2011. január 11., kedd

Ahogy a rendőr, a civillel


Emlékeztető 47.

Útban Eger felé, az Aszód végét jelző táblától, mintegy két kilométerre leállított egy rendőr. Nyugodt voltam, nem siettem, még ötvennel sem mentem, volt idő. Miután átvizsgálta, rendben találta és vissza adta irataimat, megkérdezte, hova és miért megyek? Közöltem vele, nem hiszem, hogy sok köze lenne hozzá. Ezt követően közölte velem, hogy 67 kilométeres sebességgel haladtam településen belül, méghozzá belterületen. Mondtam, ez lehetetlen, még ötvennel sem mentem és nézzen vissza, már a település táblát sem látja. Hozzá tettem, mégis, hogyan bizonyítja be állítását? Mondta, őt nem érdekli, mit mondok, úgyis neki van igaza, ő a rendőrség és egyébként is. Pofám nagyságával egyenes arányban lesz a büntetésem.
Amikor az olajmaffia, rendőröket és érintő ügyein dolgoztam, a könyvem megjelenése előtt életveszélyesen megfenyegettek. Alternatívát kínáltak, hogyan akarok meghalni, kés, tűz, golyó által? Meg kellett tennem a feljelentést, munkahelyem, a Magyar Rádió kötelezett erre. Aztán közölte a rendőrség, folyik a nyomozás. Mivel nem történt semmi, de életben maradtam, le is vettem az egészet a napirendről. Évekkel később, más ok folytán érdeklődtem, mégis, ki, vagy kik voltak a tettesek? Nagy sürgés, forgás kezdődött az illetékes kapitányságon, majd írásban közölték, sajnos nem tudnak miről tájékoztatni, mert az évekkel korábban felvett jegyzőkönyvet s a mellékelt bizonyítékot, véletlenül a gazdasági bűncselekmény gyanús ügyekhez iktatták, nem történt semmi lépés, különben is nyugdíjazták már az akkori ügyeletes tisztet.