Alig két évvel a dr. Riebl Antal nevével fémjelzett délegyházi diktatúra hatalomra jutását követően,
immár véglegesen bebizonyította dr. Riebl Antal magyar állampolgár,
hogy
egy politikus senki,
azaz
Délegyházán a Politikai Senki neve:
dr. Riebl Antal.
E G Y A R C N É L K Ü L I
A N T I
P O L I T I K U S V O N Á S A I H O Z ...
Advent a bűnbánat és a várakozás ideje…
Tudom… Bár nem vagyok
vallásos, nem hiszek Istenben, jó okom van rá, átejtett, a földön túli,
mennyekben lakozó, onnan rám figyelő Isten, számomra nem létezik…
És eszembe jut
történelmi tanulmányaimból, voltak jeles napok, amikor az érvényes halálos
ítéletet sem hajtották végre, háborúkat nem kezdeményeztek, gyilkosságot,
méreggel tőrrel, vagy egyébbel nem követtek el, mert az esetleg az Isten napja
volt, vagy akár a császár születésnapja…
Mikor hazatértem
advent első napján egy Istentiszteletről, amely inkább egymás megbecsülésének
szükségességéről, mint Istennel átitatott búbánatos, ájtatos mázzal átitatott
jajongás volt, szinte szentség gyalázó módnak éreztem, ahogy Riebl, Délegyháza
polgármestere beleköpött,
mondhatnám – az ő szintjén - bele szart a tisztaság
vágyába
és földre, mocsokba, sárba kényszerített – szintjére – hol tudnom kell
róla, hol hallanom kell róla, hol tudomásul kell vennem, vagy egy Üres Senkinek
érezve – látva - tudva személyét kitörlőm még saját belső szótáramból is ezt a
nevet s a léttelen létem, amelyet ténykedésével megvalósít, vagy csak addig él
bennem, amíg ártani tud?
Minderre Kulcsár
László délegyházi
– megjegyzem –
tisztességes állampolgár
levele ébresztett rá…
Mert már régen nem
rólam van szó…
Ellenem már annyi
mindent megpróbált, annyi kudarcba fulladó gerinctelen tette volt,
hogy
egy
egész népcsoport inkább a Taigetoszt választotta volna, ahelyett, hogy azzal
keljen,
- Ma sem félek ettől
a Riblitől…
Én
- és ezt tudom mindenkinek ajánlani –
nem
hátrálok meg, nem félek és nem rettegek és nem vagyok lekötelezettje, nem vagyok
általa zsarolható, nem vagyok csicskása, de tenyeréből, vagy asztalánál zabáló
éhenkórásza sem…
Riebl, nem
megélhetési politikus, nem az…
Mert a szóban benne
van, hogy megélhetés és benne, hogy politikus…
Ha mondta - írta, jóindulattal, talán ebben tévedhetett Kulcsár László...
A megélhetésről?
Amíg környezetében
eggyel több ember van, mint önmaga, addig nem lesz oka problémázni a
megélhetésén,
mert ahol fű van, ott kasza is van,
ahol pedig átejtendő ember,
ott van Riebl…
És megél és jól megél
és bőszen hirdetheti, mi mindent köszönt és köszönhet neki a falu közössége,
akár
egyenként a falu polgárai…
De ki kérdezte meg
tőle bármikor:
- Jó, adtál, de kinek a pénzéből?
Mert, hogy a
becsületesen megszerzett, korrekt módon megküzdött pénzedből nem, az biztos…
Riebl a hatalmon
levők azon fajtájából való,
akik arctalanok,
akik tehetségtelenek,
akik nullák,
vagy dupla nullák…
Már a szánalom
ébresztésére is képtelenek…
A gyávaság része,
nem
csak része,
hanem lételeme Riebl hatalmi létezésének…
Az elmúlt harminc év
alatt a településen lakók egyrészt megtermelték, másrészt eltűrték mindazokat,
akik által, mint a bábok irányítva voltak…
Bele nyugodtak abba a jó – jó
magyarságba, hogy van, ki úrnak születik és úgy is hal meg… És van, ki
szegénynek, és az kapja a legolcsóbb temetést…
Itt generációkon át
öröklődött családok, klánok, házasságok girbe – görbe útvonalait keresztezve a
hatalom gyakorlóinak köre…
Ilyen klánok, olyan klánok…
Tény, tudom, mert
életem nagy részét e magyar honban töltöttem el, nem lehetett könnyű önerőből bármely cigány
származású embernek helyet követelnie magának és egyrészt részt vállalni a
torta felosztásából, másrészt odáig eljutni, hogy a tortavágó kéz egy cigány
származású ember kezébe kerüljön…
Obamának se volt könnyű...
