Lehet, szót kellene kérni, fel kellene állni és szembesíteni az alább írtakat a testületi tagokkal? Nem tudom...Most huszadikán, alig öt nap múlva rendkívüli testületi ülést tartanak...
Lehet, szólni kellene, míg nem késő?
Rendben, ha hazudni akarnak önmaguknak, felnőttek. Kinek Felesége, kinek férje van, gyermeke és unokája, ha eléjük is tisztességgel állnak, és fekszenek, lelkük legyen rajta… De ne vágjuk partiba a demokráciát…Lehet, erről álmodtak gyermekkoruk óta, milyen jó lehetne hármasban… Én… A Férjem … És a demokrácia…
Mindez az abszurd kép csak azért jut az eszembe, mert Görbe István, a nem szellemi magaslatáról nevezetes helyi képviselő, utolsó testületi ülésükön megállapította, felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek az Utcabizalmi Hálózat tagjai… Mintha analfabéta állapítaná meg, bizony, Kertész Imre megérdemelten kapta meg a Nobel – díjat. Jó lenne, ha a testület bármely tagja, tudná, hol van a helye, hol vannak saját korlátai, melyek azok a szegletek, ahová nem érdemes belopakodniuk, mert magas egyikük – másikuk számára a lépcső…
Visszamenőlegesen is megkérdőjeleződik jogi doktori címük értéke mindhárom e címmel rendelkező személynek a helyi Önkormányzat háza táján, ha az alapvető és megjegyzem, vállalt és ígért szolgálatot nem végzik el választóik felé… Vagy kényelmes számukra a jogi semmittevés, vagy eleve alkalmatlanok voltak arra is, hogy nagy dírrel – dúrral jogi doktori címet vehessenek át…
És most nem érdekel, hogy dr. Molnár Zsuzsanna, Délegyháza jegyzője, - nyilvános megjegyzése szerint - élete első saját mobil telefonját csak III. éves egyetemistaként vehette kezébe… Neki ez volt akkor is az igénye, lelke legyen rajta... És az se érdekel, hogy dr. Riebl Antal tyúkperekkel foglalkozott , vagy sem… A harmadik jogi doktorról semmit nem tudok…
Csak annyit mindhármukról, hogy megmérettetésük mértékegysége Délegyházán nem több és nem kevesebb, mint, hogy mennyit tesznek le szakmájuk hozadékaként a közösség asztalára, mert e tárgyban bizony még semmit…
Persze, lehet nagy mellénnyel, vagy kopogós cipőben haladni, számokkal bűvészkedni, bemagyarázni a jó szobafestőnek, hentesnek - mészárosnak, a jó építési vállalkozónak, erőembereknek, építésznek, alkalmi, feketén dolgozóknak, hogy – Én vagyok az Istenetek, de mindez csak az esti ima helyetti önimádat szertartásának része lehet…
Mi, hétköznapi helyi halandók mindebből semmit nem veszünk észre…
Ahogy abból se sokat, hogy tisztelt polgármesterünk, az úgynevezett Vargában végzett -e, vagy sem…
Tudom, minden erővel azon van a Szilveszter - Riebl páros, hogy felejtsék el már végre az emberek az egész Tényfeltáró Bizottság általuk gerjesztett humbugját, mert mindeddig a kampány során bekúsztatott személyek gazdasági visszaéléseiből semmit nem bizonyítottak, semmit nem reprezentáltak mind a mai napig…
Lehet, sok embert meg lehet etetni a hallgatással, az elhallgattatással, a sörpartikba ágyazott félrevezetéssel, de mi lett a sorsa, a volt polgármester asszonyt érintő bombafenyegetés ügynek? Miért a kollektív hallgatás?
Az egész Viziközmű - ügy, úgy büdös, ahogy van… Szereplőivel, közszereplőivel együtt… És csend van… Nagy – nagy csend…
Nem tudom, miért hivatkoznak a helyi jogászok a helyi lakosságot megnyomorító szemétszállítás ügyében egy korábban húsz évre megkötött szerződésre, amikor ők is tudják, semmi nem zárja ki jogi lehetőségét, a korábban kötött szerződés Bíróság általi jogi felülvizsgálatára, vagy annak jogászok által kidolgozott szempontok szerinti felmondásának…
Mennek, repkednek, sunnyognak és sunnyogtak a pénzek fű alatt és nem érzi az ember, hogy olyan igazi pókerjátékosok lennének a település gazdaságinak mondott szakemberei, hogy a taktikus hallgatás, tesze – foszaság mögött, csak a megfelelő alkalomra várnának, hogy – Full! - t mondjanak…
Nem… Egyelőre csak lefelé megyünk…
Amit megtettünk felfelé, viszonylag könnyű volt, mert hitelből bárki lehet az Éjszaka Császára, ünnepeltetheti is magát, de jön reggelenként a felébredés, a pénz elment, a hitelt vissza kell fizetni kamatostól… És erre megy most is a puhítás?
