Él ebben a faluban sokféle ember...
Van, ki behúzódik kerítése mögé, bezárt ajtaja, jól szigetelt háza árnyékából tekint, - ha tekint - kifelé, történik e olyan dolog, esemény, amely befolyásolja életét, vagy sem?
Van, ki el - elmegy különféle meghirdetett eseményekre. Tegnap november 7-i ünnepségre, és április negyedikén is lobogtatta a kezébe adott papírzászlót, ma pedig oda megy el, akik utolérik és hívják... Tegnap, május elsején, virslit kapott, sőrrel és mustárral, ma pedig ígéretet, holnap jobban él, csak várjon még... Mindegy, mit mondanak a szónokok, javarészt ugyanúgy, ahogy tegnap mondták. Ott volt, elment, hazament és kész...
Vannak, kik részt vesznek egyfajta közösséginek nevezett életben, táncolgatnak, süteményezgetnek, fenyőfát ültetgetnek, nézegetik egymást a nyugdíjas klubban, ki mennyit öregedett... Szavazgatnak, erre, vagy arra, ki beszél szebben velük, aztán tudják, úgysem változik semmi, hiszen egész életükben ígéretekkel halmozták el őket, azokat is, akik vagy éhen haltak, megfagytak, öngyilkosok lettek, felakasztották magukat...
Azokat is, akik szép csendben eltávoztak...
Elvitte őket a kor, a betegség, vagy a közömbösség rothadó gyümölcse, az egyedüllét...
Délegyháza község alkalmazásában három jogi doktori címmel rendelkező személy áll, akik felé, bizony, a helyi lakosság joggal nyújtja be a számlát...
