Mivel elég sokan írtak, telefonáltak, sokan - primitív módon – ujjongtak, szükségesnek tartom elmondani, hogy nem hirdettem semmiféle forradalmat dr. Riebl Antal, a Felesége, gyermekei ellen… Nem hirdettem semmiféle forradalmat egyetlen választott, vagy kinevezett tisztségviselővel szemben. Ha valaki nem ismeri a forradalom szó jelentését, nem az én blogomban foglaltak kötelessége, hogy a szó értelmezése itt kerüljön nyilvánosságra.
Ezzel szemben a tény az, hogy blogom, ahogy folyamatosan közzé is teszem,
csupán önvédelmi reflex.
Egy útkeresés.
Egy olyan helyzetben, amikor a nyíltság szabadsága, és a település, ahol élek ( Délegyháza ) szellemi diktatúrája küzd , szemben egymással.
Valójában nem személyek küzdelme ez.
Az elveké.
És ez nem csak azt jelenti, ki, hogy látja, hanem, hogy ki akar kevesebb áldozatot és ki akar többet, még, ha szép, rózsaszín ruhába is csomagolja szándékát.
Jó, tudom, nem egyetemi tanárok gyülekezete Délegyháza lakossága, már, ha van ilyen.
Már a fél lábú focista is többet ér, mint kinek mindkettő hiányzik.
És ez Délegyházán a fokmérő.
Nem több.
De, ha nem is megyek messzire, csak arról a hazáról szólok, ahova születtem, e 93 ezer négyzetkilométeren sem jobb a helyzet.
Minden Délegyházán megtalálható potentátnak megvan az országos politikai ikertestvére.
De minden országos politikusnak is délegyházi hasonmása...
Ki itt az Orbán, ki a Kövér, ki a Navracsics? Ki Torgyán?
Ki állt - ki áll közel a Nokiás dobozhoz?
Ki a mutyizó és ki a bűnös?
Minden Délegyházán megtalálható potentátnak megvan az országos politikai ikertestvére.
De minden országos politikusnak is délegyházi hasonmása...
Ki itt az Orbán, ki a Kövér, ki a Navracsics? Ki Torgyán?
Ki állt - ki áll közel a Nokiás dobozhoz?
Ki a mutyizó és ki a bűnös?
És már csak az a kérdés, hogy ki, kit másol, ki, kihez akar hűséges lenni.
Lentről felfelé, vagy fentről lefelé?
Visszatérve.
Sajnos, ha nem is akarják tudomásul venni, bizony drága dolog a demokrácia. Hit kell hozzá, értelem, önfegyelem és pénz. Egyik sem hiányozhat. Mert az, amit itt – ott elkölt e választott testületünk, lehet rajta vitatkozni, miért arra és miért nem erre, meg aztán azt is könnyű mondani, ha én csinálnám, akkor…
De… Egyrészt, nem azok csinálják…
Vagy, mert megmérettettek és könnyűnek, pihekönnyűnek találtattak, gondolok a grófnére és kompániájára, vagy gondolok arra – azokra, akik elindultak és – mint minden versenyből , - kizuhantak. Nem beszélve arról, sokan már arra sem voltak képesek – alkalmasak, vagy egyáltalán csak méltóak arra,- hogy egyáltalán kiállhassanak mások elé… A vesztesek egy része méltósággal viselte vereségét, mások pedig? Nemtelen eszközökkel tartanak be ott , ahol csak lehet…Most én speciel Hancsicsról nem beszélek, mert számomra egész személye méltatlan arra, hogy betűt üssek le vele kapcsolatban klaviatúrámon.
Másrészt, akik csinálják, mímelik, vagy csak maguk gesztenyéjét sütögetik a holnapokra?
Nem könnyű nekik sem... Pláne, ha csak vágyakkal, esetleg bizonyítási vágyakkal van tele a spajz, és üres a polc, ahova nyúlva, teljesíthetnének... Az még azonban kevés,ha tudják és tapasztalják is mindezt, de a szegénységnek, ha nem része a szerénység, akkor megette a fene az egészet...
Polgármesterestől, testületestől és választóktól fogva egyaránt, mindenkit...
Ha szót összekeverik a dadogással...
Ha az értelmet a tekintélybe rejtett bunkósággal,
ha a nagyzolási vágyat, a lassan kifújó luftballonnal...
Ha az üresség gúnyájába takarózó tehénpásztor elrejti könnyeit, mert sorra hullnak el tehenei, és nem sír és nem kürtöli világgá fájdalmát és nem kérdezi meg a másik falu tehénpásztorát, vajon, mit tett rosszul és mit tegyen holnap, hogy ne dögöljenek meg állatai, akkor szép lassan a tehénpásztor is oda feküdhet holnap elhulló, végleg elmenő tehenei mellé...
És valójában, visszatérve a demokrácia alapelemének tekinthető értelemhez, önfegyelemhez és pénzhez, szép lassan rájövők, mindez kevés, ha csak felülről akarja bárki is a demokráciát… Bár, megvallom, ezt sem látom jelenleg senkiben, vagy legalábbis kevesekben, de, hogy, ha alulról az emberek a maguk konyhájában elejtett mondataiknak ellent mondva, gyáván meghúzódnak, ők sem a demokráciát, a nyíltságot akarják, hanem csak élni, túl élni…
És a diktátoroknak ez a municiójuk…
Nem élni és élni hagyni,
hanem éltetni…
hanem éltetni…
És ez nagy különbség…
Tényleg nagy…
A páros játék arról nevezetes, hogy párban kell játszani...
Együtt a választók és a választottak...
És bocsánat...
Cinkelt kártyák nélkül...
És bocsánat...
Cinkelt kártyák nélkül...