Kinek?
Senkinek nem jutott eszébe feltenni a kérdést: - Mi kell nekünk?
- Új óvoda aranykerítéssel? Elválasztható szoba falakkal?
- Új Egészségház, helyi laboratóriummal?
- Új Mária Ház, közösségi életet teremtő funkcióval?
- Új út – részben - Dunavarsánytól valameddig?
És tudom, tabut - témát érintek, rám is fogják a két kilót fel sem emelők, tizennégy év aktív küzdő - sportolás után mennyire sport - ellenes vagyok, de nem érdekel... Ha nem értik meg a lényeget, akkor sem...
Itt van az egész helyi Sportkör ügye...
Sportkőr, amely gyakorlatilag egy szakosztályból áll, amely az aranylábú focikergetők ellenére is, enyhén szólva, a településnek, legalábbis anyagilag ráfizetéses...
Jó, tudom, csak homályosítás volt, hogy a választási kampányban dr. Riebl Antal azt mondta, ha megválasztják polgármesternek, lemond a Sportkőr vezetéséről. Megjegyzem, tisztább is lenne a képlet.
Első dolga volt, hogy maradt, második, hogy a még szűz testületnek azzal nyitott, hogy a sport-kocsma éves bérleti díja az önkormányzat zsebéből, azonnal a helyi Sportkörhöz vándoroljon. Megszavazták. Ahogy most is a 300 ezer forintot. Tudom, nem sok pénz ez, de kinek sok, kinek nem sok...
És nem tudom, tényleg nem tudom, az egész egy szakosztályos Sportkőr hol és hogyan illeszkedik bele a falu életébe? És még egy kérdés, ami ad -abszurdum...
Ha netalán tényleg annyira gyémántból lenne a helyi focicsapat minden tagjának góllövő cipője, és lépcsőfokról - lépcsőfokra egyszer csak a nemzeti I. osztályban találná magát Dicső Csapatunk, akkor is kész tény elé állítaná dr. Riebl Antal a testületet és akár a település teljes bevételét át kellene passzolni a helyi arany lábúaknak? Vagy még az is kevés lenne? Esetleg hitelt vennének fel? Mert itt és most, jelen helyzetben ez történik... Mert, hogy nem társadalmasítják a helyi sportot, az tény... Az is, hogy a meccsek látogatottsága megfelel egy tanyai közösség létszámának, tehát ez egyenesen arányos a lakosság érdeklődésével, a saját csapatért történő kiállással...
És ami gyakorlatilag tipikusan délegyházi mentalitást tükröz, elfogadják a kényszerhelyzetet, ahogy van, ki is állnak mellette, mellesleg egy tapodtat sem tesznek a helyzet megváltoztatásáért... A sport közösségi tételéért, a társadalmasításért...
És senki nem számolt, senki nem tett le alternatívákat az asztalra. Mi és hol illeszkedett bele a Nagy Egészbe?
Meg se tehették volna, mert valójában a Nagy Egész tényét sem írták körbe, határozták meg.
És ez bizony Válóczi Tünde felelőssége…
Lehet, aranycsinálókat kellett volna választani, mert bizony ezek az aranycsinálástól távoli egyedei az emberi fajnak, oly sok pozitívumot , legalábbis anyagi téren, még nem kaszáltak le, még a rozsdás vasat sem rendeztek kévébe tudásukkal…
A népszerűségük érdekében, vagy gyávaságuk folyamodványaként, esetleg egy maszek haszonelmélet ki nem zárhatóságaként, egyik oldalról bátran neki mentek az üdülősöknek, adót varrva a nyakukba, de saját udvartartásuk tagjainak itt ezt engedték el, ott pedig azt…
Méltó és tipikus példa erre az utolsó testületi ülésen felvetődő kavicsbányák területén elhelyezkedő tavak területeinek esetleges - új törvények szerinti - megadóztatásának lehetősége... És nem azt mondták, hogy azonnal jogi értelmezést kérünk, és annak alapján azonnal döntünk, hanem, - Ejh, ráérünk arra még... - jelszóval, már arról váltottak eszmét, hogy azért mégse a maximumot kérjük akkor sem a bányáktól, mert akkor mi lenne velük... Na...
Álljon csak meg a menet!
