Még a
törvénykezés is ezt szolgálja…El is
hitetik, ez így helyes…És az is
helyes, ha válóperre kerül sor, feltételesen legyen mellékes, kinek a
hibájából, az esetek nagy százalékában a válóper részese, az anya marad a
lakásban, az anyánál marad a gyerek, vagy a gyermekek…Mintha ennek
automatikusnak kellene lennie…
Nem ok nélkül és nem alaptalanul szerveztek tüntetést az
Elvált Apákért – Egyesületbe tömörült apák… A fővárosi gyámhivatal előtt emelték fel szavukat, az
őket megillető jogokért…Lehet, naivak voltak, talán hitték, megváltozik a
társadalmi gondolkodás, megváltozik a törvénykezés…És talán, tényleg eljött az ideje, hogy lemossák magukról
a rájuk aggatott billogot…Hogy ők azok, akik nőellenesek, nőgyűlölők…Ők a csalódottak és most jogot követelnek, ahelyett, hogy
jobban viselkedtek volna a házasságon belül… Bizony, az Elvált Apák Egyesületén az ajtókilincset
sokszor a feleségek nyomják le…A nők is be – bejárnak, tanácsot kérnek, mit tegyenek, ha
a házasságuk zátonyra futott? Mit tegyenek, ha ott a gyerek? Mikor újra benyitottam az ajtón, már ismerős volt a
járás, előtte évekkel már jártam ott… Az maradt bennem, hogy megyek, történt - e valami
legutóbbi riportom óta a gyermekük láthatásáért küzdő apák szervezetében? Amit elmondtak a szülő-gyermek viszonyról,
megdöbbentő volt. Dr. Hegedűs István ügyvédnél, az Elvált Apák
Érdekvédelmi Egyesületének vezetőjénél kopogtattam. Amikor egymás mellé helyeztem jelen szavait
és három évvel ezelőtti mondatait, olyan érzésem támadt, mintha helyben topogna
minden. A válások magas számával a világon
listavezetők vagyunk.
- Biztosan lesznek, s vannak is, akik megmagyarázzák, miért lehet az, hogy a nemzetközi egyezményeket sem tartjuk be. – kezdem a beszélgetést.
- Az első civil szervezetek között, 1989-ben jött létre az egyesületünk. Célja alapvetően az, hogy az apákat segítse a gyermekeikkel való kapcsolattartásban és egy olyan közfelfogás kialakításában, amely elfogadja azt az elvált apai státuszt, hogy ne egy megbélyegzett helyzet legyen.
- Az egyesület tagjai prágai székhelyű szerveződéssel, s összehangoltan az egész világon, így Magyarországon is úgy érzik, elegük van a különböző feminista szervezetekkel szembeni defenzívából. Eljött az ideje apai jogaik érvényesítésének?
- A jelenlegi társadalmi valósággal már teljesen szembehelyezkedik az 1952. évi 4, azaz a családjogi törvény. Összesen talán tíz idejétmúlt törvény van ebből az időszakból hatályban, amely nem csak az apákat, hanem a gyermekeiket is érinti, és tekintettel arra, hogy most már majdnem minden második házasság válással végződik (szinte nincs olyan család, ahol ne lennének elváltak), nagyon széles körű társadalmi probléma, amit itt görgetünk magunk előtt; ezért is van ilyen sok veszélyeztetett gyermek, ilyen sok félresikerült élet.
- Az egyesület által felvállalt célok mintegy hatszázezer gyermeket, ugyanannyi apát valamint anyát érintenek.
- Igen, ez így van… Az apák között például háromszor annyi az öngyilkosságok aránya a 35 - 60 év közötti korosztályban, mint a hölgyek körében, mert pontosan ebben az időszakban történnek a válások, ekkor hagyják ott asszonyaik a férfiakat, hiszen tudjuk, általában a nők kezdeményezik a válásokat.
Bekopogtattam egy kapcsolattartási tréningre is, amelyet elvált szülőknek szerveznek.
Elcsodálkoztam, hogy egy idős asszonyt látok:
- Hány éves tetszik lenni és valójában kinek a képviseletében van itt?
- Én egy nagymama vagyok. Éppen a hatvan alatt és az unokám érdekében jöttem ide.
- Nagymamai minőségében kit képvisel? Az unokát és a lányát is?
- Csak az unokámat. Szeretném megtudni, hogy egyes dolgokat hogyan kell helyesen lereagálni.
