Emlékeztető 60.
Ez a levél harmincadikán, az év utolsó hónapjában, a Gergely naptár szerinti év vége előtt, kereken egy nappal lát napvilágot.
Persze, nincs tény, csak alapelképzelés arról, ki, hogyan hagyja maga mögött az elmúlt évet? Kinek hozott Jót, kinek dicsőséges jót? Kinek szomorúságot, kinek csalódást? Kinek egyhelyben topogást, kinek süllyedést, kinek lesüllyedést? És kinek éhhalált, vagy kinek fagyhalált?
Nekem speciel szomorúságot hozott.
Adja az Isten, hogy Délegyházán, csak egyedül én érezzek így.
Kívánhatnék a tanyán élő, három gyermekes családnak bort, búzát, békességet, s mindehhez egy üveg hűtött pezsgőt, egy gyermekpezsgőt, lencsét, halat s miegyebet.
S persze, meleget.
Kívánhatnék a falusi elit vadászházbeli, holnapi, szilveszteri murijához sört, bort, pálinkát, vodkát, entellektüel pezsgőt, kellemes csókhalmazokkal.
Kívánhatnék puszilkodó, egymás nyakába borulásos, pohárkoccintásos, üveg és dugópukkantós, tűzijátékos éjszakát.
Kívánhatnék minden jót, motyogós, fél, vagy egész részeges, visszhangos, éjszakába és a holdba belekiabáló mondattal, hogy Szeretünk Délegy.
Hallom, a polgármester és jól megválogatott csapata készül, készülget, hogy a nyilvánosság elé álljon az elmúlt száz napban tett jócselekedeteik felsorolásával.
Boldog perceket kívánok az alább felsorolt kérdések megválaszolásához, vélemények kommentálásához, mert ehhez bizony nem órák kellenek.
Mit is tettek? Miért is emelték fel fizetésüket? Miért is a tiszteletdíjukat?
Mert bizony, amit tettek, azért se fizetés, se tisztelet, se díj nem jár.
