Kutyából nem lesz szalonna...

Pedig a fogak fehérje, ahogy szokták mondani, hamar meglátszott

már 2010. november 18. –án, alig másfél hónappal a választás után.

 Tisztelt Polgármester úr! Kedves Anti!

Tisztelt Önkormányzati Képviselők!

Kedves Tünde, Zsuzsa, Éva! Kedves Görbe Miniszter úr! Kedves Lajos!

Tisztelt Bednárik László!

 Annyiban rendhagyó e Csütörtöki Levél, hogy most, egyszer és utoljára személyesen küldöm el a település polgármesterének és önkormányzati képviselőinek abban a reményben, hogy olvasó és író résztvevői lesznek a település weblapján a Fórum rovatnak.

Mert ezzel nem csak engem, a település minden polgárát megtisztelhetik.

Benyomásom szerint egy új és önmagát ledönthetetlennek vélő réteg kezd törleszkedni, és már lubickol a hatalom vízében. Hiszik áldásos világ részesei.

És hallgattak is elege, vagy nem elegen?

A megszokott hangzavar mögött üres, némelyek esetében sértődött, a többségnél tartalmatlan csend volt a lényeg. .

Szilveszter Lajos nem volt ott.

Jelenléte egyébként sem vitte volna előrébb a dolgokat.

Korábban óva intették barátai dr. Riebl Antalt, ne szövetkezzen vele, képletesen, hátába szúrja majd a kést, amikor nem számít rá.

Mondták, a kutyából nem lesz szalonna.

dr. Riebl Antal optimista és bizakodó.

Érzelmi politikus, de okosabb, mint környezete. Nem is hallgat azokra, akikre nem akar. Tegnapi elárulóját alpolgármesterévé tette.

Kishitűen talán még ma is azt hiszi, nélküle polgármester sem lehetett volna.

S új arc jelentkezik a klánba.

Önkritika nélkül kinyilatkoztat. Görbe István.

Engem nem érdekel, ha valaki nem tud japán, vagy afgán nyelven.

Bizony szegényebbek vagyunk, legalább annyival, ahány nyelvet nem ismerünk, de az okosabb nem áll ki a Hősök terére, be – be – be, én nem tudok japánul.

Úgyis röhögnének rajta s megkérdeznék, melyik elvonóból szökött meg?

Mert ők a Délegyházi Klán tagjai.

Mert  klán – világban mondhatta is büszkén dr. Riebl Antal határozottan,

nem terveznek semmiféle  szociológiai kutatást a településen.

Nem indokolta meg, miért nem.

Nem és kész.

A hatalom jogot ad a Nem kimondásához, az indoklás elhallgatása pedig?

Hiszik, része a hatalom gyakorlásának.

Délegyházán - Kuss a XXI. századnak.

Itt van a falu, a Gizella telep, az Újpesti sor, az Üdülő övezet és kész.

Laknak ott emberek és kész. Vannak tavak, a tavaknak partjuk van.. A partokon házak, azokban emberek és kész. Itt mindenki ismer mindenkit, aki pedig nem ismer, és akit pedig nem ismernek, az csak a négy évenként körbe gazsulált választó polgár. És kész.

Majd négy év múlva.

Hogy az embereknek van végzettségük, szakértelmük, igényük, véleményük? Életformájuk, jövőképük? Gazdasági, családi, lakóközösségi, pszichés élethelyzetük, amelyben élnek? Délegyházán a témasor az érdektelen kategóriába tartozik.

Hogy egy település arcát megtervezhessük, látni kell az eredeti arc mögött a sorsot is.

- Kuss a szociológiának!

Délegyházán legfeljebb társbérletben van helye a XXI. századnak.

A felkent vezetők egy része, kifelé úgy látszik, mindent tud.

Rangja van a tudás sztaniol papírjába csomagolt tudatlanságnak.

A mindentudásba rejtett tájékozatlanságnak.

Az okosság álarca mögé rejtett butaságnak.

A beosztás leplébe bujtatott hozzá nem értésnek, a rátermettség hiányának.

Annyit ér a hús, amennyit a vágóhíd.

