Hat - nyolc kérdés,
közlésre, idézésre méltó vélemény született,
ami eljutott az elmúlt két napban a hozzám címzett magánlevelekben.
Egy hosszabb levélben Írországból kérdezi valaki,
hogy az úgynevezett Mutyitelepülésen élők miért nem emelik fel szavukat,
ha orruk előtt történnek olyan dolgok,
amelyek bármely európai emberben indulatot gerjesztenének?
Jó kérdés,
de nem tudok rá válaszolni,
legalábbis egy rövid reflektálásban nem.
Az Amerikai Egyesült Államokból kérdezi valaki,
vajon milyen retorzió érhetne engem,
ha néven nevezném,
kik azok Délegyháza - Mutyifalván,
akiket a fejlécben
tudatlannak, vagy diktátornak, vagy csendben meghunyászkodónak, vagy túlélőnek, vagy tehetségtelen szélhámosnak, vagy talpnyalónak nevezek?
Hogy milyen retorzió érhetne?
Nem tudom.
De nem is a félelem munkál bennem, ha nem nevezem néven a fenti személyiségi jegyek hordozóit.
E blogot többségében, reményeim szerint az értelmes emberek olvassák,
saját, megélt tapasztalataik szerint,
bizonyára mindenki más és más szereposztásban gondolkodik.
Ausztriából kérdés:
Meg tudom határozni,
mit jelent Délegyháza Mutyifalván a néma hallgatagság állapota?
A tapasztalaton alapuló tények válaszolnak helyettem is.
A település weblapjának fórum rovata kómában van.
A település polgárait a félelem légkörét teremtve
le akarják szoktatni
a szó és gondolat
kimondásának jogának gyakorlásától.
És, hogy milyen csodára várnak a hallgatagok?
Nem tudok helyettük válaszolni.
Talán egy át nem aludt éjszakát követő reggelre,
amikor
újra fogalmazzák délegyházi létüket.
És egy aktivizáló javaslat:
- Miért nem fogom össze a tiszteletre méltó gondolkodókat?
Mit válaszolhatok erre?
Lakásomon nem kevés gondolkodó ember megfordul,
én is vendég vagyok sok ajtó mögött,
az értelmes szavak kiejtői megtalálják egymást.
Na jó...
Tőlem hosszabb időn át elvárták volna az udvariasabb hangot.
És most?
Ha a küldött Hírlevélre adott
- egyébként tízet meg nem haladó -
lemondó levelek közül,
csak a primitív, sértő hangneműeket teszem közzé,
már az is egyfajta mutató,
de nem több...
Még a fél udvariasak közé tartozik, hogy például azt írja valaki, hogy
ne küldje címemre eme Hírleveleket, mert olvasás nélkül törlöm.
Vagy például, hogy
nem vagyok kíváncsi a Hírlevélre.
Bizony én nem kérem számon a sértő hangnem szülőitől,
hogy miért ily mosdatlan szókincsük?
És miért ily alpári gondolatviláguk,
hogy például zaklatásnak vélik Hírleveleimet?
Hogy Magyarországon kívül,
még legalább nyolc országban olvassák blogomat,
közzé is adtam, hogy hol,
mégis azt írja a személy,
hogy
senkit nem érdekel, aki nem délegyházi...
Nem a személy neve a lényeges,
de arra jól emlékszem,
hogy egy időben itt ült folyamatosan a teraszomon,
még éjszakánként is e-mail-t küldött,
ugyan véleményezzem levelét,
amellyel bombázni szándékozta az önkormányzatot.
Meg akarta váltani Délegyházát,
indult helyi képviselő - jelöltként is.
Eredménye kudarc volt.
Megfúrva valakit,
kibundázott magának egy apró koncot,
mostanra pedig eljutott már odáig,
hogy azt írja, kioktató hangnemben,
hogy
semmi eredménye nincs írásainak,
mert az Önkormányzat magasról tesz kérdéseire,
így, amit teszek
hiábavaló erőlködés az egész.
Milyen egyszerű lett volna azt írni, hogy
Tisztelt Erdélyi úr, kérem, ne küldjön számomra több Hírlevelet.
