Kedves Laci!
Itt ülök a képernyő előtt, már csak mosolygok azon, hogy Délegyházán nem csak az álmokat sorakoztatták egy szellemi koncentrációs tábor szögesdrótjai közé, de Emerson mondatával, miszerint A természet kerekein nincs rozsda… . úgy vagyok, hogy Délegyháza – Mutyifalván még a jelképnek számító, a település címerében is kiemelt helyet elfoglaló vadkörtefát is kipányvázták, belsejét kibetonozták, mert olyannak és olyan öröknek kell lenni, mint a hatalmasságok vágyálma a diktatúrára…
Ez tehát hatodik, egyben utolsó levelem, hírt adva Délegyháza – Mutyifalva hétköznapjainak szellemi gúzsba kötöttségéről. Hatodik levél a hatodik személyről. Valójában a dühből eredő, onnan eredeztethető fájdalom munkál bennem és mérges vagyok magamra, hogy alkalmatlan vagyok a cinizmusra, a hűtlenségre. Taszít a tudat és a lehetőség, hogy hang nélkül elviselhetném a lesüllyedést. A primitív pincehelyiségek primitív királyait, hercegeit, szolgáit és seggnyalóit látva. Az izgő – mozgó árulókat. A mézes –mázos szellemi kopaszokat. Mondom, taszít és túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy magamra öltsem bátran a gyávaság jelmezét. Lehet, nekem kellene szégyellnem magam, hogy saját, általam ( is ) választott vezetőim, ilyenek lettek, ilyenné váltak…
Két lehetőségem van… Még ( talán ) időben beletiprom arcukba a valóságot, abban a reményben, hogy elolvasva, megrágva, megfontolva az írtakat, megértik a lényeget s magukra találva, még időben értéket tesznek le, értéket teremtenek.
Továbbá, hogy az érték létre hozásának megvalósítható álmait demokratikus körülményeket megteremtve, újra gondolva a lényeget, újra gombolva a kabátot, az Embert tisztelve, megosztják, mintegy közösségivé teszik.
És, ami a Holnapok szempontjából a legfontosabb, hogy a remény és az álmodozás lehetőségét helyezik a település állandó és az itt üdülőket fenntartó emberek tenyerébe.
Ami összességében számomra az egyetlen és legnagyobb csalódás,
hogy dr. Riebl Antal bűnös módon nem akarta észrevenni, hogy a település életének elcsökevényesedett hétköznapjaiba, mint egy Megváltó érkezhetett volna,
aki magával hozza a huszonegyedik század leheletét,
aki vissza adhatta volna a reményt…
És ezt a bizalomba épített reményt lopta el azzal, hogy nem adta át…
És nem, hogy nem adta át, hanem képletesen szólva, akkor vitte ágyba a nőt, amikor sorozatos csalódottságában éppen sírógörcsök között fetrengett, amikor gyenge volt, amikor éppen ezért kiszolgáltatott volt… És ez bizony nem csak férfiatlan, hanem becstelen is…
Lefordítva…
A település, éppen arctalanságából, hagyomány és történelem nélküliségéből eredően, összetételénél fogva, heterogén volt, amely főváros közelségének hatásaként csak arculat nélküliségét bővítette, folyamatosan megfosztva még azon közösségi élményvilágtól is, amelyek, - bár szinte középkoriak voltak -, de közel sem oly átláthatatlanok, mint amit folyamatosan teremtett és bővített a polgármesterek verseny nélküli staféta váltója…
Lehet, csak saját ámításomra, a jóval kezdem dr. Riebl Antal elmúlt egy évéről magánvéleményem közzé adását… Mert bizony, nem csak a jó, hanem a legjobb kategóriába sorolható a tény, hogy szépirodalmi dimenzióban is értékelhető, stilisztikailag kifogásolhatatlan, egyéni hangú, nyilvános levelet írt a helyi, egyébként felejthető újságba, Hancsics György Délegyháza - Mutyifalván megtalálható személynek. Ez volt az egyetlen érték – kategória, amely kimagasló módon értékelhető dr. Riebl Antal, egyébként – mielőbb – felejtésre ítélhető polgármesteri jelenlétéből a település életében, ezen belül közéletében.