- Arra gondolna az ember, hogy önök egy feminizmus elleni csapat, ennek ellenére az idefordulók harminc százaléka nő. – fordulok az Egyesület vezetőjéhez.
- Alapvetően az elvált emberek helyzetéről van szó, mert nagyon gyakran nők is kerülhetnek ilyen szituációba. Néhányan meg is jelennek nálunk és kérnek például jogi tanácsot, de mi pillanatnyilag azért vagyunk az elvált apák egyesülete, mert az apák szenvedik el a legnagyobb hátrányt a jelenlegi szabályozás szerint a válások során.
- Ön megtett legalább 150 km-t csak azért, hogy ezen a beszélgetésen részt vegyen. - fordulok a tréningen résztvevő egyik apához.
- Igen. Itt közösen átbeszéljük azt, ami mindnyájunk problémája… Főleg azért jó ez, mert itt van úgymond ellenérdekelt fél is… Tehát meghallhatom a feleségeméhez hasonló gondolatokat is, és jórészt válaszokat is kapok azokra a kérdésekre, amelyek köztünk felmerülnek… Például a láthatás, a miért nem láthatás, a mikor láthatás?
- Magyarországon a legtöbb ember nem ismeri az együttélés és a konfliktuskezelés alapvető szabályait - állítják a szakemberek. Közel 15 százalékunk családjában legalább hetente van valamilyen konfliktus. – jegyzem meg dr. Kardos Ferenc pszichológus – mediátornak.
- Az apáknál gyakran egzisztenciális törés következik be. Nem véletlen, hogy a munkanélküliek, a hajléktalanok többsége elvált apa. Mi azzal foglalkozunk, hogy a gyerekek és a szülők kapcsolatát megmentsük válás után is. Attól szeretnénk megóvni a gyermekeket, hogy a szülők bevonják őket a saját válási játszmáikba, és a gyermekláthatás megvonásával büntessék a másik szülőt.
Dr. Hegedüs István szól közbe:
- A jelenlegi családjogi törvény sajnos benne hagyta a szövegében azt az elfogadhatatlan szabályt, hogy ha a gyermeket elhelyezik valamelyik szülőnél, akkor szünetelnek a másik fél szülői felügyeleti jogai. Márpedig egy alapvető emberi jog nem szünetelhet! Ez teljesen ellentétes a római egyezménnyel, az Európai Unió Emberi Jogi Dekrétumával, az ENSZ Gyermekjogi Dekrétumával, sőt a most nyáron becikkelyezett luxemburgi egyezménnyel is ellentétes, hogy szüneteljenek a túlnyomórészt apákat sújtó szülői jogok. Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy ha a bíróság mind a két felet alkalmasnak tartja a gyermek nevelésére, akkor a bíróság is dönthessen a közös szülői felügyeleti jogról, vagyis elrendelhesse azt, és e szülői felügyelet ne legyen az egyik fél szándékától függő intézmény. Mindenféleképpen indokolt lenne, hogy ezt az alapvető emberi jogot törvényesen rendezzék.
Egy elvált apa folytatja:
- Én nekem azt szokta mondani volt feleségem, a kérdésemre, ha nem adja ide a saját gyermekemet láthatásra, hogy azért mert nem. Hát ezért vagyok itt, hogy mit csináljak? Ha ezen és ezen a napon nem hozhatom el, nem mehetek érte az óvodába… Miért nem adja oda nekem, amikor éppen szüksége lenne arra, hogy valaki vigyázzon közös gyermekünkre? Ha lehet ilyet mondanom, egy harmadrangú félnek adja le közös gyermekünket, és amikor ezt szóvá merem tenni, a válasz csak az, hogy mert nem…
A mediátor felé fordulok:
- Az összehasonlító adatok azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, továbbá Nyugat-Európában kétszer annyi időt tölthetnek az apák gyermekeikkel, mint például Magyarországon. És akkor még nem is említettem a tartásdíjak közötti különbség mértékét.
- Akár a gondozó szülő, akár a látogató szerepében ülnek itt, s bármi felmerül, legalább kétfajta választ kapnak. Egyfelől egy olyanét, aki hasonló helyzetben van, másfelől egy olyanét, aki a másik oldalon áll.
- Ha találkozik a lányával, az itt hallottakat megpróbálja neki átadni, vagy eleve Ön vállalja, hogy az unokát így neveli?
- Megpróbálom átadni azt, amit itt hallottam, elmondani, hogyan reagálnak a férfiak, hogy a lányom ebből tanuljon.
