A FOTEL NÁCIK, A KENYÉRGYÁVÁK ÉS A ROMUNGRÓK...

Elvileg örömhírrel kell kezdenem, mert megkaptam a szerződést a Délegyháza-Mutyifalváról szóló könyv megírására, kiadására és terjesztésére vonatkozóan, 

számomra a feltételek megfelelőek, van időm, 

hogy több - tervezett - könyvem mellett, 

ezen is dolgozzak.

 Három hete készültem el a drámámmal is... 

Még finomítottam egy keveset rajta, ma pedig?

A déli órákban már a postán jártam... 

A Színházba - ahogy ígérte a postás hölgy - két napon belül megérkezik.

És bár nem naplónak szánom blogomat, én is túl vagyok a napi történéseken, jól esett itt-ott az alkalmi sörözés, Dobogókőn csak a százforintos pisilési díj és az ezer forintos parkolási díj idegesített egy kicsit... 

Magam mögött a tökhöz fűződő primitív programsorozat...

A halloween magyar hagyományokkal - Valentin Naphoz hasonló, pénzlevevős, - össze nem egyeztethető szarságai...

A Mindenszentek, na és a Halottak Napja is. 

 Mellesleg, már rég megette a fene, ha az ember csak évente egyszer az év egy meghatározott napján kapja össze magát, hogy lássa - láthassa mindenki, most aztán gyertyát gyújtok, fancsali pofát vágok, kiballagok a temetőbe,  kiszedem a gazt a sír körül, össze is gereblyézek, mert így illik, ezt várja el tőlem a környezetem... 

Meg aztán így tisztába tettem lelkiismeretemet...
A virág árús is jól megszedheti magát... 

És ilyenkor egy halott sem támad fel, 

- elég, ha csak egy pillanatra, - 

hogy szemen köpje az évente egyszer sírjához zarándoklókat...

Már csak újra egy kép kellett volna, 

esetleg, 

hogy álszent gyertyák lógnak ki az intenzív osztály ágyán agonizáló feleségből... 

Akkor lett volna csak aztán teljes, 

vagy mondhatom, 

teljesebb a kép...

 

És,ha már itt tartok, szűkebb környezetemben is felvetődött a kérdés, 

vajon kinek, mit árthatott az a három éves csöppség, 

akit hatásvadász módon úton-útfélen reklámoznak a tévében, 

hogy agydaganata van, hogy segíteni kell neki és szüleinek... 

Hát tehet ő valamiről, bármiről, hogy megbünteti őt az Isten? 

Én nem keresem erre a választ, találják meg azok, 

kik megtalálni akarják... 

Kik naponta imádkoznak és gyónnak és hisznek és elhisznek, 

mindent, 

ami Istenükhöz köti őket...

Most nem írok többet, eléggé lefoglalnak az olyan fejezetcímek, 

mint például a Fotel-nácik, a Kenyér-gyávák,vagy a Romungrók...

Ezeken kell dolgoznom...   

Mellesleg kapom sorra a leveleket, 

a bántások elmaradtak már régen... 

Egy névtelen kóstolgat, hűbéres, megélhetéséért teszi... 

Ebből a fajtából van elég egyed szerte a világban... 

Személye oly személytelen, úgy vagyok én is vele, ahogy Churchill fogalmazta... 

- Az úgy volt, hogy láttam egy üres taxit...  És hárman, a Z, az X és az Y szállt ki belőle... 

 

Jó lenne utol érnem magam.

Megígérem,  

Gabipeti, Kelekotya, Doktovagyokmagamis, Taviborz, Kocsismandro, Zombibaba, Pisze, Csapkodo, Homokozo 

nevű levélíróknak, hogy nem feledkeztem el róluk... 

Ahogy  

Andersen és Peresztrojka az új újságról...
Ahogy 
 Spagetti és Hajnalcsillag a helyi nyilvánosságról
pár nappal ezelőtt

már megkapta nyilvános reflektálásomat,

ők is sorra kerülnek.

Például az olyan általuk felvetett helyi témákkal, 
hogy
a Hallgatagokról,  a Kempingbérlőről, a Beágazó útról, az Üdülősökről, vagy a Terjesztési lehetőségekről...