XIII. HÍRLEVÉL
2011.április 1 – április 8.
PÉNTEKTŐL –PÉNTEKIG
Egy hét történéseiről
Erdélyi István:
CSAK AZ IGAZAT A DÉLEGYHÁZI MUTYIFALVÁRÓL
című blog
ELMULT HETI ÁTTEKINTÉSE
Tisztelt Fórumozó!
Hiszek abban, hogy
- esetenként más és más véleményünk ellenére –
Ön bízik abban, hogy együtt, érdeklődése és segítsége mellett, hadat üzenhetünk a műveletlenségnek, a gyávaságnak, az önhittségnek, a gyengeségnek, a kiábrándultságnak.
E BLOG
nyitott arra,
HOGY A TELEPÜLÉS ÉLETÉT ÉRINTŐ
KÉRDÉSÉT - VÉLEMÉNYÉT,
AZ ÖN SZABAD ÍRÁSÁT
- CENZÚRA NÉLKŰL –
MÁSOK IS ELOLVASHASSÁK.
– tízenhárom hét alatt –
9 010 volt
Magyarországon túlmenően,
már
19 országban,
Amerikai Egyesült Államokban, Ausztriában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Iránban, Írországban, Kanadában, Lengyelországban, Mexicoban, Németországban, Norvégiában, Szerbiában, Szingapurban, Törökországban, Tunéziában, Ukrajnában és Venezuelában
alakult ki egy stabil érdeklődési tábor.
Új érdeklődő is volt az elmúlt héten, Japánból.
Tizennégy saját weblap és tizenegy blog is folyamatosan átveszi a megjelent anyagokat,
dokumentum műsorokat.
E Hírlevelet is angol nyelven küldöm el a külföldi címlistán szereplőknek.
TEHÁT…
LAPOZZON VISSZA, HA ÉRDEKLI…
Egy olyan helyi vazallusról írtam, aki a szanaszét kürtölt gyászából kilépve, már jókedvre derült, minden rendben van körülötte. Még mindig vazallus maradhatott.
Minden hatalomnak szüksége van a nyaló gerinctelenekre.
Persze, nem Délegyházára gondolok.
És jó is ennek a puttony embernek, mert biztos alkalmazott már a hirdetésére jelentkező szép, csinos, fiatal, szemrevaló hölgyet és közben megjegyeztem, elképzeltem bizonyos dolgokat, és hangosan el kezdtem röhögni.
Április elseje alkalmából jelentkezett, és teljesítette az elvárást, nyelvét megkoptatta, a lényegről egy szót sem ejtett, biztonságban érzi magát az enyhén szólva is gyanúsan megszerzett, bérelt kempingjében.
Április 3.
Morfondíroztam a magyar nyelvről. Bár szép és világos, sokrétű és árnyalt a magyar nyelv, mégse született változata a népi mondásnak, hogy
a halottról jót, vagy semmit…
Három embertípus jutott eszembe.
Egyrészt,
ha egy halott – életében – kurva volt, részeges, úton – útfélen táncoló, ágyból - ágyba hempergő, vendég gatyájában bújdokló, retkes, kis görcs, akkor miért gondoljak neve mellé árnyalt szűziességet,
antialkoholizmust,
szépséget?
És mi van azzal,
ki lebeg a sír szélén s nem tudja az ember, sír mélyéből árad e már szavainak összetevője a szar és a sár,
vagy még vegetál
és
úton halad éppen a túlvilági döglét felé?
Másrészt,
ha egy – még élő – kurva pecér és hallgatag futtató,
zugban ivó és részegen hallgató,
éjszaka csendjében nász ágyba settenkedő,
csak vendéglepedőt cserélő, asszonyt nem figyelő, bujkáló,
retkes kis görcs felett hatalmaskodó,
akkor miért gondoljak neve mellé tisztességet,
hallgatagságot és megfontoltságot?
