Valamikor réges – régen, kezdő újságíró koromban, olyan Angela Davisért rajongó koromban azt hittem, a kurvaság olyan métely a társadalomba beágyazódva, amelyet tűzzel - vassal irtani kell, mert milyen is az a társadalom, amely szexuális tárgyként kezeli a szép női nemet?
Azóta sok mindenre rájöttem.
A női nem csoportjába tartozók között is vannak rondák, közel sem mind tartozik a szép nemhez, azóta már Angela Davis sem kedvencem, II. János Pál, Teréz Anya, Martin Luther King mellett még mindig John Fitzgerald Kennedy viszi nálam a pálmát…
És a kurvák intézményesített életmódjáról is plasztikusabb a képem…
Talán, azóta, hogy sok – sok évtizeddel ezelőtt egy cikksorozat írásakor úgy döntöttem, hogy beköltözöm a prostituáltakhoz az akkor Mező Imre úti temető kriptájába és több héten át együtt élek a drogosokkal, kurvákkal…
Úgy másfél hónapot élhettem velük… Befogadtak - elfogadtak.
És amikor megjelent az írás, visszamentem, felolvastam mikor, hogy, a nap bármelyik szakában részleteket leírtakból, a várt negatív kritika elmaradt, sőt dicsérték, többen megköszönték, amit hallottak…
Aztán, mikor a magyar állami gondozottak világáról írtam könyvet, - LELENCEK címmel - újra találkoznom kellett a kurvák világával…
És a látszólagos ellentmondással, ami létüket, s a nem kurvák létét állítja szembe egymással… És, hogy el ne felejtsem… A valamikori Magyar Ifjúságban, és a valamikori Ifjúsági Magazinban írt cikksorozataim is kivágták a biztosítékot, amikor az ÁLSZENT KURVÁK világát megjelenítve meg mertem kérdezni, igen, az átkosban, miért ítélet tárgya egy REPI KURVA, vagy bármelyik a Rákóczi térről, ha pontosan azok fordítják el fejüket még hatos villamoson is a csarnok előtti tér padjain ülő, vagy a Bérkocsis utcában sétálgató prostikról, akik haza menve, a tévéhíradó után csak azért teszik szét lábukat férjeiknek, mert nem kapnának zsebpénzt, konyhapénzt, kozmetikuspénzt,fodrászpénzt, vagy ruhapénzt? Nem… Ők házasságuk szentségének leple alatt kurválkodnak,de őrzik a látszatot kifelé… Gyereket nevelnek, fogadásra járnak, virítanak férj-futtatóik oldalán és el akarják hitetni, minden szép, minden jó, csak azok a büdös kurvák rontják a szocializmus levegőjét… És boldognak tettetik magukat az ágyban, megvetik a testükön vonagló párjukat és boldognak mutatott libabőrös utálattal bújnak párjaik mellé… De aztán ez is elmúlik, jön a reggel, a gyereket iskolába kell vinni, előtte mosolygó arccal felszolgálni a reggelit...
Hol van már az ÁLDOZATI KURVA, aki egy vidéki esküvő, azaz lakodalom másnapjának hajnalán, amikor már csak alig öten – hatan lézengtek bele taposva az itt – ott – amott fel lehető hányás szigetekbe, szóval, amikor mellém huppant a hosszú asztal tövében meghúzódó hosszú padra az egyik örömszülő, a vőlegény anyja és megegyezte, szinte önmagának, na, most már elválhatok… Én nem értettem semmit, különösebben nem ismertem a nőt, nem is rétem, miért csak én hallhattam megjegyzését? - Mit tetszett mondani? – Mondtam, most már elválhatok – fordult felém és folytatta: - Éveken, évtizedeken át rám mászott az a rohadék, mindig részeg volt, aztán lemászott rólam… Így ment, de most már elég… Fiam boldogan házasodott, hiszen láthatta, ezt akartam, csak erre vártam…
Nem folytatom… ÁLDOZATI KURVA volt ő is…
Ahogy kurva volt, a hölgy is, akit egy riport utam során vettem fel, mert én naiv, azt hittem, hogy stoppos, el akar jutni valahová… Már hosszú ideje haladtunk, csend volt, unatkoztam, megkérdeztem: - Mivel tetszik foglalkozni? – Azzal, hogy örömet okozok…
Értettem, vagy nem értettem, most már mindegy… A lényeg, hogy megkérdeztem: - Szóval, kurvának tetszik lenni?
Nem rökönyödött meg, nem kérte ki magának, csak egyszerűen válaszolt: Én nem vagyok kurva… A kurva pénzért b…. –ik , de nem élvezi… Én is pénzért b… - ok, de élvezem… Az ÉLVEZŐ KURVÁT meghívtam egy kávéra egy útszéli presszóba, amit nem akart elfogadni… Aztán kávéztunk és elköszöntünk egymástól…
És folytathatnám a sort MEGÉLHETÉSI KURVÁKKAL, a SZOLGÁLTATÓ KURVÁKKAL, a RABKURVÁKKAL, a BUTA KURVÁKKAL, a TAKNYOS KURVÁKKAL, az ESZETLEN KURVÁKKAL, meg aztán szó eshetne a POLITIKUS KURVÁKRÓL is…
Szót érdemelnének még azok is, akik elit kocsijuk automata ablakát szörnyedve húzzák fel, ha meglátják az út szélén bármelyik kurvát, de réges – régen azon gondolkodnak, mikor jelentsék be férjüknek, akár gyermekük apjának, hogy bizony téged leváltalak, mert az újonnan jelentkező hím nemű egyed jobb megélhetést biztosítana számomra… És azóta palotájuk van, és kívülről sötétített, magas üveg ablakaik, honnan nem látják korábbi énjük tükörképeit…
És már régen nem gondolnak arra, hogy akár az 51-es út mentén ázó – fázó – vacogó kurvák legalább vállalják önmagukat… Nem pipiskednek, nem szörnyülködnek, és már azon sem csodálkoznak, ha az álszent társadalom erkölcsösség leplébe bujdosó díszpéldányai olyan törvényt fogadnak el, amely a kijelölt zónákban engedélyezné a nyílt valóságot… Talán, mert immár egész Magyarország a kijelölt zónába tartozik…
Megjegyzés:
A saját, közvetlen környezetünkben is található politikus kurvákra, még visszatérek…
És, hogy el ne feledkezzek a hímringyókról, essen majd róluk is szó…
Egyébként, ha valaki önmagára ismerne,az csak a véletlenek egybeesése, semmi más…
Most azonban azt a Magyar Rádióban elhangzott beszélgetés – részletet adom közzé, amelyben kendőzetlenül és leplezetlenül beszélnek életvitelükről a fiatal, rontott lelkek hordozói…
