2011. július 11., hétfő

Bocsánat... Ez egy szakma... A pedagógiát és neveléselméletet nem kocsmaszinten kell elemezni…

 Előre merem bocsájtani, hogy van középiskolai tanári végzettségem, 
tehát nem kívülről ordítok bele 
helyi hűdenagyok dolgába…  
Tanítottam is gimnáziumban, de, bár ott hagytam, mert laikus pártkorifeusok próbálták előírni számomra, hogy mi a helyes kapcsolat diák és tanár között... 
És eldöntötték, különben sem helyes szerepjátékot beiktatni a történelemtanításba... 
De már az egyetemre se felvételiztem volna, ha tudtam volna, egyszer Délegyházán fogom hallgatni szakmai döntnökeimet.... 
Mondom, döntnökeimet, akik egy része, bizony jobban tenné, ha gyermeknevelési produktumaikat inkább felülvizsgálnák először házon, palotán, lakáson belül, 
mire meg mernek szólalni, 
elemezve a szakképzett pedagógusok munkáját 
hatalmi székből 
letekintve...   
Azért merem mindezt előre hangsúlyozni, 
mert ennek ellenére sem mernék bele kontárkodni
– még akkor sem mertem, amikor hatalmam lett volna hozzá – 
hogy a magasra emeltségem jogán olyan kérdésekben döntsek, 
amelyek bizony távol a szellemi szintemtől, 
kompetenciámba tartoznának…  
Mert bizony 
a szerénység nem jellemzi, 
legalábbis, ami önnön tudásukat tenné helyre, 
a helyi Önkormányzat 
hangadó többségét…
A jól megfogalmazott napirend címe:  
A Hunyadi János Általános Iskola Pedagógiai Programjának és Helyi tantervének elfogadása.
 Alaposan elolvastam a jegyzőkönyvet, voltak mondatok, melyeket kétszer-háromszor is.
Annál jobban kialakult bennem a kép, 
bizony, szólni kellene már végre megválasztott településvezetőinknek, 
ugyan, tegyék végre a dolgukat, 
ne kotnyeleskedjenek bele olyan szakmai kérdésekbe, 
amelyektől oly messze állnak, 
mint világtalan kakas a tyúktól…
Nem arról van szó, mihez van joga egy testületnek… 
De jogaik között bizonyára 
nem olvasták a szerénységet, 
önnön korlátozásuk lehetőségét, 
ha olyan kérdésekben kell dönteniük, amelyekhez bizony, még választásuk pillanatában sem értettek…
Félek, meg se értették, amit és ahogyan elmondott számukra 
Havaldáné Meyer Emilia iskola igazgatóasszony.
Az persze nem idevaló kérdés, 
hogy ebben az országos zűrzavarban már laikus testületek is eljuthatnak odáig, 
hogy egy laikus polgármester már arra is utasítást adhat egy szakemberekből álló testület szakember vezetőjének, hogy 
„ az iskola gondolja át  a  készségtárgyak érdemjeggyel történő minősítésének kérdését. „
Aztán, 
amikor az igazgató asszony elmondta, megindokolta álláspontját, 
akkor aztán jött a polgármesteri csapdlecsacsi…  
„ … súlyos hiányosságok vannak a hazafias nevelés területén, ami a készségtárgyakkal függött össze. Tapasztalják képviselő társaim, az egész község, hogy gyerekek nem tudják a Magyar Himnuszt és Szózatot énekelni, valamint a ballagást is végig tátogták. "
És innen már régen nem a készségtárgyak elemzéséről és megfelelőségéről, véleményezéséről van szó… 
A Himnusz… A Szózat… A ballagás… A tátogás… 
Ez lett a fő kérdés…
És a szakember megpróbálja elemezni a laikusoknak.
Az iskola igazgató asszonya úgy látja,  
hogy 
„ a gyerekek zavarba vannak, mindenki megtanulja már alsó tagozatban mindkét említett művet. A kollégákat is kérni szoktam, hogy járjanak elő jó példával... "
Egy harmincöt éve, kiváló pedagógus asszony,
- Jakus Lászlóné - 
aki egyetlen szakképzett pedagógus a helyi önkormányzatban, 
megpróbálta helyesebb mederbe terelni a laikusok ömlengéseit.
Elmondta, mindez
„ nem tudás, hanem hozzáállás kérdése. 
Egy községi ünnepélyen sem éneklik a Himnuszt és a Szózatot.
Az otthoni példa fontosságát hangsúlyozza.
De milyen polgármestere lenne a falunak, ha nem lenne következetes saját laikusságával egyenes arányban?
„ dr. Riebl Antalnak az a véleménye, hogy ebben a vonatkozásban a Pedagógiai Program tartalmaz megfogalmazásokat, miért nem nevesül ez a gyakorlatban?”
Végül, hogyan is zárná a gondolatot az igazgató asszony? 
- … hatalmi szóval ez könnyebben megoldható, amit tolmácsolni fog a kollégák felé. A gyerekek az osztályban közösen gyakorolják, és találjanak ki egy pozitív megerősítési formát, mely biztosítja ezt.  Talán az iskolai kórus megoldás lehet erre.
És hogyan kérdez vissza a következetes polgármester?
-          És ballagáskor miért nem énekelnek a gyerekek? 
Válaszol a szakember:
-          A gyerekek tudják a dalokat, de szégyellik magukat, nem szívesen énekelnek. –  
És a másik is hozzá meri tenni: 
- Az úttörő élet mást hozott, megtanultak együtt énekelni.
És megszólal egy képviselő - közgazdász édesanya,aki inkább szakmájának megfelelően a Tavirózsa Kemping bérleményének folyamatát elemezné, mint, hogy szociológiai patronokat lövöldöz, miszerint: 
- Értékváltás van, és a gyerekek nem motiváltak.