És visszatérve, az a legfőbb bűne dr. Riebl Antalnak, hogy mindezek tudatában, mert lehetetlen, hogy az előbbieket ne ismerte volna fel, energiáját első sorban önmaga hiúságának kiszolgálására fordította, önmagának bizonygatta, hogy aranyat ér jelenléte a legújabb kori testületben és terpeszkedése a polgármesteri székben.
Határozottan elzárkózott, amikor nyilvánosan javasoltam, itt születése és itt eltöltött élete ellenére, legyen bátor, taszítsa el magától a szubjektív értékrendszerét, az életéből eredő tapasztalatokat, merjen objektív lenni, végeztessen egy alapos, a település személyi, gazdasági, kulturális, összetételét, helyzetét és igényét feltérképező, szociológiára épülő kutatást…
Az új és objektív ismeretek birtokában merjen ( mert képes rá!) új irányt, új lendületet adni, mondhatnám új hitet adni a településnek s annak lakóinak…
Az első javaslatom volt, amit lakonikus egyszerűséggel, indok és magyarázat nélkül lesöpört az asztalról…
Ma, egy évvel később, már értem… Sőt, nagyon is megértem elzárkózásának okát… Akkoriban azzal próbáltam megmagyarázni önmagamnak e politikai vakság tényét sugalló elzárkózást, hogy bizonyára Szilveszter Lajos hatása alá került, aki korábban bőszen hangoztatta egy szűkebb körben: - Délegyházának nem kellenek városias gondolatok!
Akkoriban nem láttam, hogy valamilyen oknál fogva, kizsákmányolásra építendő népszerűség hajhászás talaján képzeli el dr. Riebl Antal saját polgármesterségét.
Ha cinikus lennék megérteném, kellően tudnám is kapcsolni dr. Riebl Antal személyét a Stifter által írtakhoz, miszerint Lélek csak lelket szerethet, lángészt csak lángész érthet meg.
És én nem akarok kertelni.
dr. Riebl Antal cigány származása, a cigányság évszázados értékeinek és évszázadokra visszatekintő élet – tapasztalásának beépítése a település mindennapjaiba, csak új szint jelenthetett volna… De nem… Még ez is a szőnyeg alá került, valamiféle udvarias, nem beszélünk róla – típusú hallgatásburokba, mintha erről a tényről a rasszizmus vádja nélkül nem lehetne, nem szabadna beszélni… Mintha némaságba kellene rejteni a T.S Elliot által megírtakat,miszerint Otthon az, ahonnan elindul az ember.
Mintha tabu lenne, korunk tabuja, hogy ki a zsidó, ki a cigány, ki a hívő és ki az ateista… De arról pedig, miért is ne beszélhetnénk, hogy Magyarországon ki a horvát, ki a szlovén, ki a sváb, ki a vend? Mintha saját gondolataink köré fonnánk éjjel - nappal egy bizonyos határkőnél valamiféle szögesdrótot, hogy itt és eddig és ne tovább! És közben saját történelmünket, apró építőköveink sokaságát ássuk egy lankás táj alatt meghúzódó szikes föld temetőjébe…
Ilyen identitás problémával nyakában válhat egy komoly emberi tapasztalást – értéket hordozó ember – dr. Riebl Antal - a jelen valóságának kudarc emberévé…
Mert nem az elvégzett munka értéktelensége az, ami polgármesteri létéből eredeztethető kudarcot jelenti, hanem a meglévő hagyományok, emberi vívmányok, dr. Riebl Antal féle újragondoláson alapuló önkényes megcsonkítása…
A helyi szókimondás szabadságának lerombolására épített új keretek felállítása…
A primitív, embereket gyalázó cenzúra bevezetése…
Egy mind kevesebb szabad levegővel rendelkező világban a légszomj intézményének fenntartása…
A helyi szókimondás szabadságának lerombolására épített új keretek felállítása…
A primitív, embereket gyalázó cenzúra bevezetése…
Egy mind kevesebb szabad levegővel rendelkező világban a légszomj intézményének fenntartása…
Nem azért, mert nem tudta, de bátorsága sem volt ahhoz, hogy legalább megpróbálja átlépni élete szocializációjából élősködő saját árnyékát és nem emberségének tegnapjaira épülő árnyékút mentén járni, hanem venni a bátorságot és kötelezni az árnyékot, hogy arra mozduljon, amerre ő akarja…
Könnyebb volt alkalmi szövetséget kötni, mondom, inkább egyfajta dacszövetséget az olyan Szilveszter – Görbe – Jakus Éva féle emberekkel, akik, mint már látszik, egyszerűen alkalmatlanok is arra, hogy átlépjék saját árnyékukat…
dr. Riebl Antalnak könnyebb volt, a kijárt és megtapasztalt úton, hasonszőrű társakkal csoportot alkotva, araszolgatni, mint a számára ismeretlen és át nem élt demokráciában, új harcos társakat keresve és találva, önmagára is érzelem mentes fegyelmet erőszakolva, szisztematikusan előre haladni…
Naiv szöveget rejtett tarisznyájába, amikor Samuel Butler sorait választva, filozófiájává tette, hogy
Bolond az ember, ha egyhetesnél régebbi dolgokra emlékszik, kivéve, ha kellemes az emlék, vagy valami haszon származik belőle.
