Elment a művirágos hajó…
Gyászolom, a lekötelezetten tehetségteleneket…
Fűkaparókká váltak…
Gyászolom a tapsolókat, a bakizókat…
Néma szájban marad a hányadék…
Gyászolom a primitívségek szülőit, a makogókat…
Retkessé váltak álmaik…
Gyászolom a némán ordibálókat…
A büdös lehelet torkait…
Gyászolom a kempingbérlőket…
Apró árulások démonjait…
Gyászolom a félautomata szemétgyűjtő feltalálóit…
Szellemi Mélyország polgárait…
Gyászolom az intim pillanatokba beavatót…
A lélek kufárját…
Gyászolom a családi hónalj szagot szélnek eresztőket
A kulcslyukon besurranókat...
Ön - és közsajnáltató versfaragókat…
A baltakezű simogatókat…
Mementó:
„ Kelendő árucikk a lojalitás…
Ma ehhez, holnap ahhoz…
Ma még a jelenlegi polgármester kondérjánál állnak sorba,
onnan kanalazgatják
a
Júdás levest,
de mi lesz,
ha kifogy a kondér
és új kondérba,
új szakács
több húst tesz
a
pörköltbe?„
Csak a vak nem veszi észre, ingadozik a palota…
Másfelé kacsintgat a testőrség…
Előbb a léleké…
Aztán a látóké…
S jönnek, kik süketté válnak…
Aztán a mutyiból kiesettek…
És így tovább…