És innen már?
Kocsmaszintű beszélgetés.
dr. Riebl Antal,
ügyvédi szakvizsgát tett polgármester indítványát fenntartja, 
és kéri, hogy 
a készségtárgyak osztályozásával foglalkozzanak a későbbiekben.  
Szilveszter Lajos
autóbúszvezetői jogosítvánnyal is rendelkező alpolgármester kéri, 
hogy a község ünnepein a közintézmények dolgozói is képviseljék az intézményt, 
és ne csak a vezetők.  

És itt aztán már sok mindent nem értek. 
Kért valamit az alpolgármester. 
De kiktől? 
Ezután kihajtják a közszolgákat himnuszozni és parancsba adják, ha kell rögzítik munkaköri leírásukban is, hogy 
Tátogni tilos?
Fényképezik majd őket és megjelenésüket beszámítják fizetésükbe? 
Havaldáné Meyer Emília szerint azt kell értékelni, 
hogy milyen erőfeszítést tesz a gyermek.  
dr. Riebl Antal a pedagógiai végzettség nélküli polgármester 
köti az ebet a karóhoz: 
- javaslom, hogy ezeket a dolgokat  jelenítse meg az iskola, legyen a folyosón dokumentálva, hogy mit csinálnak, és milyen eredményeket értek el.
Most aztán már nem is értem a jegyzőkönyvben foglaltakat.
Szóval ki kell tenni, 
közzé kell tenni, 
hogy ki tátog és ki nem tátog?
 
És felszínre kerül a délegyházi módra a polititológia:   
Havaldáné Meyer Emília elmondja,  
a mai demokrácia, még nem élhető. 
Régen minden kötöttebb volt, a gyerekeknek a határok ki voltak jelölve. 
Ma a szülők sem tudják pontosan, hogy mit kell csinálni, 
leginkább visszaélnek vele.
És milyen jegyző az, aki nem szól hozzá?   
Szóvá is teszi, hogy 
- Az egyik iskolás gyermek akkor, 
amikor évzáró volt,
kint  dohányzott az utcán.
Nem tudom, hol él, hol élt ez a jegyző? 
Hogy ez, hogy jött ide, vagy oda? 
Ki tudja? 
A tinédzserek mai legfőbb problémája, amit szóvá is tesz egy szakavatott jegyző, hogy egy iskolás gyerek cigizni mert...  
Nem 

kilátástalanság. 
Nem

drogba,
az 
alkoholba menekülés. 
Nem 

példaképek elvesztése,

célok feladása és tartalmatlanná válása.
Az ürességről és a megalkuvásról, amit a felnőttek a tinédzserek tarisznyájába tesznek hamuban sült pogácsa helyett, vajon mit tud a jegyző asszony?  
És nem érdekel, hogy van e gyerek, vagy nincs? 
 
Az igazgatónő nem hagyhatja szó nélkül: 
- Az iskola területén a gyerekek nem dohányoznak, a szülők felé pedig jelzik a tényt.
A polgármester földrajzi tapasztaltságáról ad tanúbizonyságot: 
- Miért van az, hogy az Egyházas településeken szívesen énekelnek a gyerekek, nálunk meg nem? Fogjunk össze, hogy közösen pedagógusok, szülők és gyerekek tegyünk ezért.
Még csak ez kellene, 
hogy vallási átszellemültség lengje be Délegyházát… 
Ha pedig már így lenne, 
vajon ki lehetne a főinkvizitor, 
ha nem a polgármester, 
dr. Riebl Antall?
És vajon azoknak is főfőinkvizitora lenne, 
aki 
momentán ateista? 
Mohamedán, vagy Buddhista? 
Én nem hiszek Istenben , ez persze az én dolgom.
De - drukkolok - nehogy legközelebb ezt olvassam, hogy a polgármester utasítására minden délegyházi gyereknek az iskolában bele kell verni a fejébe az általa elfogadott
nevetségesen elnevezett
Délegyházi Himnuszt. 
Megjegyzem freudi elgépelés történt e szónál… 
Véletlenül azt írtam a Délegyházi Himnusz helyett, hogy Délegyházi Mínusz… 

Ez, 
ahogy a testületi ülésnek nevezett kocsmabeszélgetés sűrűjében,  
a laikus hatalmon levők próbáltak elvegyülni, 
- fontosság látszatát keltve -  
 tudás nélkül 
a szakágak rejtelmeiben, 
tényleg, 
mínusz volt…
Szegény Igazgató asszonyt nem kérdezem meg, 
készségeiket értékelve az önkormányzat illetékeseinek, 
vajon hányast adna nekik?
Nem kérdezem, 
mert az esetleges őszinte válaszáért nem akarnám, 
hogy 
kirúgják…