És itt már csak, mint apró történetek láncszemei, mint egy kiszáradásra ítélt fenyőfán a díszek, úgy sorakoznak az olyan fejezetek, amelyeknek címei egyszer majd, igaz, szép lassan a szemétbe kerülnek…
A giccsfilm Délegyházáról… Annak előkészítése és háttérbázisának megteremtése…
Egy dal, amit a polgármester kinevez a település himnuszának…
Az úgynevezett Mária Ház története…
Az Egészségház története…
A játszótér ígérete...
Egy dal, amit a polgármester kinevez a település himnuszának…
Az úgynevezett Mária Ház története…
Az Egészségház története…
A játszótér ígérete...
Ahogy írta, Már csak szép emlék, hogy nem is olyan régen még legálisan lehetett az I-es tóban fürödni… De miért emlék ez számára, miért nem gondol arra, hogy több, mint húsz éven át ő volt korábban is a település egyik vezetője, pontosan azon emberek között és azok bizalmából, akik számára – többek között – az ő testületi tagsága alkalmatlanságából eredően mindaz csak tényleg emlék, amin ő kollektív és hatásvadász módon sajnálkozik…
Mert ő arra is emlékszik, hogy a délegyháziak nyelveket kezdtek el tanulni, mert tiszta tavainkhoz özönlöttek a külföldi turisták. De miért feledkezik el arról, hogy az elmúlt évtizedek testületi tagjaként ő is felelős e nosztalgikus álom leírhatóságáért, a leírtak pusztulásáért?
Úgy ír minderről, mintha most érkezett volna a Holdról, közölve, ő nem tehet semmiről és tudjátok meg, most aztán megérkezett a Messiás…
Mert persze az emberek hülyék és úgyis elfelejtenek mindent… Csak az érzelem marad bennük, úgy járulnak majd a választási fülkékbe, hogy dr. Riebl Antalra teszem voksomat, mert neki Délegyháza a barátok meleg kézfogását jelenti.
Sőt… Délegyháza az ő számára az ismerősök kedves integetése…
Például, amikor első közösségi polgármesteri ténykedésének eredményeként egy úgynevezett Vadászházban szilveszterezett jól megválogatott társaságával, ahelyett, hogy részt vett volna, mint polgármester, a falu, jótékonysági célokkal összekapcsolt szilveszteri bálján azokkal, akik meghívták őt, akiktől neki jól esik a kedves integetés, ami bizony elmaradt a szilveszteri forgatagban…
És visszatekintve, csak gyülekeznek – gyülekeznek tényleg az olyan fejezetek, amelyeknek címei egyszer majd, mint hamis fogalmazványok, tényleg a szemétbe kerülnek…
… a szomszédok összefogása, ami lehet, esetleg sörrel teli vágyálomban tényleg szerepelhetett egy illuzórikus falu képén, egy múzeumnak kinevezett garázs helytörténeti gyűjteményének mázolmányán…
... a falunapok forgataga, ami tényleg megvolt, emberszagú volt és ismétlésre méltó… Tele olyan apróságokkal, amelyek kiküszöbölhetőek… Azonban, amikor magánlevélben jeleztem dr. Riebl Antal számára az esetleg elcsúszási veszélyeket, azokat visszautasította s jelezte, semmilyen elcsúszási veszély az adott sorozatban nem veszélyeztet semmit…És játszottuk a hülyét, közben mindketten tudtuk, mire gondolunk…
… a temetések zokogó gyásza, ahol egyszer voltam, egyszer láttam, ahol egyszer tapasztaltam, de a halálnak köze volt az alkoholhoz, a felelőtlenséghez, a szükségtelenséghez… Ami egyébként sem hat az újdonság erejével Délegyháza történetében… De sajnálja az ember a dicstelen halálra nem termett, értékes ember végleges elmenetelét… Megemlékeztem róla… Nyilvánosan.
