2013. szeptember 1., vasárnap

HELYZETKÉP MUTYIFALVÁRÓL…





Mivel korral élő, korban élő,  alapvetően liberális, szociális érzékenységű embernek tartom magam, elvileg vagy szégyenkeznem, vagy védekeznem kellene mindazon liberális gondolkodástól távol eső embertől, akik ezen túl még azt a „ bűnt  „ is elkövetik, hogy ne legyenek szociálisan érzékenyek.
  
 
Ha magaménak vallanám e felfogást, akkor a demokráciát, a szabad véleménynyilvánítást, a gondolkodás szabadságát vágnám sutba…
Aki Esztergomban, Miskolcon, Zalaegerszegen, Dombóváron, Szombathelyen, vagy Pilisszentlászlón olvassa az Agórát, a leírtak és a látottak folyamatos, naprakész befogadója, még soha nem tette szóvá, hogy miért éppen Délegyházáról írok, mert tudják, ha oldalra tekintenek, minden Délegyházán történt eseménynek, szereplőnek, mutyizásnak, lopásnak, lenyúlásnak megvan a saját maga  története ott, azon a tájon is, ahol ő él…

 
És ott, azon a tájon is élnek-vegetálnak olyan emberek, akik csak szomjúhozzák a szabad véleménynyilvánítást és a megtorlás mentes állásfoglalást, de nem tehetik meg, mert ott is van egy ribli – fajta, egy szilveszter – fajta, egy görbe fajta… És évnyitó alkalmából eszembe jut, egy  jakus - fajta…  

 
Mondom, az ilyen retrográd fajták, akik nem állnak ki nyíltan az elmaradás és az elmaradottság mellett, mert szembesülniük kellene azzal, hogy kor-ellenesek, hogy tehetségtelenek, hogy erejük csak arra telik hogy visszafelé fordítsák az idő kerekét…

 
Nem, ők nem fordítják vissza, csak a saját arcképükből vetítik ki a modern, huszonegyedik századi korszellemet és eszükbe sem jut, mondom eszükbe sem, mert agytekervényeik száma károsan véges, ha közben azt fogalmazzák, meg, hogy – Nem kellenek ide városias gondolatok, vagy ,hogy Délegyházának semmiféle ipari, kereskedelmi fejlődésre nincs szüksége, mert az egy üdülő övezet…

 
És nem is lenne baj, ha mindez csak egy vitára alkalmas, módosítható vélemény lenne a sok közül, de mindkét retrográd állítás mögött olyan személyek vannak, akik – sajnos – meghatározó szerepet játszanak, vagy játszottak abban a világban, amit délegyházi létnek, szerintem rothadó létnek lehet nevezni…

 
És folytatva a gondolatsort, még ez sem lenne veszélyesen megváltoztathatatlan, ha mindez nem párosulna a kárt okozó alkalmatlansággal, s a mindezt konzerválni igyekvő hatalmi arroganciával, a pökhendiséggel, lenézéssel, árok – ásással…

 
És még ez sem lenne a világ vége, legalábbis délegyházi viszonylatban, ha helyi rendeleteikben, hivatali ügymeneteik során hozott döntéseikben – kvázi állampolgár ellenes magatartásukban – nem tűzön - vízen át akarnák ideáikat a valósággá tenni…  Antidemokratikus módon, diktátori körülményeket  teremtve, a félelem,  bosszú és a megtorlás légkörében…

 
Mert korántsem akarom lebecsülni, hamu alá söpörni, mindazt, ami itt évek , évtizedek óta a lakosság ellenes magatartásban megnyilvánul, de vajon miért volt szükséges szóvá tennie , egy Délegyháza szerves lakosságát képező, árokásó és primitív, üdülősöknek kifejezetten háborús üzenetet jelentő  úgynevezett Meghallgatáson megszólalnia egy Kocsis Károly nevű embernek, ha annyira tiszta, vagy legalábbis vitára alkalmas lenne minden?  