Ki elváló volt, de elrabló nem,
miért nem tisztességesnek mondott egyede az emberi fajnak, szemben azzal, ki állati módon rabolt, embert, Istent nem kímélö módon, mert neki, fajának járt és hiszi, ma is jár a rablás zsákmánya?
Április 4.
Futólag hallottam a hírt, lehet nem is igaz, baj akkor sincs, fel kell készülni ettől az immár, belülről is erjedő csapattól, még ennél cifrább dolgokra is a maradék időben, amíg koptatják még hivatali foteljeiket…Mondom, futólag hallottam, hogy a polgármester kitalálta, nem igazi és eredeti az a hatalom, amelyet bitorol, ha mindezt nem új köntösben hajtja végre …
És ehhez bizony kellenek a külsőségek,
hiszen a leköpni való múlt az, ami nem illik a Kicsi Délegyhez…
Igaz, hogy ebben a leköpni való múltban szerezte érettségijét, vehette át diplomáját, tette le szakvizsgáját, lehet, még plusz pontot is kapott erre, meg arra…
Mindegy, sikerült, megkapta.
Ahogy a kicsi Délegy egyik leggazdagabb emberévé is válhatott, - rosszat és törvénytelent dehogy is feltételezve, - csak abban a leköpni való múltban megszerzett tudására alapozva…
Igaz, hogy ebben a leköpni való múltban vállalt képviselőséget, bizonyára, már akkor komoly ellenzékinek számított, de ezt oly halkan tehette, ahogy az egér cincogását lehet hallani egy zsúfolt pályaudvaron…
És az adja vágyainak tartalmát, hogy márpedig őt tizenhat évig még atombombával sem lehet kirobbantani a polgármesteri székéből?
Megjegyzem, ahogy hallom, sorba az emberektől, én már a négy évben sem vagyok biztos. Mondom, tényleg futólag hallottam a hírt, hogy dr. Riebl Antal elhatározta, új címer illik hatalmához és az általa irányított Kicsi Délegyhez… És az új címerhez új zászló is dukál… Már nagyban – de titokban - megy a készülődés…
Naprakészen együtt élek hazugságaikkal,
elég,
ha elolvasom a település jelenlegi hivatalos weblapján az alábbi sorokat:
Az utóbbi évek fejlődéseként a község valamennyi infrastruktúrával rendelkezik,
belső útjai szilárd útburkolatúak.
Lehet hazugsággal is jó hírét kelteni Mutyifalva - Délegyházának….
Viszonylag gyenge a fantáziám, hogy mindezt a primitívséget utolérjem, ezért biztos, ami biztos – alapon megkérdeztem egy pár ismerősömet, mit szól a hírhez?
„ Hát azt mondják, nagyon is büszke ez az új délceg csapat a valamikori TSZ – telepen található, országos védettséget élvező vadkörtefára, ami alatt még a közös kampányképükkel is büszkélkedtek… Mivel nem jó ezeknek a körtefa, ezért fel kéne rá húzni ezt az egész csűrhét… „
- volt az egyik észrevétel.„
- Szerintem úgy kellene, hogy kinézzen az új címer, hogy elmerül a III-as tó hullámaiban a klottgatyás Riebl Antika és a Szilveszter Lajoska…”
- volt a második.
És a harmadik?
„ - Énszerintem boldog lehet annak a falunak a népe, ahol egy Cigánybáró a király. Ehhez méltó címer kellene. „
A negyedik válaszoló hosszabban írt, nem csak javasolt, kérdezett is:
„ - Ez a Riebl, hogy nem tanár, az biztos, mégis órákat tart pedagógusi végzettség nélkül egy csepeli középiskolában? Ez több, mint érdekes… De, hogy elgondolkodtató, hogy megfelel e a tőrvénynek, az biztos… És egyébként, ha szabadna tudnom, most már a heraldikához is ért? „
És segítségként elküldött oktató jelleggel egy leírást a heraldikáról…
Megjegyeztem,
Mutyifalva – Délegyháza!
