Mi is legyen az Agóra Internetes Újság beharangozó írása? Visszatekintsek, alig másfél évre, amikor oly bolond és oly céltudatos voltam, hogy nem láttam a fáktól az erdőt? Tegyem közzé gondolataimat a demokráciáról, és az anti demokráciáról, ami azt a települést jellemzi, ahol élek? Térjek ki a becstelen cenzúrázásra? Az önhitt vakságba, hatalom mániába bújdokló Percemberkékre? Nem teszem. Inkább újra közzé adom egy alig negyven nappal megjelent írásomat. Mert akkor a magot elvetették s nem tudták - nem tudják ma sem, milyen gazerdő lepi - lepheti el a települést, ahol - hiszik - nyugodt napok várnak rájuk...
Szombat
Érdekes ez az
állapot… Nyugodt vagyok… Feleségem ma is, a szokásos módon, majd
megfagyott, járta a gödrökben, buckákon, lépcsőfeljáratok alatt, fagyott kézzel
tákolt papundekli házakban meghúzódó embereket, pokrócot osztott és jó szót,
száraztésztát, ételkonzerveket adott, mert más nem volt, mit adhatott
volna... Nézem, lakonikusan a
világot magam körül. Arra gondolok, egy centivel sem jut kevesebb karácsonyi
asztalunkra, mint, amit terveztünk, ( mert mi földön járunk ) s bár növekednek
mínuszaink, én és Feleségem, holnap is megleszek - megleszünk, ha kell zsíros-
vagy üres kenyéren is, de nem félve és szabadon… Szemben azokkal, akik lehet,
megkapják majd a hivatalosan előírt ellátmányt, az én adófizető pénzemből, de
mennyi különbség van a jóllakott, rács mögötti állapot és a kicsit éhes,de
szabad állapot között… És ilyenkor az szokott lenni, hogy – ha férfi az illető
–akár tettes, akár felbujtó, szépen sorban elfeledkezik róla gyermeke, vagy
gyermekei, mind kevesebb levelet és rajzot kap, aztán, ha nem is tudja, -
esetleg a korábban már jól begyakorolt módon – az asszony ezzel is lefekszik és
azzal is lefekszik és rájön, már korábban őrült volt, amikor egy későbbi, (
vagy már akkor is ? ) bűnözőre cserélte le a korábbit… És nem old meg mindent a
halál sem, mert bizony, a holtak is benyújtják a lelkiismereti számlát… És –
felvetődhet – nő a tettes, vagy a felbujtó? Jártam elégszer Kalocsán a női börtönben… Élnek
egy páran még ott a rács mögött azok közül, kiket megismerhettem… Elég, ha
hiszem, ( persze, nem állítom ), nem jár (nak ) jól, ha ott csukódik be
mögöttük a kapu… De lehet, naiv vagyok, vagy elvakult a nőket illetően… Tudom,
persze, hogy tudom, a legembertelenebbek a női kápók voltak, például, Bergen-
Belsenben, vagy Auschwitzban… Beszélgettem a Kárpátaljai református püspökkel ,
ki huszonhat évet húzott le a Gulágokon, ő is mesélt eleget a női KGB-
sekről… Nagyon öreg volt már, abba halt bele, de a szemét csürhe lihegését
kibírta… Mégse hiszem – sőt a beérkező információk alapján immár meggyőződésem
– hogy a kocsim négy kerekét kiszúró görény és gyáva állatok a
férfi nemhez tartoznak… Már tudom, ketten voltak… Fogódzkodjanak, nagyon
és a felbujtó se legyen nyugodt…
Péntek
Megvan a végösszeg…
A karácsonyi ajándék számomra a gennyes söpredéktől 130 ezer forint
kiadás… Így.. Karácsony előtt… És nem vágok mérges arcot, nem is
káromkodok, legalábbis, már nem… Hogy a rázkódástól kaputtot jelzett az
elektronika a kocsimban és lerobbantam a Helsinki úton… Előtte pedig egy héttel
más, mesterségesen előidézett ok miatt a Soroksári úton? Hogy blokkoló
vírusokat engedett valaki a számítógépemre? Hogy a Feleségem kocsiján a
kipufogó rendszer a dicső délegyházi utakon való közlekedéstől cserére szorul?
Semmi baj…Tudomásul veszem, hogy a polgármester szerint én Délegyházán
városias körülmények között élhetek… Attól függ,
honnan nézzük… Putriból? Vályog kalyibából, bérlakásból, ( komfort nélkül ) ,
bérlakásból, komforttal? Vagy szagos palotákból? Konyha sarkában megbújó hugyos
vödörből, udvar végi pöcéből, pottyantósból, vagy angol vécéből… Tudják… Olyan
lehúzósból…
Még csak negyed tizenkettő van,
Feleségem éppen a gumit intézi, én közben fogadom a telefonokat. Ez az egész
gumi - kiszúrás olyan, mint, ha egy elfojtott vulkán tetejéről vette volna le
valaki a dugót... Indulatokat gerjeszt, megdöbbenést, elcsodálkozást, és
persze, ötleteket, hogy kinek a megbízásából indult el az egész... És
megnevezik az illetőt, kapcsolatait az alvilággal és eseteket sorolnak fel...
