2013. február 21., csütörtök

VEKNI KENYÉR ÉS AZ UNIO

Bizonyára téves úton járunk, ha valami Varsó Szerződésnek látjuk a NATO-t, és esetleg KGST-nek asz Európai Uniot. 
Szövetkezni kell, csoportosulni kell, érdekeinket mindenképpen érvényesíteni kell, mert utcaseprőként, ha úgy vennénk részt bármelyik csoportosulásban, bizony annyi jutna az országnak, mint képletesen az utcák sepregetőinek...
 Tehát, elvileg minden magyar állampolgárnak figyelő szemekkel kellene követni minden rezdülését Brüsszelnek, mert kimondjuk vagy sem, kenyerünk java, bizony az ott eldöntött és elfogadott döntések alapján jut asztalunkra, vagy asztalunkról el, valahová...
Persze, arathatnak dicső képviselőink szelet Szerbiában, hiszen mit számít, hogyTemerinben verik a magyart, vagy Szabadkán? 
Mit számít, hogy Pozsonyban, vagy Ungváron?
- A lényeg, hogy hozzátok a szavazatokat, nem viccből neveztünk ki benneteket a mi államunk polgárává is... 
És ezek a fránya kinti magyarok fennakadnak egy pár szerb pofonon, boxeres szlovák ütésen, bakancsos ukrán  rúgáson?  
Én nem is értem...
Az más kérdés, hogy én se értem, 
ki Pozsonyban, Munkácson, vagy Palicson él, 
nem is beszélve a Sidneyben, a tengerparti villájában élő szegény magyarról, 
vajon szavazatával miért meri eldönteni,
hogy én kinek vezetése alatt nyomorogjak,
vagy induljak az ABC-be egy vekni  kenyeret venni, 
a reményben, 
hogy két napig elég lesz...
Miért?