Ötvennél több e-mail-t kaptam,amely kapcsolódik az általam szóvá tett önkormányzati testület hallgatás-elhallgatás politikájához.
Nagyon lassan haladok feldolgozásával, meg aztán csoportosítom is, hogy jogász ismerősöm egyáltalán átlássa, hogy mit is kaptam, mit is kell lépnem?
Mindenesetre, rendhagyó módon azt már most el kell mondanom, minimális számú személyeskedő hangú levelet kaptam, sértő hangnemű levél pedig egyetlen egy sem született.
Ami megragadta figyelmemet és ezt most kiemelem, amit egy Diana nevű levelező küldött...
Levele közzé tételéhez nem járult hozzá,
így csak a levelét érintő válaszomat hozom nyilvánosságra.
Kedves Diána!
Önnek már csak azért is kedvesen kell írnom, mert lányom neve is Diána… De félre téve az alkalmi humort…
Keményen, belemenősen – igaz - személyeskedve kérdezett.
Először a személyeskedő kérdésére válaszolok, eddig szokásomtól és a későbbi gyakorlattól is eltérően…
Az első kérdés, hogy miért jó nekem mások, úgymond, szekálása?
Válasz röviden, amúgy dr. Riebl Antal módra: - Nem jó.
A magam módján, bővebben:
Maga tényleg komolyan kérdezi, hogy egy ilyen délegyházi közegben, amit naponta átél az ember, amivel naponta találkozik az ember, még szükséges bármiféle lelki egyensúlyhoz az, hogy szóvá tegye az ember azt, ami nem tetszik számára?
Feltehette volna úgy is a kérdést, hogy – Kedves István, miért nem fogja be maga ugyanúgy a száját, ahogy a többség befogja? De nem így tette fel, nem erre kell válaszolnom, pedig ki nem mondottan ezt érintette.
Visszatérve…
Alapvetően senkit nem szekálok, csak élek azzal az állampolgári joggal, amit akkor is ismertek a megválasztott Személyiségek, amikor még csak pályáztak a bizalomra és a titulusukra…
Az más kérdés, hogy ezen állampolgári jogok akkor is érvényben voltak, amikor még a grófnő ült az I. sz. székben…
És megint más kérdés, hogy akkor jóval keményebben és bővebben szóltak hozzá az állampolgárok saját településük irányítóinak ügyes – bajosan elvégzett, vagy el nem végzett dolgaihoz, mint jelenleg…
És maga most újra csak szekálásnak véli, ha felhozom a cenzúrát, amivel bizonyára maga sem ért egyet… Az állampolgárok lenézését, amivel bizonyára maga sem ért egyet, továbbá a sok üres frázist, mondhatnám hazugságot, amelyet ígértek a megválasztott tisztségviselők, mielőtt hatalomra kerültek volna… És ezzel bizony átejtették a választópolgárokat, többek között Önt is…
Sajnos nem találkoztam eddig az Ön nevével, hogy bármi ellen tiltakozott volna, de mégse hiszem, hogy minden általam felvetett problémát, maga ne annak látna, sőt egyet is értene a cenzúrával, az állampolgárok átejtésével, egyetértene, hogy egy kóbor kutya is több figyelmet kap gazdájától, mint a bizalomból megválasztott, bizalomra épített helyei hatalmasságok hatalomgyakorlása a helyi polgárok irányába…
Második kérdésével bizonyára a hibátlan emberek meglétéről akart szólni, vagy arról, hogy nincsenek hibátlan emberek, milyen alapon vonom őket felelősségre alkalmi hibáik elkövetőiként? Így jó a kérdés,csak bevallom, tartalma nincs…
Első sorban azt sajnálom, hogy levelében szándékról szól, holott én a szándékom szerint, alapvetően nem bántom az általam komoly alapokkal megkritizált személyeket és én konkrétumokat írok, nem ízlésbeli lövedékekkel lövöldözök…
De a tények, annál makacsabbak és annál újabb és újabb kérdést szülőbbek, ahogy nem válaszolnak rá, ahogy lesöprik az asztalról, ahogy agyon hallgatják, ahogy valójában a szóvá tett ügyekben semmi nem változik…
Nem sorolom fel, ezt – ezeket írtam le, de ez a levél egyébként sem erről szól….
Tisztességes és Európában ( de nem Délegyházán ) elfogadható és elvárt hangú levelet kaptam Öntől. Köszönöm.
És végül, említi az ártatlan szót…
Az ártatlan ellentéte az ártó, a nem hibás, a nem bűnös…
Visszatérve a kérdésére…
Nem hinném, hogy én mindig és mindenben ártatlan voltam, vagy vagyok…
Elég sok könyvet megírtam, ami megjelent, nagyjából ebből kihámozható, legfőképpen az utolsóból, a Csendkoldus - ból, hogy hány ezer és ezer hibának részese, esetleg előidézője voltam…
Voltam életem során több alkalommal demokratikusan választott helyzetben, feladatot ellátva, de egyet tudok, soha, semmilyen körülmények között nem éltem vissza az engem demokratikusan megválasztott többség, vagy akár a kisebbség bizalmával…
És valójában ez is csak magam személyeskedése, amire bizonyára nem kíváncsi… Nem is folytatom…
Kedves Diána!
Ön a szándék tisztaságát kérdőjelezi meg levelében, amiért és amivel én naponta kiállok véleményemmel. Na, mindegy…
Arról elfeledkezik, hogy vajon az is szekálás kategóriába tartozik, ha valamiről,valakiről pozitív véleményt hozok nyilvánosságra?
Ugye, az nem szekálás?…
Befejezésül…
Ártatlan emberekről ír…
Véleményem szerint – bizonyára – jogi kategória szerint, lehetséges, hogy egytől – egyig, akikről így, vagy úgy, ekkor, vagy akkor szó esett, tényleg ártatlanok…
De ugye, az még nem rang ebben a kaotikus államban és társadalomban sem, ha valaki ártatlan?
Másrészt, és kérem olvasson többet tőlem, soha nem feszegettem az ártalmatlanság helyzetét egy-egy személy, vagy csoport megítélésénél, hanem az esetek kilencvenkilenc százalékában eseményekhez, tényekhez kötöttem hozzászólásomat, véleményemet és legfeljebb a végén vontam le egyfajta konklúziót…
S tiszteletem mellett mégis csak megjegyzem, a történések többsége emberhez – emberekhez kapcsolhatóak…
Úgy nem tudok véleményt alkotni, hogy kizárnám belőle a személyt…
Én nem tudok, vagy inkább nem akarok általánosságban fogalmazni, ezért várnám el itt Európában, hogy hasonló módon a tényekre, tényekkel válaszoljanak, vagy mondjanak véleményt…
Cáfoljanak, vagy igazoljanak… De ne hallgassanak… És főleg… Ne személyeskedjenek…
Hogy miért?
Mert valójában teljesen mindegy, hogy ki írja alá a megjelenteket…
Az persze tény, könnyebb egész pályás letámadással megpróbálni lehetetlenné tenni, hogy fogjam be a számat végre…
Ezért el sem képzeli, hányszor, hogyan és mi módon rágalmaztak meg, sértettek meg…
De bevallom, akár hiszi, akár nem, mindezek közé egyetlen tényfeltáró válasz – észrevétel – cáfolat nem tartozott…
Kedves Diána!
Köszönöm szépen, hogy levelet írt… Nem tudom, remélem, sikerült valamelyest igazolást adnom magamról, szándékaimról…
Tisztelettel:
Erdélyi István