Volt, aki megkérdezte, vajon felhívott e dr. Riebl Antal, hogy elhatárolódjon
mindettől? Közlöm, hogy nem, de nincs előírva a törvényben, hogy velem milyen
módon kell kapcsolatot tartania... Aki pedig feldobta, ki van biztonságban
Délegyházán és hozzá tette, ki nincs, ahhoz egyelőre nem tudok hozzá szólni,
ahogy ahhoz sem, hogy X-nek, vagy Y-nak biztonságban vannak e családtagjai?
Csak annyit végül... Engem nem sikerült megfélemlíteni, de lesznek, kik
álmukban is félhetnek... Ez biztos... Mert a világ már csak ilyen...
Olyan kapok és adok
- féle...
Ma boldogan alszik
vackán a gennyes söpredék… Dühöngenem, vagy sírnom kellene… De egyik sem…
Tegnap, a késő esti
órákban, úgy kilenc óra tájban, Emberek társaságában ültem, beszélgettem, míg a
kocsim kint a hidegben, a parkolóban fagyoskodott… Húsz percet lehettem bent,
beszélgettünk, viccelődtünk, volt, ki félre is hívott a külön terembe,
beszélgetve egy tisztességtelen nőről… Aztán elköszöntünk, a szokásos kézfogás,
beültünk feleségemmel a kocsiba, és bizony nehezen mozdult meg, tíz méteren át
erőltettem, aztán a kocsiból közben kiszálló Feleségem megállapította: - Mind a
négy kerék ki van szúrva!
Persze Rendőrség,
aztán a helyi rendőr, jegyzőkönyv felvétel. Tettes persze nincs. Három
segítőkész ember, az embert nyomorító hidegben, akik kicserélték a négy lapos
kereket, felnivel együtt… És a kocsmából kijövő, rácsodálkozó, felháborodott
emberek, akik mondták, ilyen nincs... De látták, tapasztalhatták, hogy bizony,
az ő Kicsi Délegyházájukban ilyen van... Most már ez is van... Aztán éjfél felé
haza is értünk… Ennyi a történet lényege.
És visszatérve a
lényegre.
Adataim felvétele
után egyik alapkérdése az volt a rendőrnek, hogy van-e ellenségem? Mondtam
nincs, holott tudom, hogy van… Nem sok, de nem elég ahhoz –üzenem nekik - ,
hogy elhallgattassanak… Azt is tudom, hogy Délegyháza összességében többet ér,
mint egy pár ember a gennyes söpredék képviseletében. De azt is tudom, hogy mindazok, akik tegnap
eladták, és még ma is eladják Délegyháza maradékát, hogy a hatalomból lízingelhessenek
mindent, az egész települést, azok nem ölelnek mellükre, mert naponta
leleplezem őket, pellengérre állítom… Én azt mondom, hogy ők bizony
ellenfeleim, de annyira nem értéktelenek, hogy ellenségeimmé váljanak, mert
azon a terepen, akkor már nincsenek játékszabályok… És ki
tudja?
Ezt is felvetették:
- Üzenet volt a szabály nélküli küzdelem beindítására?
Én pedig?
Üzenem bárkinek,
ismerős vagyok az ellenfelek elleni játékban és az ellenségeimmel történő
küzdelemben is… Jelzem, nem délegyházi szintű takonypolcokon tanultam azt a
fajta harcot, ahol nem az a cél, hogy akár egy szál fű is helyén maradjon… És,
amerre jártam, soha nem maradt…
Én benne vagyok…
Nem akarok neveket,
családokat, klánokat emlegetni… Nem is hiszem, hogy bárki ezek közül nyugodtan
aludhatna ezek után… Mert lehet, ma én, holnap pedig ők... Ki tudja? A véletlen egybeesésnek nevezhetem a tényt, hogy
éppen tegnap, kora este egy olyan személynek állt házam előtt a kocsija, aki
sokat, nagyon sokat tud bizonyos személyek elmúlt évtizedek beli bevételeiről,
kapcsolatrendszeréről, családi múltjáról… Eszközöket, gépeket érintő
tranzakciókról, válásokról, újra - házasságokról, félrelépésekről,
visszalépésekről... És, akik látták a kocsit, bizony össze adhatták a
tényt, hogy éppen most tárgyalok, abban
az időben egy helyi viszonyokat jól ismerő, számomra információkat és
bizonyítékokat átadó személlyel, amikor pár nappal ezelőtt nyilvánosan
szólítottam fel a helyi Önkormányzat tagjait a takarékos költségvetésre, és
jeleztem, akár bűnvádi eljárás is lehet a vége, ha kiárusítják felelőtlenül a
falut és hitelbe temetkeznek, amelybe , - mikor már ők régen nem lesznek
hatalmon -, a település teljes lakossága bele roppanhat.