Az Istennek se akarnám feltételezni, hogy itt bizony maszek zsebre megy a minimalizálás esetleges szándéka, ahogy például felvetődött a Tavirózsa Kemping ügynél is, de el kell dönteni, ki, hova tartozik... A településnek jóformán semmit nyújtó bányák és fenntartóik szolgálatába, vagy a település lakosságának szolgálatába... Mert itt bizony partiba nem lehet vágni a gazdasági szempontokat... És itt bizony, észnél kell lennie Válóczi Tündének... Még, ha eltelt már két nap, de semmit nem tettek ez ügyben... Még számítást sem végeztek és jogi értelmezést sem kértek... Mire várnak?
Az egész Tavirózsa Kemping ügy tipikus példája a helyi, korrupció - gyanút is felvető kedvezmény – sorozatnak, de lehetett jószívűsködni a közösség pénzéből, és meg nem kérdezni, miért az adakozás, miért felejtjük el, hogy a sok kicsi, sokra megy, és közeleg a bilincsbe kötött gazdasági krach?
Ki győződött meg gazdasági szempontok alapján, okmányok vizsgálatával, egy revizió keretében, hogy vajon a Varga Gábor - féle kemping vezetés, tényleg annyira ráfizetéses - e, hogy jogos legyen az önkormányzat részéről a bérleti díj ötven százalékos éves csökkentése?
Hogy a szélhámossághoz közeli - értéknövelő és költségcsökkentő beruházások ígérete például a strand kialakításával tényleg egyenes arányban áll a kedvezménnyel? Számszakilag mindezt senki nem vizsgálta...
Olyan szerződést kötöttek Varga Gáborral a helyi gazdaságinak mondott szakemberek, amelyek kerülték a konkrét időpontokat a végzendő feladatok ellenőrzéséhez... Ez már nem csak a laikusság, hanem vétkes hanyagság és a kötelezettségszegés gyanúját is felveti...
Válóczi Tünde, a testület egyetlen gazdasági szakembere nem lehet büszke, a kimagasló és fárasztó munkája ellenére sem, mert a hétköznapi könyvelésen túl gyakorlatilag semmiféle, tőle, joggal elvárt, gazdasági stratégiát nem tett le az asztalra…
Elméleti munkát eleve nem végzett.
Haladt mindeddig az árral, adminisztrálta, legitimizálta a Hivatal számszaki dolgait, a Helyi Bohócügyi Tanácsban ő a Néma Harpagon…
Pedig, elvileg könnyű dolga lehetne, ha tudásából épített sarkára állna, hiszen minden ideológia és érzékenység helyett a számokat kellene csak szembesítenie a rózsaszín álmokkal…
De nem tette és nem teszi…
Nem dolgozott ki semmiféle stratégiát arra nézve, hogy behajtsa, megszerezze azokat a milliókat, amelyek valahol, valamikor, nem is oly régen, enyhén szólva törvénytelenül vándoroltak ki magánzsebekbe az önkormányzati kasszából…
Nem szólalt fel már a korai anomáliák kezdetekor sem, amikor az úgynevezett Mária – Házzal kapcsolatos kérdések vetődtek fel…
A Mária Ház, már sehol.. A telek már sehol... De hol vannak, akik habos kávét iszogatnak reggelenként az elfecsérelt értékből?
És csendben volt, amikor mindenki handabandázott, mindaddig, amíg csend lett, le is vették a napirendről, és senki nem kérdezte meg, ki által, mi, mennyi és hova tűnt?
Akkoriban alternatívaként a zászlón az óvoda szerepelt… Na, meg az Egészségház… Varga Gábor, a helyi hatalmi pincsi még rajzot is közzé adott... Ment a hülyítés... És most? Csend, van, hallgatag csend…
Tudomásul kell (?) venni, hogy Délegyházán gyakorlatilag nulla a növekedési forrás ilyen felfogás mellett…
Önfelélő helyi gazdaságpolitika érvényesül, értéknövelő beruházás még a legcsekélyebb mértékben sem szerepel a helyi alternatívák között…
Csak annyi szerepel a lehetséges elképzeléseik mögött, hogy milyen közös értékünk van még, amit el lehet kótyavetyélni… Ez a terület, meg az az épület, meg az a lakás...
Isten ne adja, hogy bárkinek az jusson eszébe, mindez mögött bizonyos személyek állnak, egy jól felépített elképzelés sorozattal, kijelölt időpontokkal, kinek, mikor, mennyiért és mit játszanak át a jelenlegi közös vagyonból… Mert a négy év hamar letelik és élni utána is kell...