- Hogyan reagáljunk, ha a gyermek rosszakat mond a külön élő szülőre? Ez is egy kérdés volt a tanfolyamon. A hallottak alapján mit tanácsol a lányának?
- Ezt nem kell különösebben felvenni, inkább el kell mondani, hogy biztosan tévedésről van szó, vagy rosszul értetted, tehát nem kell a gyereket belelovalni ilyen dolgokba.
Az egyik elvált apa hallgatja, amit beszélgetünk, megkérdezi, ő is szólhat? Mondom, hát persze…
- Szerencsére nincs tapasztalatom ebben, mert igazából egyikünknek sem az a célja, hogy összeugrasszuk egymást. A gyerek az őszinte, tehát az anyjának a hallottakat, a manipulációkat előadja, s ezzel negatív hatást érnék el.
És lassan kerekasztal beszélgetés lesz, egymás mondatait folytatják.
Dr. Hegedüs István:
- Az apa nem mehet külföldre a gyermekkel még egy rövid kirándulásra sem. Az elvált apa egy virtuális uniós állampolgár, aki a gyermekével az uniós határokat sem lépheti át, nem szólhat bele egy egyszerű orvosi műtétbe se, amikor a gyermeket valamilyen módon képviselni kell, ki van zárva a döntésből.
- A szakemberek azt állítják, a válás divat, pedig válni veszélyes. 1999-ben 45 ezer házasságot kötöttek és 25 ezret bontottak fel. Az öngyilkosságot megkísérlők több mint ötven százaléka az élettársi vagy házastársi kapcsolat megromlását jelöli meg indokként.
Ezt már Marafkó Lászlóné pszichológus – mediátornak mondom, aki az Osvát utcai Nevelési Tanácsadóban dolgozik.
- A gyerek nagyon jól tudja, hogy mi az egyik és mi a másik szülő elvárása. Nap, mint nap tapasztaljuk azt, hogy a gyerek a saját érzéseit nem meri felszínre hozni a szülők előtt, hanem a szerint nyilatkozik például egy kapcsolattartás jó vagy rossz voltáról, hogy melyik szülő mit szeretne hallani. Tehát a valódi érzéseit, hogy történetesen jó volt az édesapával lenni, nem meri elmondani az édesanyának. Ugyanígy lehet az apa esetében, akinek esetleg azt mondja, hogy az anyunál nem olyan jó, gyere gyakrabban értem. Ő azt akarja, hogy mind a két szülő szeresse őt.
- A férfiak nagy százaléka minimális bért jelent be csak azért, hogy minél kevesebbet fizessen a volt feleségének. Abból a pár ezer forintból pedig nem nagyon lehet eltartani egy gyereket, és az a hozzájárulás még gyufára sem elég.
Dr. Hegedüs István:
- A tartásdíj a gyermeket illeti és nem az anyát. Nem az anyának kell ebből egy külföldi utazást szervezni, vagy az ő lakáshitelét ebből fedezni, hanem alapvetően a gyermek szükségleteire kellene fordítani ezt a pénzt. De ez nem lehet egy olyan irreális összeg, amely egyébként családként való együttélés esetén sem jutna a gyerekre. Ezt jól tudjuk a napi tapasztalatból, hogy a gyermekek eltartására általában nem költik a párok a jövedelmük 40 százalékát, netán a felét, hiszen vannak lakásrezsi költségek és van a felnőtt szülő saját megélhetése. Tehát ennyit nem tudnak a gyermekekre fordítani, ezért mi úgy gondoljuk, ezt a 40 százalékot egy reális szintre kellene visszaszorítani, hogy mind a két félnek, az apának is legyen esélye a megélhetésre, és ne legyen ilyen abszolút jogintézmény ebben a körben, hogy ha az anya kéri a tartásdíj letiltását, akkor még a bíróság sem dönthet úgy, hogy ne tiltsák le azt az apa fizetéséből a munkahelyen. Most ettől kezdve nemhogy új lakást nem tud venni magának az apa, de egy új mosógépet, egy tévét se. Hogy tud így új életet kezdeni? A gyereknek pontosan az az érdeke, hogy mindkét szülő egészséges legyen, hiszen mindkettejükre szüksége van, és ne egy emberi ronccsá váljon az elvált apa, hanem igenis neki is legyen esélye az életét megújítani.
