amíg racionalitás helyett csak érzelemre és saját
érvényesülésre, gyermekkori álmokra és nosztalgiázásra fordítják az időt és
lehetőségeiket, addig elmegy maguk mellett a világ…
Nem tudom, lehet, írok
még levelet az egész demokrácia - kérdésről, meg a diktatúráról, és persze a
cenzúrázásról is, de az hosszabb tartalmat igényel…
Befejezésül csak
annyit, hogy nem élek Délegyházán.
Lányomékhoz szoktam ( inkább régebben szoktam ) lemenni.
Igen,
régebben volt rá okom, most
pedig? Minek? Most már körbe se lehet sétálni egyik
tavat sem…
Olyan az egész, mintha valami lelki atombomba hatását élnék át…
Vegetálnak az emberek és bezárkóznak.
Az utcák pedig? Üresek, mint a lelkek…
Elnézést, ha nem úgy fogalmaztam, ahogy ez maguk felé dukál,
de ne várjanak
sokat egy nyugdíjas egyetemi tanártól.