Jó utat, jó szelet vissza a feudalizmusba!
Április 6.
Milyen naiv voltam sok – sok évvel ezelőtt, amikor Győrben jártam és " hű, de leleplező" - riportot készítettem arról, hogy az úgynevezett győri keksz, már nem is győri… És eszembe jutott egy legalább huszonöt évvel ezelőtti salgótarjáni riport is, amikor a helyi üveggyárban, a gyári múzeumban körbe vezető igazgatónak irónikusan tettem szóvá, hogy a múzeumban az egyik polcsoron Krisztus, a másik polcsoron pedig Lenin üvegből készített szobra néz velem és a látogatókkal szemben…
Már nem tudom, mit válaszolt, és hű, de fel voltam háborodva, még abban az időben, hogy az osztrák cipőket magyar falvak apró üzemeiben készítik…
Sok – sok év telt el azóta…
Az ügynevezett globalizáció annyira áthatotta gondolkodásunkat, hogy már oldalra sem nézünk, ha leköpnek, mert magyar az ember és nacionalista is, ha szóvá is meri tenni magyarságát… Talán, mert közvetlen közelünkben is annyi már az álmagyar és a magyarkodó, hogy bármely délegyházi – mutyifalvai tavat tele lehetne velük tömni…
De nincs igaza az álmagyaroknak, ha úgyis tudják, lassan hazugsággá válik a haza fogalma is?
Mert vajon ki védte meg a magyar falu, osztrák kisüzemében azt a kirúgott magyar asszonyt, aki unta már a sváb sramlit és egy magyar népdalt erősített fel saját CD - lejátszóján? Lement a riportom, meghallgatták több, mint egymillióan és ment tovább az élet...
És kit érdekel, ha a tegnap, dagadó mellel a büszkeségtől, saját, magyar ajándékot vittünk külföldi barátainknak?
És nem voltam naiv, tudtam, hogy Brüsszelben nem az én Boci csokimtól dobnak egy hátast, hiszen ott van a Fő téren, nem messze az emeletes borozótól, ahol valamikor Rembrendt ivott, szóval ott van a híres cukrászda, ahol a világhírű praliné, szinte annyiba kerül, mintha aranyat venne az ember…
De büszkén adtam át, ahogy francia barátaimnak is Nizzában a Törley pezsgőt, vagy Monte Carlóban is egy barátom feleségének is a Baba szappant.
Washingtonba Kossuth cigarettát vittem,koppenhágai ismerősömet pedig egy névtelenségre ítélt Corvin közi harcos dedikációjával leptem meg.
És vittem Norvégiába magyar földetegy ismerősömnek, azóta pedig, már földet sem vihetek, mert az se magyar már…
És szépen felsoroltam, vajon miért nem magyar termék már például a Sió, a Sága, a Globus konzervek, a Győri keksz, a Piros Pöttyös, a Boci csoki, a Pannontej, a Törley, Hungária, vagy a Walton pezsgők?
Április 7.
Megjegyeztem, ha inkorrekt módon, félre vezető, tutyi-mutyiságot, alkalmatlanságot csomagolnak, ezüstösen csillogó sztaniolpapírba, bizony az álom, akkor is csak álom marad…A naponta megtévesztett, helyi polgárok álma… Hiányoltam a folyamatos felkészültséget, az előzetes hatástanulmányokat. Példának hoztam fel, most éppen 500 méternyi útról derült ki, bizony, ahhoz semmi köze Délegyháza – Mutyifalvának, mert nem a település tulajdona. Lesz, lehet majd kifogás, ha időre nem épül meg.Ahogy az úgynevezett játszótér is, amit nagy dírrel – dúrral harangozott be a hatalmat megszerezni szándékozó EDE, azóta pedig? Hol álmaik domborulnak, hasonlatos a táj, a korcsolya pályának nevezett földhalomhoz. Ott sem készült előzetes hatástanulmány, olyan is lett, vagy olyan se lett, csak duma, szokásos módon…
De, ha valaki – valakik, 20 éve már meresztik altájukat az önkormányzati bársonyszékekben, tudniuk kell, vagy legalábbis kellene, mit, kit, kiket képviseltek - képviselnek, hogy lehet az, hogy azt sem tudják, micsoda, kicsodáé az általuk irányított településükön? És ez – jelenleg éppen – a kisebbik baj.
