Mivel korral élő, korban élő,
alapvetően liberális, szociális érzékenységű embernek tartom magam, elvileg
vagy szégyenkeznem, vagy védekeznem kellene mindazon liberális gondolkodástól távol
eső embertől, akik ezen túl még azt a „ bűnt „ is elkövetik, hogy ne legyenek szociálisan
érzékenyek.
Ha magaménak vallanám e felfogást, akkor a demokráciát, a
szabad véleménynyilvánítást, a gondolkodás szabadságát vágnám sutba…
Aki Esztergomban, Miskolcon, Zalaegerszegen, Dombóváron,
Szombathelyen, vagy Pilisszentlászlón olvassa az Agórát, a leírtak és a látottak
folyamatos, naprakész befogadója, még soha nem tette szóvá, hogy miért éppen
Délegyházáról írok, mert tudják, ha oldalra tekintenek, minden Délegyházán
történt eseménynek, szereplőnek, mutyizásnak, lopásnak, lenyúlásnak megvan a
saját maga története ott, azon a tájon is, ahol ő él…
És ott, azon a tájon is élnek-vegetálnak olyan emberek, akik
csak szomjúhozzák a szabad véleménynyilvánítást és a megtorlás mentes állásfoglalást,
de nem tehetik meg, mert ott is van egy ribli – fajta, egy szilveszter – fajta,
egy görbe fajta… És évnyitó alkalmából eszembe jut, egy jakus - fajta…
Mondom, az ilyen retrográd fajták, akik nem állnak ki nyíltan
az elmaradás és az elmaradottság mellett, mert szembesülniük kellene azzal,
hogy kor-ellenesek, hogy tehetségtelenek, hogy erejük csak arra telik hogy
visszafelé fordítsák az idő kerekét…
Nem, ők nem fordítják vissza, csak a saját arcképükből vetítik
ki a modern, huszonegyedik századi korszellemet és eszükbe sem jut, mondom eszükbe
sem, mert agytekervényeik száma károsan véges, ha közben azt fogalmazzák, meg,
hogy – Nem kellenek ide városias gondolatok,
vagy ,hogy Délegyházának semmiféle ipari,
kereskedelmi fejlődésre nincs szüksége, mert az egy üdülő övezet…
És nem is lenne baj, ha mindez csak egy vitára alkalmas, módosítható
vélemény lenne a sok közül, de mindkét retrográd állítás mögött olyan személyek
vannak, akik – sajnos – meghatározó szerepet játszanak, vagy játszottak abban a
világban, amit délegyházi létnek, szerintem rothadó létnek lehet nevezni…
És folytatva a gondolatsort, még ez sem lenne veszélyesen
megváltoztathatatlan, ha mindez nem párosulna a kárt okozó alkalmatlansággal, s
a mindezt konzerválni igyekvő hatalmi arroganciával, a pökhendiséggel,
lenézéssel, árok – ásással…
És még ez sem lenne a világ vége, legalábbis délegyházi viszonylatban,
ha helyi rendeleteikben, hivatali ügymeneteik során hozott döntéseikben – kvázi
állampolgár ellenes magatartásukban – nem tűzön - vízen át akarnák ideáikat a
valósággá tenni… Antidemokratikus módon,
diktátori körülményeket teremtve, a
félelem, bosszú és a megtorlás légkörében…
Mert korántsem akarom lebecsülni, hamu alá söpörni, mindazt,
ami itt évek , évtizedek óta a lakosság ellenes magatartásban megnyilvánul, de
vajon miért volt szükséges szóvá tennie , egy Délegyháza szerves lakosságát képező,
árokásó és primitív, üdülősöknek kifejezetten háborús üzenetet jelentő úgynevezett Meghallgatáson megszólalnia egy
Kocsis Károly nevű embernek, ha annyira tiszta, vagy legalábbis vitára alkalmas
lenne minden?
