A SZÁMLA KÉSZÜL...



BIZONY NEM LESZ RÖVID A SZÁMLA... 

Tavaly karácsony elött pár nappal az alábbiakat írtam az Agórába... 

A helyzet csak annyiban változott,

hogy az óta a csűrhe, a primitiv szemetekből álló csöcselék irányítói taktikát változtattak és mivel nem sikerült fenyegetésük,

most az úgynevezett becsületük és jó hírnevük védelmében Bíróságokra rohangálnak,

ahogy Riebl Antal mondta:

" hogy kipereljenek a gatyámból...  "

Ahogy eddig bármilyen akció ellenem rosszúl sült el,

ez a terv sem válik valóra,

elöbb buknak meg véglegesen,

mint, hogy az én gatyámon bármilyen lyuk lenne...

 

De mindez
- RÉSZLETEK NÉLKÜL -
csak előzetes volt egy tavalyi
emlékhez:

Szombat

Megvan a végösszeg…  A karácsonyi ajándék számomra a gennyes söpredéktől 130 ezer forint kiadás… Így.. Karácsony előtt…  És nem vágok mérges arcot, nem is káromkodok, legalábbis, már nem…

Hogy a rázkódástól kaputtot jelzett az elektronika a kocsimban és lerobbantam a Helsinki úton… Előtte pedig egy héttel más, mesterségesen előidézett ok miatt a Soroksári úton?

Hogy blokkoló vírusokat engedett valaki a számítógépemre?  

Hogy a Feleségem kocsiján a kipufogó rendszer a dicső délegyházi utakon való közlekedéstől cserére szorul?  Semmi baj…

Tudomásul veszem, hogy a polgármester szerint én Délegyházán városias körülmények között élhetek…  Attól függ, honnan nézzük… Putriból? Vályog kalyibából, bérlakásból, ( komfort nélkül ) , bérlakásból, komforttal? Vagy szagos palotákból? Konyha sarkában megbújó hugyos vödörből, udvar végi pöcéből, pottyantósból, vagy angol vécéből… Tudják… Olyan lehúzósból…    

Érdekes ez az állapot… Nyugodt vagyok…

Nézem, lakonikusan a világot magam körül és arra gondolok, egy centivel sem jut kevesebb karácsonyi asztalunkra, mit terveztünk, ( mert mi földön járunk ) s bár növekednek mínuszaink, én holnap is megleszek, ha kell zsíros- vagy üres kenyéren is, de nem félve és szabadon…  

Szemben azokkal, akik lehet, megkapják majd a hivatalosan előírt ellátmányt, az én adófizető pénzemből, de mennyi különbség van a jóllakott, rács mögötti állapot és a kicsit éhes, de szabad állapot között…

És ilyenkor az szokott lenni, hogy – ha férfi az illető –akár tettes, akár felbujtó, szépen sorban elfeledkezik róla gyermeke, vagy gyermekei, mind kevesebb levelet és rajzot kap, aztán, ha nem is tudja, - esetleg a korábban már jól begyakorolt módon – az asszony ezzel is lefekszik és azzal is lefekszik és rájön, már korábban őrült volt, amikor egy későbbi, ( vagy már akkor is ? ) bűnözőre cserélte le, vagy vissza a  korábbit…

És nem old meg mindent a halál sem, mert bizony, a holtak is benyújtják a lelkiismereti számlát…

És – felvetődhet – nő a tettes, vagy a felbujtó?

Jártam elégszer Kalocsán a női börtönben… Élnek egy páran még ott a rács mögött azok közül, kiket megismerhettem… Beszélgethetek velük még bármikor... Elég, ha hiszem, ( persze, nem állítom ), nem jár (nak ) jól, ha ott csukódik be mögöttük a kapu…

De lehet, naiv vagyok, vagy elvakult a nőket illetően…

Tudom, persze, hogy tudom, a legembertelenebbek a női kápók voltak, például, Bergen- Belsenben, vagy Auschwitzban…

Beszélgettem a Kárpátaljai református püspökkel , ki huszonhat évet húzott le a Gulágokon,  ő is mesélt eleget a női KGB- sekről… Nagyon öreg volt már, abba halt bele, de a szemét csürhe lihegését kibírta…

A beérkező információk alapján immár meggyőződésem  –  hogy a kocsim négy kerekét kiszúró görény és gyáva állatok a férfi nemhez tartoznak…

Már tudom, ketten voltak…
Fogódzkodjanak, nagyon és a felbujtó se legyen nyugodt…