És érzik, sokan
érezhették nem zörög a Vizi közmű Társulás felé sem a haraszt… Nem zörög a
bányatavak körüli haraszt sem… Nem beszélve az esetleges adóztatásról... És a
korábbi mutyizások sem évülnek el, szóval ezek a harasztok nem véletlenül
zörögnek, ha fúj a szél… És én bizony, ha kell, nem csak szelet, vihart okozok…
Vállalom,
felvállalom.
Csak azokat a
dolgokat lehet össze adni, amelyek össze adhatóak. Ugyan, ki merné
gondolni, hogy dr. Riebl Antal polgármesterhez futott volna be a telefon, hogy
– Főnök, megcsináltuk! – miután sikerült mind a négy kereket a kocsimon
kiszúrni. Volt ki megkérdezte tőlem, gondolok e a polgármesterre, hogy az
ő keze van a dologban? Én azt mondtam nem. Nem tagadom, sok olyan dolgot
feltételezek a polgármesterről, amely nem fér bele az én tisztességembe és
nyíltságomba, de ennyire gyáva féregnek nem néztem őt soha. Lehet, túl
tiszta a cipőm talpa, amely az ő levesükbe alkalomadtán bele – bele tappancsol,
amit főznek és meg is zabálnak, ( jut belőle bőven a Holnapokra is ) de ilyen
aljasságra, alaposan állítom, nem képes sem dr. Riebl Antal, sem egyetlen
talpnyalója. Csak arra kérem őt, ha netalán valaki úgy érzi jelentenie kell
számára, hogy – Főnök! Megcsináltuk! – akkor egyrészt nyilvánosan határolódjon
el az ilyen és hasonló cselekményektől, mert a demokrácia felfogásom és az ő
diktatórikus szemléletének szembe állása nem feltételezi és nem is
feltételezheti az ilyen aljasságot, másrészt ő legyen az első, aki a gennyes
féreg személyét és elérhetőségét közli velem. A többi az én dolgom.
Sokat tudhat
Délegyházáról dr. Riebl Antal. Akár rólam is. Én is sokat tudok, tudhatok
Délegyházáról. Akár dr. Riebl Antalról és Családjáról is. A világ már csak
ilyen. Én, ha megtudnám, valaki ilyet tesz dr. Riebl Antal, vagy Felesége
kocsijával, az első lennék, aki felhívná őt, szolidaritásomról biztosítanám és
mindent megtennék, hogy megtaláljam a személyt, vagy személyeket. Én nem
kérem, hanem kijelentem, ezt várom el tőle is.
És különben is… Mi
következik? Ma az én kocsim… Holnap dr. Riebl Antal kocsija? Vagy Feleségeink
kocsijai? Nincs apró gyermekem, de Riebl Antalnak van… Ők következnek? Sorba,
egymás után, vagy egyszerre? Nekem már nincs édesanyám, de Riebl Antalnak és
Feleségének van... Ők következnek? Egyedi - általam nem hitt - esetről van szó,
vagy az elmúlt este elindult valami Délegyházán, aminek ki tudja, mi lesz a vége,
ha vége lesz?
Az, ami ma történt,
valaminek a kezdete.
Reményeim szerint egyben vége is, de mondják rám sokszor,
hogy naiv vagyok… Hát legalább most az egyszer legyen igazam. Kicsi ez a
település ahhoz, hogy senki ne tudjon semmit. Ha nem ma, akkor holnap, vagy
holnap után úgyis minden világos lesz számomra és üzenem az Illetőnek – vagy
Illetőknek, onnan számítva az a nap volt az utolsó, amit nyugodtnak nevezhetnek
az életükben… Megjegyzem, felbujtóikkal együtt…
Az elmúlt este egy
gyáva féreg, aki férfinak nevezteti magát, aki egyébként nem több, mint gennyes
egyede a Földnek, nem a kocsimnak, első sorban önmagának okozott álmatlan
éjszakákat… Ha pedig, nő volt? Esetleg Kurváknak, kurvája? Nyugodt percek, ha
megtudom ki volt, rá sem várnak… Felbujtóira – felbujtóikra sem…
Ez már az a terület,
ahol nincs bocsánat. És befejezésül jelentem: - Nyugodt vagyok!
Csak visszaemlékszem
valamikori bokszmesterem tizennégy éven át visszatérő mondatára: - Azért nem
leszel nagy bunyós soha, mert nem tudsz félni… Ha pedig nyugodt vagy, az Isten
se ismer ki, mert akkor pedig vért kívánsz…
Hát én, most így
vagyok ezzel. Nyugodt vagyok. Nagyon nyugodt.