Egy Lendvai Ágnesnek, ki szóvá merte tenni az egyébként lesöpört tókotrás szükségességét… Tervek nincsenek, csak szarba sem vett fohászok…
Valaki azt meri mondani, hogy bízunk
abban, hogy változások lesznek… Szép… Szép és jó… De, ki, mit ért ez alatt? Egy
bizonyos szűk réteg több pénzt tehet zsebre? Ez is változás… Mert többet…
Mert milyen dedós módon primitív, ha egy hangyának sem nézett állampolgár szóvá meri tenni a korábbi választási ígéretben szereplő játszótér megépítésének elmaradását, de a pökhendi kinyilatkozó, a polgármester, lesöpri az egészet azzal, hogy nem lesz, és a Majosházáról három éve hozandó eszközök az óvodába kerülnek és kész…
A primitívség oly magasra szökkent Délegyházán, hogy nincs
értelemmel rendelkező ember, aki oly mélyre tudna süllyedni, hogy alulmúlhatatlanságban
egyáltalán harcba tudjon szállni Délegyháza polgármesterével…
Mondják az úgynevezett Aköv sziget egy ékszerdoboz, az
ottani ellentmondásokat merik felvetni az életterük részét képező emberek, de
erre az a válasz,hogy „ – Engem a képviselő
testület határozatai kötnek… „
És szembe mér nézni a hülyéknek hittek hadával,
s nem fél attól ez a polgármester, hogy bárki elzavarja őt a jó édes anyjába, mert
a jelen levők közül sokan tudják, hogy Délegyházán a Képviselőtestület egyenlő
a megalkuvó csókosok gyülekezetével, akik már reggel programmá alakítják életüket,
hogy miben kell egyetérteniük aznap Délegyháza polgármesterével?
Virtuálisan felemelt kézzel járnak, vagy
ülnek a testületi ülésen, mert mindenre, minden polgármesteri előterjesztésre
igent mondanak…
És ilyen cinikus pofátlansággal válaszolt mondat nem veri ki -
hiszi a polgármester – senkiben a biztosítékot?
És fáradt, nagyon fáradtan alkalmatlan ez az ember, mert érkezése után, már
a pontosan 78-ik percben közzé teszi fáradtságát és azt hogy ő márpedig leül, mert
remegnek a lábai… Nevetséges és egyben sajnálatra méltó…
És tapasztalatom alapján
ki kell,hogy mondjam – hazudik ez az ember, aki ki meri mondani: - Nekem a szépen ápolt környezet és nem a
rombolás a célom… Nem részletezem... Most és itt már nem...
Akik olvassák az Agórát s látják a fényképeket, nem csak udvariasan mondanak
hasonlókat, hanem immár mérgesebben is…
Mindezek bizony életünk részeivé váltak… Mert semmi baj nem
lenne, ha szét tudnánk választani a politikai küzdőteret hétköznapi tereink
valóságától… De amíg Ribli e tájon része, sőt alakítója a közéletnek, addig
erről szó sem lehet…
A helyi kormányzóképesség egyenlő a diktatúrával… Ami nem
képességen, hanem alkalmatlanságon, direktívákon és megfélemlített embereken alapul…
Nincs és nem is volt egyfajta demokratikus modellje Délegyházának
soha… Ma sincs, amit lehet alakítani szinte naponta…
A nulla, a semmi pedig?
Formálhatatlan.
Az elképzelések eleve nem szabadpiaci keretek között látnak,
ha egyáltalán láthatnak napvilágot…
A cselekvés ribli féle megközelítésben történő kötelessége
nem több és nem is más, mint a múlt – szellemi, közéleti, politikai és antidemokratikus
perverzióval vegyített simogatása…
Komédia szinten lehet így tovább létezni… Ezt senki nem vonja
kétségbe…
Meg aztán még mindig nagyobb érték a mutyi, mint a tisztesség… A némaság, mint a kiállás…
Az immár nem is oly rejtett félelem gerjesztése, mint önnön arcunk felvállalása…
Meg aztán még mindig nagyobb érték a mutyi, mint a tisztesség… A némaság, mint a kiállás…
Az immár nem is oly rejtett félelem gerjesztése, mint önnön arcunk felvállalása…
Csak szép lassan a levegő fogy el…
Önnön húsunkat kezdjük el
marcangolni...
Külön – külön gödrökben dugjuk össze fejünket, már előre hamut
szórunk fejünkre, morfondírozunk, ha kitudódik, mivel is mossuk magunkat…