Egy elvált apa:
- Nagyon rövid időt lehet velem a gyermekem, holott ugyanúgy szeretném azokat az élményeket vele együtt átélni, amiket ő az édesanyjával átélt a hét során. Tehát én is szeretném akár mindennap uszodába, bábszínházba vinni ugyanúgy, mint az anyja.
- Ebben az esetben ön akkor egy vasárnapi apuka szerepben tetszeleg, akinek van pénze és csak a jót adja a gyermekének két napon keresztül. De akkor, amikor a Kalmopyrint kell beadni...
Anyuka:
Amikor éjjel fel kell kelni, ön nincs ott, legfeljebb hétvégén elmegy érte, elviszi az Állatkertbe és megmutatja, hogy milyen szép az oroszlán.
Elvált apa:
- Ezért vagyok itt, erre volna nekem is szükségem, hogy ha az anyuka mondjuk, elmegy tíz napra síelni, akkor legyen benne annyi jóérzés, hogy felhív, közli, hogy ő most nem lesz itthon, s megkérdezi, el tudok-e vállalni ennyi időt. De ha orvoshoz kell vinni, s nincs kocsi, jó lenne, ha szólna, s a mama helyett akkor én vinném el szívesen a gyereket, hiszen itt lakunk egymástól egy kilométerre. Helyzetünk miatt máskor nincs lehetőségem részt venni a napi gyermeknevelési feladatokban.
Dr. Hegedüs István:
- A gyermek érdekére hivatkozva szokták a vagyon jelentős részét, de különösen a lakást, ami a leglényegesebb, az anyáknak ítélni.
- Ebben az esetben mi lenne az elképzelése az Elvált Apák Egyesületének?
Dr. Hegedüs István:
- A házassági vagyonközösség jogintézményét meg kellene szüntetni. Kötelezővé kellene tenni a házassági vagyonjogi szerződést, amelyben a felek kifejezetten megjelölik, hogy melyek azok a vagyontárgyak, vagy mi az a jövedelem, amit a közös vagyonba utalnak. Így nagyon sok későbbi probléma elkerülhető lenne.
- Van olyan ország a világon, ahol a házassági szerződés kötelező intézmény lenne?
Dr. Hegedüs István:
- Ez egy szabadon választható jogintézmény a nyugati országokban, de ott a kialakult gyakorlat szerint a házasságok 60-70 százalékában kötnek ilyen vagyonjogi szerződést. Ha mindjárt az elején, még a nagy szeretethullámban le tudják rendezni ezeket a problémákat, akkor kevésbé valószínű, hogy később gond lesz belőlük. A jelenlegi helyzetben sokszor késhegyig menő viták zajlanak, és a gyerekelhelyezés is azért fajul el olykor szélsőséges formába, mert tulajdonképpen a vagyonelosztás függ a gyermekelhelyezéstől.
Elvált apa:
- Mondhatjuk azt, hogy vasárnapi vagy délutáni apuka vagyok. Mikor a második foga kiesik, vagy hasonló dolog történik a gyerekkel, ezekben nem tudok részt venni, ezek élményét, örömét, bánatát nem élhetem meg, nem élhetem át a gyermekkel együtt. Nyilvánvaló, mindennap nem lehetek vele én sem, mert az édesanyjával elváltunk egymástól, de az említett dolgok hiányoznak.
Marafkó Lászlóné:
- Az való igaz, hogy amikor az anya megszüli a gyermekét, ő az, aki táplálja, aki neveli, s valóban egy olyan szimbiotikus érzés alakul ki, amiből elég nehéz visszavonulni és nehéz ebbe az érzésbe beengedni az apát.
Nagymama:
- Nálunk nem fordul elő, hogy egyik szülő szidja a másikat.
Elvált apa:
- Én is azt szoktam hallani mindig a feleségemtől, hogy ilyen nem fordul elő, hogy ő szid engem - mégis vannak másféle visszajelzések.
Dr. Hegedüs István:
- Mi nem tudjuk megváltoztatni a szülőknek a viszonyát, nem is akarunk senkit se kibékíteni, vagy összehozni, nem is sikerült eddig soha ilyen, de nem is ez a célunk. Marad a kapcsolatuk olyan, amilyen, de azt javasoljuk, határozottan válasszák el egymástól a gyerek és az ő viszonyukat, a volt házastársi viszonyuk állapotától.
- Ön rá tudná venni a lányát vagy a volt vejét, hogy folytassák a házasságot?
Nagymama:
- Én úgy látom, már nem szabad.