…az egyszerű emberek őszintesége, - ami jól hangzik, kellően populáris vágyálom – részlet, amely, így, utólag elnézve, csak nyűg egy helyi diktátor nyakán…
Mert ő bizony nyugodt, nagyon nyugodt… Vallja, Hawthorne nyomán, hogy ... ha valakinek szellemi erejét apróra összezúzták, az kis bántalmakra ingerlékeny lehet, de sohasem háborodik fel nagyon.
… Korábban úgy gondoltam, nem fogok semmit sem ígérni – mondta és lehet, helyesen tette volna, mert gyakorlatilag, amit ígért, abból hiánytalanul, mindeddig, semmit nem tartott be…
… Most mégis, őszinte szívvel megígérem, hogy minden erőmmel, - szöveggel kezdte a verbális cirkuszi mutatványt… E mondatból csak az őszinteséget és a minden bevetett erőt hiányolom, mint az elmúlt egy év valóságának elvesztett hozadékát.
A tudás – szót használta, amit nem tudom, mire használt fel… Vagy, ha tudom, akkor nekem Cippola jut eszembe… És mivel olvasott ember, tudhatja ki volt ez az irodalmi alak a Márió és a varázsló című alkotásban…
Írta, hogy … tapasztalatommal azon leszek, hogy… Ez az, amit nem vonhat kétségbe senki, mert aki annyi tapasztalatot összegyűjtött az elmúlt húsz év közéleti szerepjátszása alatt és aki annyira elfeledkezett minden értékről, ami felejthetetlen és ami értékelhető polgármesterré tehette volna az elmúlt egy év alatt, annak nyoma sincs, még atomjaiban sem..
Használja a szót, hogy …anyagilag, amiről elfeledkezve – már bevallhatjuk - az elmúlt egy év a katasztrofális történetek tárháza volt…
dr. Riebl Antalhoz, a háromgyermekes családapához, a szakvizsgát tett ügyvédhez, valójában semmi közöm sincs. Valószínűsíthetően boldog házasságához sem… Ez már a családi, magánélet birodalma… Santayana mondata, miszerint ...ha a tipikus magánélet nem áll magas színvonalon, egy nemzet sem érdemli meg, hogy többet törődjünk vele, mit a tenger fövenyével.- is csak akkor jutott eszembe, amikor sokadszorra sem köszöntek gyermekei…
Pedig nem debilek, nem amnéziásak, nem szenvednek xlerozis multiplexben…,sőt.. Okosak és intelligensek… Akkor pedig talán saját apjuk mondta, írta elő számukra, hogy ne köszönjenek? De hol sportszerű ez egy helyi sportköri elnöktől, egy valamikori – szemtanuk által is – jónak nevezett valamikori football kapustól?
Feleségem magyar bajnok volt evezésben… Magam tizenhat évet bokszoltam, talán nem is a futottak még kategóriában, de soha, eszembe nem jutott, hogy fiamnak megtiltsam, hogy ringbeli ellenfelem gyermekének ne merjen köszönni… A tisztelet és a sport egymás vértestvérei… Fiam, talán ezért is lett többszörös magyar bajnok, és Európa bajnok… Lányomnak sem írtam elő, hogy ne merjen köszönni annak, akit én előírok számára… Így lehetett ő Magyarország szépségkirálynője, így utazhatta be a világot, mint nemzetközi fotómodell… Harmadik gyermekem, egyben második lányom pedig bizonyára nem megalkuvásra tanítja – neveli, mint pedagógus, a katedráról kinyilatkoztatva, az Egyszem Igazságot tanítványainak… Nem erre szocializálódtak… Liberálisan komoly és áldozatokkal teli életet élhettek…
Pedig, a ringben meglehetősen nagy pofonok csattantak el…
Pedig, a ringben meglehetősen nagy pofonok csattantak el…
Nem hiányozhat az … erkölcsileg – szó sem és, a szöveg, hogy … válságba jutott községünket kivezessem… De dr. Riebl Antal nem kivezette, nem bele döngölte a jóba, hanem oly mély kutat ásott, olyan mélybe taszította erkölcsi értelemben a települést, hogy mindebből egy más bolygón levő daru szükségeltetik, hogy kihúzza Délegyházát, legalább oda, ahol a jelenlegi polgármesteri színjáték előtt volt… És aztán onnan tovább, valamerre, de nem arra, amerre Dr. Riebl Antal megálmodja – megálmodta.
