Mióta gyakorlattá vált a világ bizonyos helyein, még soha nem értelmezték egyértelműen...
Hiszen mindig voltak önismeret és önfék nélkül a hatalomba jutott emberek, akik saját arcukra próbálták formálni, mondhatni újjászülték a demokrácia intézményrendszerét, és végül, elsősorban önmaguknak hitték el, ez a jó, ez az igazi, az egyedi, a pótolhatatlan...
Aztán később szűkebb környezetüknek, végül a szélesebb tömegeknek is megpróbálták így - vagy úgy közösségivé tenni azt az egyébként önvédő rendszert, amit demokráciának neveztek el...
Számukra a parlamentarizmus csak eszköz, amely legitimizálja elképzeléseiket, vágyaikat.