A pökhendiség, az én mindent jobban tudok - felvett stílus a káros mindenkinek, mert a hatalomban már, a meg nem szerzett tudás utólagosan értékké is válhat Délegyháza - Mutyifalván…
Az a vérlázító, hogy egy fia hatástanulmány sem készült az új, Dunavarsányt és Délegyháza -Mutyifalvát összekötő út megépítéséhez kapcsolódóan. Senki nem elemezte, egy – egy nap, adott időzónájában hány és milyen típusú gépkocsi, kerékpár veszi igénybe a jelenlegi útszakaszt? Van-e s milyen minőségű az esetleges kerülő út?
Vajon mikor és milyen összegben térül meg, esetleg válik nyereségessé a befektetett hitel-összeg?
Milyen közgazdaságilag is bizonyított anyagi előnnyel jár a településnek az új út megépítése?
És nem kell esetlegesen félre magyarázni, hogy íme, jelentkezett valaki, aki a haladás ellen van…
Vajon, a haladás ellen van, aki szóvá teszi, miért nincs PR. stratégiája a településnek, ahelyett, vagy legalábbis azt megelőzően, hogy bezárják az Információs Központot, s mellette idegenforgalmi álmokat kergetnek?
Hogy még a település érvényes honlapján is hazugsággal próbálják ide csábítani a tudatlan pihenni vágyókat?
Haladás ellen van, aki a település önmegtartó álmait számon kérve szóvá teszi, elég-e, ha a kocsmák pultjainál látja lebzselni az igenis értékes tinédzsereket?
Ha a könyvtár könyvállománya, szolgáltatása, nyíltan kimondva, még a primitív embereknek sem elég?
Ki mondja, hogy nem lenne jó új és újabb játszótér a gyermekeknek?
Ki, hogy nem kellene új, összekötő út?
Ki, hogy igazzá váljanak az álmok?
Április 7.
Valaki megkérdezte, mi a hályogkovács története, amire sokszor- sokan hivatkoznak?
És közzé tettem az anekdotát…
Valamikor, réges – régen, élt egy idős parasztember a puszták valamelyikén és elterjedt róla a hír,hogy tudósa a hályog megszüntetésének. Aki hozzá fordul és beül székébe, pár perc múlva, mert eltűnt a hályog, tisztábban láthatja az őt körülvevő világot…És százával utaztak hozzá, vártak sorukra, hogy eljöjjön számukra is az idő, hogy tisztán láthassanak.És mindezt meghallotta egy fővárosi szemész professzor is.Leutazott a pusztára, kivárta sorát, bemutatkozott és kérdezte, hogyan, milyen körülmények között operálja betegeit?Az idős paraszt bácsi elcsodálkozott a kérdésen, elővette élesre fent bugylibicskáját, és mondta, hát ezzel…A messziről jött orvos elszörnyedt.Aztán órákon át magyarázta az idős paraszt embernek, milyen kockázatot vállal, nem is csak, hogy megvakulhat a jó szándékkal betérő, hanem vérmérgezésben meg is halhat…A történetnek itt vége is van.Az idős parasztember messzire hajította élesre fent bugyli bicskáját, soha többet nem szabadított meg senkit a hályogtól…Még a vásárban is csak hümmögött, ha megkérdezték tőle, - Bácsika, maga volt az a híres hályogkovács?
Köszönöm eddig érdeklődését.
Ha véleménye van és szeretné közzé adni,
e blog rendelkezésére áll.