És bejárva a világot,
tudom, tapasztaltam, a cigány szó ez esetben behelyettesítheti a bokszost, a
purdét, a niggert, a sárgát, a vágott szeműt, a latint, a portoricóit, bármely
korábban önerőből képtelen felemelkedni vágyó csoport, vagy faj bármely tagját…
És tudom alkalmi
gyávaságaim hazugságot szülnének,
és tudom, erre képtelen vagyok…
Én nem akarok palesztin
lenni, nem akarok kurd lenni, nem akarok katalán lenni, abban a térben, ahol
élek, ahol minden fűszálhoz jogom van…
És a föld rögeihez és
a napfényhez is…
De hangsúlyozom, azt
sem tűröm el, hogy egy zsidó nő azt ordítsa bele az arcomba, hogy
– Takarodjon
az utcámból…
Hogy egy cigány férfi a tökét verve magyarázza belém egy óriási
piac kellős közepén,
- Adjatok, rohadt magyarok, nekünk még ötven esztendőt és
ti lesztek kisebbségben!
Ahogy nem rúgok bele,
ahogy nem vetem meg sem a cigányokat, sem a zsidókat, sem a niggereket, sem a putriból
kikandikáló purdét, sem a sárgát, sem a vágott szeműt, sem a latint, sem a
portoricóit,
én sem követelek többet,
csak annyit, ne akarjanak belőlem,
életem
kárát előidézve élni…
Nem többet…
Zsidó? – nem vagyok.
Cigány? – Nem vagyok.
Zsicigány? - Nem
vagyok.
Szegény,
gyászhuszár vitézek fajtáját kompenzálandó várkapitány sem...
Elvárják kisebbségi
létükből fakadóan a tévedés jogosságában rejtőzködő mutyizás, valóságát és kiváltságát...
Már a rendőrségtől, az ügyészségtől, a bíróságoktól sem félnek, mert hiszik, ha
ott sírdogálnak egy kőrt, megkönyörül rajtuk az igazságszolgáltatás szíve és
szabadon futni hagyják őket…
Csókosaik pedig?
Hiszik joguk van eltehénkedni
napernyőik árnyékában, gondolják, nekik is jut a jóból, mint a szebb napokban…
Mi ez a csend?
Mi ez a mindenütt
csend?
Lelkük legyen rajta,
hiszen jogában áll bárkinek bárki mellett, vagy ellene tüntetni, nem is ez a
kérdés…
De amikor bármely
bősz, táblákat magasba emelő tüntető hazaér a nagy népi húrrázás Kossuth teréről,
vajon a postára indul, hogy jól megérdemelt fizetéséből feladja a kredenc
polcán tárolt és zsúfolódó sárga csekkek halmazát, vagy otthon, a négy fal
árnyékában már káromkodik és belerúg asszonyba, gyerekbe, kutyába, macskába
dühében, hogy miből fizesse ki a rezsit, gyereknek az ebédköltséget, asszonynak
a bérletdíjat, vagy a gázt, a villanyt, vagy a közös költséget?