Egy Lendvai Ágnesnek, ki szóvá merte tenni az egyébként lesöpört tókotrás szükségességét… Tervek nincsenek, csak szarba sem vett fohászok…
 
Valaki azt meri mondani, hogy bízunk abban, hogy változások lesznek… Szép… Szép és jó… De, ki, mit ért ez alatt? Egy bizonyos szűk réteg több pénzt tehet zsebre? Ez is változás… Mert többet…


Mert milyen dedós módon primitív, ha egy hangyának sem nézett állampolgár szóvá meri tenni a korábbi választási ígéretben szereplő játszótér megépítésének elmaradását, de a pökhendi kinyilatkozó, a polgármester, lesöpri az egészet azzal, hogy nem lesz, és a Majosházáról három éve hozandó eszközök az óvodába kerülnek és kész…
 
 
A primitívség oly magasra szökkent Délegyházán, hogy nincs értelemmel rendelkező ember, aki oly mélyre tudna süllyedni, hogy alulmúlhatatlanságban egyáltalán harcba tudjon szállni Délegyháza polgármesterével…
Mondják az úgynevezett Aköv sziget egy ékszerdoboz, az ottani ellentmondásokat merik felvetni az életterük részét képező emberek, de erre az a válasz,hogy „ – Engem a képviselő testület határozatai kötnek… „ 

  
És szembe mér nézni a hülyéknek hittek hadával, s nem fél attól ez a polgármester, hogy bárki elzavarja őt a jó édes anyjába, mert a jelen levők közül sokan tudják, hogy Délegyházán a Képviselőtestület egyenlő a megalkuvó csókosok gyülekezetével, akik már reggel programmá alakítják életüket, hogy miben kell egyetérteniük aznap Délegyháza polgármesterével?

 
Virtuálisan felemelt kézzel járnak, vagy ülnek a testületi ülésen, mert mindenre, minden polgármesteri előterjesztésre igent mondanak…
 
 
És ilyen cinikus pofátlansággal válaszolt mondat nem veri ki - hiszi a polgármester – senkiben a biztosítékot?
És fáradt, nagyon fáradtan alkalmatlan ez az ember, mert érkezése után, már a pontosan 78-ik percben közzé teszi  fáradtságát és azt hogy ő márpedig leül, mert remegnek a lábai… Nevetséges és egyben sajnálatra méltó…
 
 
És tapasztalatom alapján ki kell,hogy mondjam – hazudik ez az ember, aki ki meri mondani: - Nekem a szépen ápolt környezet és nem a rombolás a célom… Nem részletezem... Most és itt már nem...
Akik olvassák az Agórát  s látják a fényképeket, nem csak udvariasan mondanak hasonlókat,  hanem immár mérgesebben is…
Mindezek bizony életünk részeivé váltak… Mert semmi baj nem lenne, ha szét tudnánk választani a politikai küzdőteret hétköznapi tereink valóságától… De amíg Ribli e tájon része, sőt alakítója a közéletnek, addig erről szó sem lehet…
A helyi kormányzóképesség egyenlő a diktatúrával… Ami nem képességen, hanem alkalmatlanságon, direktívákon és megfélemlített embereken alapul…
Nincs és nem is volt egyfajta demokratikus modellje Délegyházának soha… Ma sincs, amit lehet alakítani szinte naponta…
 
A nulla, a semmi pedig? Formálhatatlan.
Az elképzelések eleve nem szabadpiaci keretek között látnak, ha egyáltalán láthatnak napvilágot…  
A cselekvés ribli féle megközelítésben történő kötelessége nem több és nem is más, mint a múlt – szellemi, közéleti, politikai és antidemokratikus perverzióval vegyített simogatása…
Komédia szinten lehet így tovább létezni… Ezt senki nem vonja kétségbe…


Meg aztán még mindig nagyobb érték a mutyi, mint a tisztesség… A némaság, mint a kiállás…  
Az immár nem is oly rejtett félelem gerjesztése, mint önnön arcunk felvállalása…
Csak szép lassan a levegő fogy el…
 
Önnön húsunkat kezdjük el marcangolni...
 
Külön – külön gödrökben dugjuk össze fejünket, már előre hamut szórunk fejünkre, morfondírozunk, ha kitudódik, mivel is mossuk magunkat…