Lehet, vicces, de legfeljebb egy – egy család értéknövelő helyezkedése volt eredményes… Hiszen a helyi általános iskola két család részére is a családi értéknövelés színterévé válhatott, amikor Jakus Edinát, a helyi testület tagjának lányát alkalmazták villámgyorsan, vagy a helyi alpolgármester feleségét buktatták feljebb a közalkalmazotti státuszból köztisztviselői státuszba…
Nagy a csend, de tudom, Válóczi Tünde többet ér, nem is viccből alkalmazzák jelenlegi beosztásában egy multi cégnél… De itt, amit eddig letett az asztalra, bocsánat, minden tiszteletem mellett, távol áll a gazdasági vezetéstől, irányítástól, tervezéstől…
Jó lenne, ha a Hivatal épülete nem a tények könyvelésének, az események utáni kullogás, vagy egy – egy személy elleni boszorkányüldözés és retorziók melegágya, színtere lenne, hanem , ideje lenné, végső ideje, felnőniük ahhoz a feladathoz, amelyet mindeddig csak látszateredményekkel, statisztikai számokkal, kollektív öndicsérettel kompenzáltak…
Más típusú, elméleti munkára van szükség… Új gondolatokra…
És végül, miért is kezdtem éppen Görbe Istvánnal és az Utcabizalmi Hálózattal… Mert nem csak a személy, hanem amit robotos módon megtesz, az sem több, mint porhintés… Helyben topogó, események után kullogó, tűzifában és Öregek Karácsonyában megnyilvánuló, töltött káposztákon és szociális segélyeken, kétezer forintos borítékok odacsúsztatásán alapuló kígyófarok kergetés, amelynek így, ilyen módon soha nem lesz vége és automatikussá válik, a bele ölt lihegéssel, ön – és közsajnálattal együtt… Hogy a sajnáltatásról már ne is beszéljek…
Hát ki fizeti Görbe Istvánt és többek között ez egész testületet azért a vakvágányra vezetett stratégiáért, amit a jelenlegi, úgynevezett Utcabizalmi Hálózat jelent Délegyháza életében? Mert, ha van olyan pénz, amiért ily laikus szerepet játszanak el, azt meg is érteném… De ingyen, festőnek lenni, festék nélkül, az már csúcs…
Önmaguknak is hazudnak és talán ez a legszembeötlőbb… Tettek egy lépést a százból, máris olimpiai bajnoknak mondják magukat, arról nem beszélve, zsákutcába irányították az Utcabizalmi Hálózat létrehozásának elképzelését…
Tudom, van, ki sértődötten veszi tudomásul, félrevonultságában magában dohog, hogy ellopták ötletét, már ami az Utcabizalmi Hálózatot jelenti… Görbe is azt hiszi, az ő aranyfejéből pattant ki a felfedezés, ide bizony Utcabizalmi Hálózat kell, nem is akarom összetörni önnön megbecsülésüket, de mindketten tévednek… Ők és akkor csak egy éppen induló szerelvényre kapaszkodtak fel, aztán elég hamar el is hitték, ők találták fel nem csak a szerelvényt, hanem az egész vasúti pályát… Ennek hátterét pedig legfeljebb ketten ismerjük dr. Riebl Antallal, úgy, hogy Hölgyem és Uram, kisebbre az agarakkal….
Mellesleg, csak a hülye nem látja, mindaz, amit közzé tettek, már
ami az úgynevezett Utcabizalmi Hálózat létét, szükségességét illeti, bizonyíték
arra, hogy egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy megértsék a demokrácia lényegét…
Nevetséges és egyben sajnálni való az az
igyekezet, hogy egyrészt közösségivé tegyék elképzelésüket, döntéseiket,
másrészt pedig saját maguk szabnak korlátokat stupid kerítés állításukkal, amelyeket,
olyan helyi határozatban reprezentálnak mint
például az alábbi: "A képviselő
- testület a Szociális - Egészségügyi Bizottság munkájának segítése és
hatékonyabbá tétele céljából utcabizalmi rendszert épít ki. "
A lényeg, hogy a dolgok összefüggenek…
Az Utcabizalmi Hálózat, amely a minimum száz
ember helyett alig tíz személyből áll…
Amelynek továbbfejlesztésére sem akarat, sem tehetség nincs, mert akkor egy
újabb nyűg lenne az Önkormányzat nyakán, egy újabb demokratikus nyűg…
Látszatnak megteszi az, ami van, odakapcsolva egy szélesebb értékhatárral
létrehozott informális testület helyett egy perifériális bizottsághoz, annak
tehetségtelen , gyáva és alkalmatlan vezetőjéhez…