És ezt lovagolják meg
országos szinten és nemzetközi szinten és Európa szinten és délegyházi szinten,
egyre megy…
Az olyan fajta, mézbe mártott furkos botra
támaszkodó, azaz bot sem csinálta politikusok, mint például Délegyháza
polgármestere,
aki már már hatalma megszerzésének pillanatában saját kezűleg írta ki
magát a demokráciából és mivel így és ily módon és ily gyakorlatot követve
foglalja el meg nem érdemelt helyét, bármely közösség irányításának legfelsőbb
csúcsán, eleve a léte is arra predesztinálja, hogy a diktátorok között legyen a
helye…
A Hitlerek, a
Sztálinok, a Rákosik képzeletbeli tablóján, az embergyalázók Pantheonjában…
A nevet sem érdemlő Riebl nevet cipelő Személy,
aki beírta magát a diktátorok közé…
Mert,
ahogy Riebl,
úgy közelről
a hóhér is ember,
kinek hatalmából
eredő tettei
tobzódnak az ostobaság fertőjében…
És én nem és nem és
nem akarok kompenzálni…
Pedig életem, bármely
szakasza feljogosíthatna erre, de nem teszem…
Nem írom homlokomra
zsidó származásomat,
mert, ha az lennék, se tenném…
Nem írom bőrömre
cigány származásomat,
mert, ha az lennék, se tenném, igaz, el se rejteném
fajtám létét, kultúráját, anyám, apám, őseim emlékét, ha az lennék…
De, hogy nem érzem
jól magam a kifakult vértől is megszáradt kilencvenhárom ezer négyzetméternyi
földdarabon,
ahol még levegőt vehetek, az bizony tény…
Ott lettem hontalan,
ahol állandón fülembe danolásszák cigányok, zsidók, hogy ők cipelik a
hontalanság létét…
Én nem akarok feljebb
jutni a létrán, megkapaszkodni sem
és nem kompenzálok,
mert oktalan tett lenne
ott,
hol e létformát többnyire a zsidók, a cigányok hasznosítják…
Krisztus után XXI. századdal, Európában,
Magyarország Délegyháza nevű apró településén egy sok millió embernek semmit,
vagy annál is kevesebbet mondó Riebl név tulajdonosa, önmagát szemen köpő módon,
úgy döntött,
hadjáratot folytat mindazok ellen, akik nem úgy gondolkodnak, nem
úgy írnak, néznek, látnak, esznek, szarnak, vesznek levegőt, nem úgy büfögnek,
finganak, ahogy ő azt elő írja…
Mert csak az a jó,
ahogy ő gondolkodik...
Az az igaz, amit ő ír le, csak az a valós, amit ő lát,
csak az az étel, amit ő zabál...
Az az illatos, amit ő szarik,
az a tiszta ózon,
ahogy ő vesz levegőt,
az a gyomorgáz a parfüm illatú, amit ő büfög bele
Délegyháza arcába...
Csak úgy és akkor finghat mindenki, ahogy és amikor ő azt
elő írja…
Mert hiszi,
joga volt
elültetni Délegyházán a
– Kuss! - magot…
És innen számítva az
emberek be fogják pofájuk azon részét, amelyre esetleg a düh, vagy a kérdés,
vagy az utálat vegyült, ha Riebl, a bot
sem csinálta diktátor neve esett szóba…
A szókimondókat
egyszerűen,
csak úgy mindenféle törvényi felhatalmazás nélkül egyszemélyben
kitörölte
az állampolgárok azon százalékából,
akiknek joguk van szólni, írni, gondolkodni,
törvénybe nem ütköző véleményüket szabadon terjeszteni…
Az, hogy nekem
törvénytelen módon kaput mutatott, lelke legyen rajta, nem érdekel.
Én megvédem
az érdekeimet, tudom jogaimat, ismerem azokat az állampolgári formális és
informális fórumokat, ahol és amelyeken keresztül megvédem és továbbra is
kiharcolom jogaimat,
akár határon belül, akár határon túl, bárki ellen is.
Nem félek attól sem,
hogy Délegyházán,
a húsz – harminc fő
által olvasott Fórum rovatban nem lesznek ott a soraim…
Amikor hosszú
évtizedeken át a Magyar Rádióban dolgoztam, akkor sem hordtam magasabban az
orrom hegyét,
amikor egy – egy oknyomozó, vagy háborúkból tudósító riportomat főműsoridőben egymillió háromszáz ezren hallgatták hetenként…
Egyrészt – mondhatnám
- mit érdekel engem, ha az általam alapított nemzetközi Agóra Internetes
Újságot, több, mint negyven országban olvassák, böngészik, elemzik,
visszatekintve, az alapítástól számított tíz hónap alatt több, mint hatvan
ezren?