Emlegeti a tragikus helyzetet… És nem veszi észre, mert nem akarja észrevenni, hogy a tragikus helyzet az, ami nem kézzel fogható, mert mindehhez már hozzá szoktak – szokhattak a helybeliek…
Mert neki aztán voltak… Megvalósítható tervei… például a pénzügyi egyensúly megteremtésére, de folytathatta volna, hogy oly fantázia nélküli tervvel rendelkezem, amely csak a felélésre, az adók emelésére, a kizsákmányolásra és a hitelekben rejtőzködő eladósodásra épül… Délegyháza –Mutyifalván még a levegőt is hitelből szívjuk…
Elővette a népszerű Jolly – jokert, miszerint programjának kiemelt része az elhanyagolt utak felújítása, amelyből csak az elhanyagoltság az igaz, a felújítás szó mögötti tartalom hiányzik a mai napig, egy év elteltével is…
… az utcabizalmi hálózat kialakítását emlegeti és hozzá teszi… mert vallom… Ha azt vallja, hogy hallgat róla… Hogy semmi nem történt… Az bizony igaz… Mert, ha valaminek a kerete és rendszere sincs megálmodva, akkor csak üres populáris maszlag az egész…
… a település lakói nélküliséget – emlegeti, amely nélkül – és a valóság ezt mutatja, - nagyon is jól el van…
Amelynek színházat csinál egy-egy testületi ülésen, egy - egy Lakossági Fórumon… Elég, ha csak emlékeztetek bárkit, első sorban őt, hogy a demokrácia eljövetelének láttatta, hogy a testületi üléseket közvetíti a helyi rádió… Aztán nyilvánosságra hozta, voltak nála tanácsadók, óvták a vágás nélküli közvetítéstől, ezért közölte, szerkesztett formában kerülnek nyilvánosságra a testület ülésen elhangzottak… Ez is csak blöff volt…
Aztán szép csendben már azt is elhallgatták, hogy a közvetítések is a múlt homályába vesztek…
… a helyi állampolgárok feje felettiségnek elvetését hirdette, ami igaz, teljes mértékben, de ő nem a fejük felett, hanem naponta az eddig megélt életük alatti szinten dönt…
S írja… rájuk nem hallgatva semmit nem mozdulna elő településünk. Igaza van… De, nem hogy semmit nem mozdult előre, de topog, ami azt jelenti, lemarad… dr. Riebl Antal kezét szorongatva, visszafelé botorkál…
És Délegyháza viszonylatban csak az kérdőjeleződik meg számomra, Gorkij szavait tovább gondolva, hogy a tulajdon védelme tényleg túlságos erőfeszítést kíván?
És itt, most, csak részinformációk birtokosaként nem folytatom…
És mivel dr. Riebl Antal felkészült, elő is állt kellő határozottsággal és mondta, … Éppen ezért, többek között komoly és megvalósítható tervekkel rendelkezem… Mindebből a mondatból csak két dolog megfogalmazása mögötti bicskanyitogató vágyálom veri ki a biztosítékot… A komolyság megemlítése és a megvalósíthatóság…
Szóba hozza, komoly része lesz munkájának a gyermekeink korszerű óvodai-iskolai nevelése, ami még egy helyi óvoda felújítás hangzatos helyi mozgalmának megvalósítására is kevés volt…Bizony, a polgármesternek írhatta Becher, hogy Kell még sok-sok tükörbe nézned, hogy az igazság tükre légy.
