Ha én Hancsics György lennék,
olyan Faluszépítő Egyesületet szerveznék, amely ott és akkor tart be a jelenlegi Önkormányzatnak, ahányszor és amikor csak tud…
Ha én Hancsics György lennék,
mindent megtennék, nehogy sikeres augusztus 20-i rendezvényt tartsanak…
Ha én Hancsics György lennék,
előzetesen mindent megígérnék, éljenek csak abban a reményben, hogy az általam létre hozott Egyesület teljes tagsága, vezetésemmel minden segítséget megad a helyi Önkormányzatnak, hogy sikeres rendezvényt bonyolíthassunk le, - közösen – aztán az utolsó percben, visszamondanám az egészet, főjenek csak a saját levükben…
Ha én Hancsics György lennék
s netalán megbetegednék a rendezvényt megelőzően, gondoskodnék arról, nehogy legyen helyettesem, aki – helyettem átvehetné az irányítást, betartaná a falu közösségéért tett vállalásomat.
Ha én Hancsics György lennék,
tudatában lennék annak, hogy én pótolhatatlan vagyok.
Ha én Hancsics György lennék,
nem szégyellném magam egy István királyt karakírozó szobornak nevezett farakás tövében, amit én mutyiztam ki folytatólagosan elkövetett esztétikai környezetrombolást elő idézve.
Ha én Hancsics György lennék,
bizony csalódottan bóklásznék a kertemben,
vagy
feküdnék betegágyamban,
vagy
közös zokogást rendeznék Barátaimmal,
mert
a helyi Önkormányzat által szervezett augusztus 20-i Megemlékezés,
ha nem is volt harsány,
ha nem is volt agyon szervezve,
ha nem is nagyzolt valamiféle nép-nemzeti köntösben,
ha nem is volt eget rázó,
de tiszta volt,
emlékezetes volt
és szerény körülmények között,
de
Emberillatú volt.