Elvált apa:
- A gyermek nem is akarja, s nem is látom, hogy ő törekedne arra, hogy ő összehozzon bennünket.
- Nem megalázó az ön részére itt az emberek előtt kitárulkozni? Honnan a bátorság vagy miért ez a szükség?
Nagymama:
- Olyan emberek vannak itt, akik javítani akarnak az életükön, s ezt nem szégyellik egymás előtt.
Elvált apa:
- Utolsó kapaszkodónak találtam meg ezt a kört, ahol viszonylag távol a lakóhelyemtől elmondhatom ezeket a problémáimat. Nem jutott eszembe egyszer sem, hogy esetleg visszaélhetnének vele, hogy etikátlanul kezelnék a mi kis családi titkainkat. Lehet, ha kibeszélem magamból ezeket a dolgokat és meghallgatom erről mások véleményét, akkor eljutok a jó megoldásig arra vonatkozólag, hogyan közelítsem meg volt feleségem gondolatvilágát, lelkét annak érdekében, hogy egyenrangú félként kezeljen engem a gyereknevelésben.
- Vajon a férfiak eleget tudnak-e tenni azoknak az abszolút elvárásoknak, amit a nő a gyermekkel való zsarolással okoz számukra? Hiszen "ha nem viszed színházba, vagy cukrászdába, akkor minek adjam oda?" De mi van, ha a férfinak nincsen pénze? "Vegyél neki egy cipőt!" - ám nincs 30 ezer forintja, hogy Adidas cipőt vásároljon a gyereknek. Közben lehetséges, a volt feleség meg tudja ezt tenni.
Marafkó Lászlóné:
- Itt a két szülővel való megbeszélés során próbáljuk kialakítani azt a közös álláspontot, hogy a feleség is elfogadja azt; nem az a meghatározó, hogy az anyagi elvárásokat az apa tudja-e teljesíteni, hanem az, hogy az egyéb apai funkciókat ő visszakapja.
Dr. Hegedüs István:
- A gyereknél fontos érték a játék. És mi erre építünk. Tele van a szobánk játékkal, s mi a gyerek életkorának megfelelőt készítjük elő, amikor bejön az apa, s ezzel is egy élményt próbálunk adni a találkozáshoz.
- A Kapcsolat Alapítvány a gyermek-szülő kapcsolatok gyógyítója az ország 42 városában tart éjjel-nappali ügyeletet.
- Az apát megtanítjuk, ha valamiben ügyetlenkedne, mivel régóta nem találkozott a gyerekkel, hogy milyen játék kell neki, hogyan kell vele játszani. S amikor a gyereket megérinti ez az élmény, újra folytatni akarja a találkozásokat, s ezzel hagyományt alakítunk ki. Ez legalább akkora dolog, mintha venne neki egy értékes cipőt vagy hasonló tárgyat Az értékek versenye van itt, de mi szeretnénk kissé másfelé vinni ezt a dolgot. Ha a gyerek el tudja mondani, hogy az apuval voltam a meccsen, vagy ezt csináltuk együtt, vagy azt csináltuk, szerintem a mai viszonyok közt ez egy érték, hogy a gyerek fontos az apjának.
- Újabb problémakör a gyerekek külföldre vitele.
- A gyermeket rendszerint az anya viszi külföldre, minthogy az ő felügyelete alatt áll. A jelenlegi Magyarországi jövedelmi-vagyoni viszonyok között ez azt jelenti, hogy a gyermek teljesen elszakad az apától. Az utóbbi időben a jogi tanácsadáson tömegesen jelentek meg az apák azzal, hogy a feleségük külföldre ment, a gyermeküket szó nélkül magával vitte. A magyar hatóságok nem intézkednek, tehát feltétlenül újra kell gondolni ezt a jogintézményt is: a másik szülőnek igenis joga legyen abba beleszólni, hogy a közös gyermeküknek milyen lesz a sorsa; megfelelő körülmények között fog-e ott nevelkedni, illetve, hogy véglegesen elszakad-e tőle vagy nem.
Marafkó Lászlóné:
- A szülők hosszas válási viszálykodásából a gyermek sokkal sérültebben kerül ki, mintsem azt a szülők gondolnák. Pedig egy jó válás többet ér, mint egy rossz házasság. Egy rossz válás a gyereket tartósan megviseli, s nehéz helyrehozni a gyerek lelkében elkövetett rombolást, s nehéz helyreállítani a gyereknek a szülőkkel szembeni bizalmát is.