És mivel komoly szavazó bázis a nyugdíjasok tömege, szóba hozza az önhibájukból kívül, nehéz helyzetben lévők megsegítését. Sajnos, első sorban önmaga szorul segítségre, mert ő önhibáján belül lett polgármester… És persze, ennek eredményeként, jelenlegi, nehéz helyzete kétségtelen…
Írtam korábban, mindaz, amit az előbbiekben soroltam fel, nem ért többet, mint kiszáradó fára biggyesztett, felejtésre ítélt – ítélhető cukordíszek… Ami persze részenként legalább annyira jelentős, hogy ezek bármelyike komoly oka lehet annak, hogy dr. Riebl Antal ne töltse ki négy éves ciklusát, hogy előbb lapátra kerüljön…
Mert Poe sorait nem szem előtt tartva, már azt hiszi megérkezett, választottjaitól már semmit nem kell tanulnia… Hát miért is lenne igaza Poe szavainak, miszerint Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
És teljes mértékben érvényes dr. Riebl Antalra is, hogy addig, míg jól megy a szekér, legalábbis a bakról nézve, és állandóan a lovak, ütemre ringó seggét tekintve, addig el lehet lenni a közös istállóban, de, ha számonkérésre kerülne a sor, úgy hozná a sors, akkor bizony egyenként kell virítani, ki mit, tett…
Ki és mi mellett?
Ki és kik ellen?
Kinek-kiknek okozva kárt és kinek –kiknek szerezve hasznot?
Ki és kik ellen?
Kinek-kiknek okozva kárt és kinek –kiknek szerezve hasznot?
És nincs, nem lehet annál vacakabb érzés, mintha az örök kártyaosztót beültetik a – Várjon, míg maga következik! - című székek bármelyikébe…
Sajnálom, hogy véleményemmel odáig kellett eljutnom, hogy dr. Riebl Antal polgármestert, egyszerűen még nappal sem engedném a hátam mögé… Mert vallom, okosan döntenék, igaza lenne Jókai Mórnak, ki szerint Nincs olyan helyzet, aminek okos ember hasznát ne tudna venni.
És nem csak azért, mert csak a hülye nem látja, amit sikernek könyvel el polgármestere, az csak a saját sikere. Ami pedig rossz és eredménytelen azt a homályba csomagolja…
Így csak az a látszat marad felszínen, hogy a Jó, az nem más, mint dr. Riebl Antal szinonimája.
Történelmi és irodalmi tanulmányaim során persze felszínre vetődtek későbbi példaképeim, a tanulmányozandó korok tanulmányozandó alakjai… Ilyen volt Bonaparte Napóleon, aki tudta, végleg, veszve van már minden, több tízezer kilométerre Párizstól, az óceán közepén mégis azt mondta, Ahogy lekerülök erről a szigetről, legyőzzük Oroszországot!
Ha Dr. Riebl Antal fel meri vállalni újragombolását a kabátnak,és hiúságánál többet ér az Értelme, akkor képes lehet rá.
Értelmes – értékes segítői is akadnának, hogy Maradandó Értéket Létrehozó módon olyan polgármestere legyen Délegyházának, aki vissza tudja adni az emberek hitét.
Akkor joggal mondhatja majd, mások is mondhatják rá, hogy Jó mulatság, férfi munka volt…
Még jó esetben, van három éve… Még jobb esetben több is…
Ha pedig mégse? Erre már nincs válasz… Hiszen leírtam már…
Kedves László!
Most éppen nem érzem szükségét, hogy a továbbiakról tájékoztassalak.
Szeretném hinni, hogy történnek majd értékes dolgok, események, lesz foganatja annak, amit leírtam – közzé adtam, de sajnos elég öreg vagyok már ahhoz, hogy naiv is legyek…
És megfordítva… Mégis…
Vagyok annyira naiv, hogy hinni merek a szó és az értelem erejében…
Hát ezért írtam Neked…
Barátsággal:
Erdélyi István
Ha e blog olvasóinak véleménye, ellenvetése van a fentiekben írtakkal szemben,
másképpen látják a helyi valóságot,a település általam jellemzett vezetőit,
és azt szeretnék, ha nyilvánosságra is kerülne,
kérem,
küldjék el a
one@riporter.eu
mail címre.
másképpen látják a helyi valóságot,a település általam jellemzett vezetőit,
és azt szeretnék, ha nyilvánosságra is kerülne,
kérem,
küldjék el a
one@riporter.eu
mail címre.