Mert nem megoldás, ha összejön a csapat és vak vezet világtalant.

Alpolgármester, testületi tagot.

Tudom, bizonyos körökben nem lényeges kérdés, hogy egy település vezetőinek milyen képzettsége van. Meg is vannak erre a magyarázatok, meg aztán a demokrácia gyakorlása, a választás és választhatóság sem iskolai végzettséghez kötött. Elvileg, a jog szerint lehetnek analfabéták is testületi tagok. Még az alpolgármester is.

Délegyháza szerencsés település. Diplomás, gyakorlott első embere van a falunak, ki is lóg a sorból, és nincsenek analfabéták a testületi tagok között.

Legalábbis XIX. századi értelemben.

Huszadik századi értelemben már necces a dolog.

XXI. századi értelemben a számítógépek, a digitalizálás és az internet világában már analfabetizmushoz közelinek lehet mondani, akinek idegen a fenti világ.

Régebben, aki nem tudott valamit, szégyenkezve félre húzódott a társaságtól, blamálta nem tudását és legfeljebb elhatározta a pótlást. Fecnikre írta az idegen szavakat, jómagam is, és amikor haza értem, nyúltam a könyvespolchoz, rohantam a könyvtárba, megnéztem, vajon mit is jelent?

Ismerek nyugdíjas családokat, ahol az úgynevezett öregek, számítógéppel rendelkeznek, nyomtatóval. Leveleznek, dokumentálnak, családi fényképet nyomtatgatnak, kártyázgatnak, Forma I - es kocsikat vezetnek, közösségi portálokon cserélgetnek véleményt, interneten vásárolnak, hozzá szólnak a különféle délegyházi és országos fórum rovatokon, elolvassák, mások hogyan gondolkodnak. Unokákkal beszélgetnek a Skype - on, a Google - ban pedig? Még ükanyjuk töltött káposzta receptjét is leellenőrzik.

Délegyházán általában más a helyzet.

És itt nem végleges és helyrehozhatatlan minőségi kérdésről van szó,

hanem egyszerűen csak az önhittségbe rejtett kényelemről.

Görbe István az egyik választott képviselő bőszen és büszkén hirdette,

- Én bizony nem olvasok és nem írok le semmit az internet világában… Meg aztán tíz újjal gépelek. Kilenc ujjam pihen, és a tízedikkel keresem a betűt.

Poén volt.

És nem volt lelkifurdalása ezt követően.

A valóságot viccesnek szánta.

Sikerült is röhögésre hergelni hallgatóit.

Hallottam, Szilveszter Lajos alpolgármester Délegyházát képviselte

egy közeli településen,

ahol megemlékeztek a Majosházához kötődő, régen elhunyt színművészről.

Bizonyára felöltözött, öltönyt vett fel, fehér inget és nyakkendőt.

Nadrág színéhez illő zoknit is.

Cipőjét is kitisztította, ezzel eddig nem is lehetett gond,

de drukkoltam a távolból,

csak ne szólaljon meg művészeti kérdésekben Délegyháza nevében.

Ha tudott hallgatni, bizonyára jól jártunk, legalább nem égtünk, mi, Délegyháziak.

Nem égtünk, hogy nekünk bizony, csak ez jutott.

A panaszok megértéséhez ész kellene, amit nem árulnak a szigethalmi piacon.

Ha így megy tovább, bizony előkerülhetnek a sufnik mélyéről az árokásó lapátok.

Mert hírek, a fű alatt terjedő hírek, a mind bátrabb ellendrukkerek sustorgásai már kezdenek napvilágot látni.

Elérnek hozzám is.

De látni kell…

Arcuk lesz szép lassan az érdekszolgáknak - egyre homályosodóbb arcuk

a még kitartó,

de már szép lassan félrehúzódó,

vagy a taktikából kigolyózott barátoknak

Ahogy elnézem, mind jobban egyedül marad dr. Riebl Antal.

Tudatlanságukkal hencegve ártanak neki az altáj tisztítás élharcosai.

Nevét személyi kultuszba temető érdekemberek.

Az árnyékából kikiabálók.