Mivel több alkalommal szóvá mertem tenni nyilvánosan, hogy nem felel, mert nem felelhet meg, az úgynevezett helyi rádió a szakmai kívánalmaknak, ezért egy szűk kőr azzal kezdett támadni, hogy miért szólok bele, ha kívül állónak tekintem magam és fel sem ajánlottam, hogy segítenék. Bár többször jeleztem, ez nincs így, mégse hagyták abba.
Csak, hogy világos legyen a kép, íme, a 2010. október 28-i levelem.
Döntsék el, hogy az egyébként igénybe nem vett segítési szándékom, igaz, vagy hamis?
Íme, a levél, amit a rádió tulajdonosának küldtem:
Kedves István!
Kezdem azzal, hogy legalább mi, Istvánok tartsunk össze és ezt komolyan is gondolom. És tartom magam eredeti javaslatomhoz, ha úgy érzed, segítségemre van szükséges, bármikor rendelkezésedre állok. Ezt bevezetőnek szántam, mintegy alaphangnak, ami remélem, jellemzi majd az egész válaszomat, továbbá későbbi kapcsolatunkat.
Sajnos, mert önerőből, dicséretes módon rádiót csináltál, ezzel bizony jégpályára kerültél, ahol csúszkálhat és alkalomadtán el is csúszhat az ember, de fel kell állni és menni kell tovább, mert az eredeti elképzelésed és terved nem csak kiváló, hanem minden embertől köszönetet érdemel, bárki is legyen az. Így tehát, alapvetően, amit az előbbiekben írtam, azt én is köszönöm.
Köszönöm, hogy meghívtál Rádiódba, bár előtte, nyilvánosan, meglehetősen fenyegető volt munkatársad részéről fogadtatásom szándéka, már elmondható, megfelelő módon fel is készültem, többen készültek is annak elhárítására, de a légkőr - az előre ki nem számítható - technikai problémák ellenére nem csak korrekt, hanem mondhatni baráti és szakmailag megalapozott volt. Ez pedig első sorban a Te érdemed.
De ez csak a teljes körkép egyik szelete. Elmentem, mert hívtak, megtisztelve éreztem magam, annak ellenére, hogy tudtam, mert mondtad, húsznál kevesebben hallgatják beszélgetésünket. Nem csak Neked tartoztam ezzel, hanem szándékodnak is, amit részemről, jelenlétemmel legalizáltam a kétkedők felé. És ezt a mai napig sem bánom, sőt, bármikor eleget teszek, akár egy újabb meghívásnak is. És ez a körképnek még mindig csak egy másik szelete.
Írtam bizony, mert rádiót hoztál létre, kiálltál a placcra, védhető és támadható lettél, ahogy létrehozott intézményed is. Ebbe pedig, bizony bele kell törődnöd. Én nem hozlak össze semmilyen politikai, vagy egyéb feltéttel, vagy fejleménnyel, mert alakulásotoktól fogva, akár szándékod ellenére is, benne vagy, benne vagytok nélkülem is. Ez pedig a médiák sorsa.
Számíthattál volna erre, valamint ennek kezelésére is.
Meggyőződésem, nem volt hiba teret adni a délegyházi jelölteknek, hiszen éppen ezzel jelölted ki utatokat, miszerint a kéktó fm rádió nem valahova és valamilyen közeg felé húz, hanem kifejezetten saját rádiós készségüket, tudásukat hozták felszínre, tettek hitet a kiegyensúlyozott tájékoztatás mellett.
Nem hiszem, hogy bárki azt kérte volna számon, hogy csak profik lehetnének a műsorkészítők, és azt sem, hogy csak full milliomos rádiós cuccokkal lehet jó rádiót csinálni. Aki ezt mondja, az egyszerűen hülye és kész.
Éppen elég kezdő televíziót és rádiót tréningeztem alakulásuk idején, tanítottam az Újságíró Főiskolán, riporteri tanfolyamokon voltam előadó, hogy inkább drukkoljak értetek, mint szapuljalak Titeket.
Talán az előzetes - nem kimenő - próba adások, az előzetes tréningek hiányoztak és mai is hiányoznak, amit még lehet pótolni.
De enélkül sajnos, véleményem szerint, akármilyen cuccotok is lesz, soha nem fogtok kilábalni a gödörből.
A zene szeretete az persze más.
Sajnos nem volt módomban hallgatni, akár egy komplett, mondjuk, egy órányi zenei blokkot egyfolytában, erről nem mondhatok véleményt. Tehát nem tudom értékelni a zenei szerkesztés ívét, a zenei átkötéseket, effekteket, a szöveges felkonfokat, átkötéseket, esetleges betelefonálások kezelésének mikéntjét, a közönség igények kiszolgálásának módját, a naprakészséget, stb...
Annak egyébként drukkolok, hogy több településről érkeznek emberek megszólalási szándékkal Hozzátok, akik sportban, orvoslásban, költészetben, humorban, zenében szeretnék megmutatni, hogy Ők helyt tudnak állni.
De...
Ha elfogadsz egy javaslatot egy teljes tréning és egy komplett szerkesztési tematika, belső etikai rend, adás rend kidolgozása nélkül egyelőre ne adj teret az ilyen jellegű témabővítésnek.
Most húzd feszesre a kötelet, mert később már kiszabadulhat az ördög a palackból és irányíthatatlanná, támadhatóbbá válik.
Én csak a rádiózással kapcsolatos gondolataidhoz szeretnék csatlakozni, a vállalkozásodhoz, ami legalább negyven települést érint, mit is tehetnék hozzá, hacsak nem azt, hogy drukkolok. Köszi, hogy nem tartasz rossz embernek, beképzeltség nélkül mondom, tényleg nem vagyok az.
Azt persze tudom, amit írtál, miszerint a rádiót nem azért hoztad létre, mert pártos módon bárkiket is szeretnél segíteni.
Azt is tudom, hogy szereted a rádiózást, mint közlési műfajt és már tavaly is próbálkoztál vele.
És értem, hogy csak most állt módodban elég embert összegyűjtened, de véleményem szerint elsietted a kilépést a nyilvánosság felé, mert személyzetben, technikában lehet, hogy felkészültél, de véleményem szerint a csapat egésze nem volt és jelenleg sincs kellő mértékben betrenírozva ehhez a nemes és tényleg értéket felszínre hozó álmodhoz.
És egy utolsó gondolat. Hogy miért minősítelek Benneteket? Mert a nyilvánosság részei lettetek. És mindezt, amit itt, és ahogy és most válaszoltam Neked baráti segítségként, nem tehettem meg nyilvánosan, de ez, gondolom, így és most többet ér.
Fenntartom segítési szándékom felajánlását.
Tisztelettel és barátsággal:
Erdélyi István