Olyan magasságba nem
ér fel Ribli keze, amilyen színvonala az Agórának van…
Ezen túlmenően pedig?
Konkrét számadatok
bizonyítják, hányan, kicsodák és mikor, mit olvasnak éppen az Agórából…
A Ribli által
cenzúrázott percekben,
- ha elgondolkodna Délegyháza polgármestere, -
el sem hinné, kik,
mikor és milyen gyakorisággal olvassák azt, ami az Agórában megjelenik…
Tudom, Ribli úr, szinte nem múlik el nap, hogy ne ülne ott a
számítógépe monitorja előtt és ne böngészné kitágult pupillákkal, hogy éppen
mit írok, vagy mi jelenik meg, mit adok közzé, kinek a véleményét Magáról,
csókosairól, vagy a maga által elkövetett cselekményekről az Agórában…
És tudom, maga eléggé
hiú,
mégse köszöntöttem Önt soha külön az Agóra olvasói között...
Hogy miért?
Talán, mert becsülve
az Agóra tisztességes Olvasóit,
a maga neve és személye nem érdemli meg a
köszönetet.
Riebl a politikai
öngól lövő bajnok.
Maga szakmai eltévelyedettségében
odáig ment, - megy- halad,
hogy még a korábbi jóhiszemű, esetleg
– részben -
önnel
szimpatizáló állampolgárokat is áthajtja a kritikusok,
későbbiekben mind jobban
az Önnel szemben állók táborát növelve,
az Agóra olvasói
közösségébe…
És mert korábban
közzé adtam, a Szerkesztő Bizottság úgy döntött:
- Közlöm, minden délegyházi
és azon túli közösséghez, párthoz, csoporthoz, egyesülethez, rajtuk keresztül sok - sok ezer polgárhoz eljut annak híre, hogy Délegyháza polgármestere egy politikailag
megbízhatatlan, bukásra ítélt diktátor és
véleményüknek híreiknek díjmentesen helyet biztosít az Agóra.
Riebl úr!
Akár Ön is
beszennyezheti gondolataival az Agórát…
Sorai, gondolattalan,
tartalmatlan gondolatainak helyet adok, hiszen többet is kibírt már az Nemzetközi
Agóra Internetes Újság.
És tudom, sok
településen is olvassák határon innen és túl az Agórát,
szülessenek is bárhol a
sorok,
ha veszélyt jelent az állampolgárok számára,
hogy véleményüket kimondják,
vagy délegyházi módra cenzúra veszélye fenyegetheti soraikat,
gondolataikat,
azok számára is nyitott mától kezdve az Agóra…
E-mail elérhetőség a fejlécen szerepel:
one@riporter.eu
vagy
stephan.erdelyi@gmail.com
Mert a Ribli féle
módszer, a hamisság művészietlen másolásával egyenlő…
Nem jött és nem is
jön el az epigonok ideje…
Mert Magyarországon
nagyon is tisztában vannak azzal, hogy
a
Kussolás üzenete:
- Hadüzenet a demokráciának…
Vissza? Topogni, vagy
előre?
Ez a kérdés?
Hát ne legyen kérdés.
Még akkor sem, ha a Baj
= a ténnyel…
Vagy tény = a bajjal.
És el hiszik,
mily könnyű kiirtani a félelem és a gyávaság vírusát…
El sem hiszik…
És rájöhetnek, könnyen
rájöhetnek arra, hogy a Ribli – féléknek mi a félelmeik tárgya és tartalma…
Hogy menetelése,
napi
– percnyi eltévelyedése a politikai zeg – zugokban nem több,
mint arra történő
felszólítás,
hogy kimondassék:
- Ribli abcug!
Ugye értik…
