Suszter, maradj a kaptafánál…
Naiv voltam, azt hittem, mindenki ismeri a legendát, ami ehhez a mondathoz fűződik… De nem… Ma reggel már többen telefonáltak, volt, aki írt is, hogy mi ennek a suszter – féle történetnek az alapja?
Sajnos, példamutató és elgondolkodtató…
amikor elkészült egyik festményével, többször is megnézte művét, valami zavarta…
Sokat gondolkodott rajta…
Aztán rájött, bizony az egyik ábrázolt alak csizmája, mintha nem olyan lenne,
amilyet elképzelt…
Ismert egy neves susztert, meghívta műtermébe és megkérte,
mondjon véleményt a festményen ábrázolt személyek csizmáiról…
A suszter nézte – nézte a festmény alakjait…
Aztán elkezdte…
Ez sem jó így… Az sem jó úgy…
Szép sorban elmondta kifogásait, Rembrandt hitte, mikor befejezte,
ad érte valami pénzt és becsukja mögötte ajtaját…
De nem…
A suszter nem akart elindulni, hanem inkább belemelegedett saját szövegébe,
meg aztán az is bátorságra adott okot,
hogy a mester őt kérte fel a véleményezésre,
csak folytatta…
Hogy az a ruha nem jó,
meg aztán a redők sem természetesek…
Az ablakon besütő napfény sem eredeti
és
az arcok ábrázolása is hagy maga után kívánni valót…
A művész nem értette,
honnan vette a bátorságot a suszter,
hogy arról is elmondja szakvéleményét a Mesternek,
amihez nem ért?
Egy ideig hallgatta, aztán elege lett…
Kiáltott egyet, most már elég…
Csend lett.
Kifizette a susztert.
Kitessékelte ajtaján és utána kiáltott:
- Suszter! Maradj a kaptafánál!
