Óh, a szépséges Délegyháza...

Bizony, van nekünk címerünk és zászlónk,
meg aztán illegitim Himnuszunk is... Tiszta tavaink, mindenkinek horgászparadicsom, fürdőhelyek, büfék, nyári programok minden hétvégén,  zuhanyozók a strandok mellett, újságos, könyvesbolt és az utak szélén szeméttárolók... 
A főváros felé közelítő új út mellett megépült önerőből a vízelvezető árok, és a felhajtás is könnyű, mert eltűntek a gödrök... 
A fák nőnek, csicseregnek a madarak... 
Az országban és legfőképpen a fővárosban mindenki tudja, ha pihenni akar, jöjjön csak ide, mert van vasútállomásunk és buszmegállónk... 
Az embernek el kell hinnie, hogy Délegyháza, bizony szép…

Az embernek azt is el kell hinnie, hogy Délegyháza szép is marad…

 

 

Ehhez pedig nem kell semmi több, 

csak fantázia…

Hiszen semmi nem szebb, 

mintha egy épület, 

a helyi Önkormányzat bizonyára hozzá értő szakemberei által megvizsgált és elemzett, 

aztán kiadott 

építési engedély birtokában felépülhet, 

amúgy,

tájba illeszkedő módon...

A lényeg, 

hogy illeszkedjen környezetéhez, 

a tájhoz…  

És, ha Délegyházán a táj egyik alapvető eleme a beton, 

akkor nincs is baj… 

Legyen jó nagy… 

Emeletes… 

Olyan erődszerű építmény…

Hirdesse a Délegyházi Beton dicsőségét!

 Egyszóval szép is legyen, 

ami a szomszédoknak is tetszik… 

Mert, ha nem süt rájuk a nap, legalább nem kapnak bőrrákot... 

Meg aztán, 

akik az utca másik oldalán laknak, láthatták már eleget a tavat a házukból, 

hát elejét kell venni a bámészkodásnak...
Nézzék ablakaikból a por- és gödörmentes utat...

Ebben bizony nincs is hiba… 

A Ház felépült… 

Szépséges Délegyháza dicséretére…  

Meg aztán az sem baj, ha rend a lelke mindennek - alapon táj - építészeti szempontot is figyelembe vesz a szépséges Délegyháza érdekében a halandó… 

Mert bizony annak nincs sok értelme, hogy a fák, csak úgy ott legyenek, ahol vannak… 

Egyáltalán?

Az Önkormányzati Hivatal engedélye nélkül, hogy mert oda nőni, ahova akart?

És ezzel bizonyára tisztában is volt a törvény- és az Önkormányzati Hivatalt tisztelő állampolgár, aki 

a 

Szépséges Délegyháza érdekében 

 kivágta azt a fát, ami engedély nélkül nőtt – növögélt, immár legalább tizenöt éve…

Pedig jó nagy volt… 

Ami maradt, az is emberméretű…

 Azt persze, hogy a múltban ki, mit tett engedély nélkül, azt már nem tudja senki befolyásolni.

Azt sem, 

hogy ki volt az a törvényt nem tisztelő ember, aki magot, vagy csenevész fácskát mert oda ültetni, ahova nem kellett volna?

Igaz, a múltban is akadt, aki a szépség érdekében tett, amit tett… És, ha azt mondja valaki, hogy mindkét és mindhárom és mind a négy, vagy ötvennyolc  fa egészséges volt, amikor a hóhér eldöntötte sorsát? 

Na és? 

Ki mondta meg, hogy egy élő, egészséges fát

 Délegyháza szépsége érdekében 

kivágni tilos?

  

Különben pedig?

Valamelyik ókori görög mondta, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik...

Rossz ember az, aki rosszra mer gondolni.

Például, 

hogy kellett az illetőnek a fa, tüzelőnek...

És különben is, miért baj, ha  az Igazi Délegyházi Ember csak úgy, önerőből, mindent megtesz az idegenforgalomért?

 Mert, ha a a vándort erre eszi a fene, miért is ne tudhatná, hogy mit nézzen? 

A tavat, vagy a fát?

Döntse el...

Mert Délegyházán

a kettő együtt, nem megy… 
Hát nehogy má a farok csóválja a kutyát... 
Mit gondolnak maguk?
Hol élnek?