A mindenkori diktatórikus hatalom olyan, mint egy feszes bőr helyetti karfiolos comb egy
illegális internetes szépségkirálynő választáson. Cafatokban hámlik róluk a
tegnap. Elvetélt módon állnak az egyszemélyes tükör előtt és azt mondogatják a leeresztett
függöny árnyékában, hogy
- Szép vagyok, okos vagyok, gyönyörű vagyok…
- Szép vagyok, okos vagyok, gyönyörű vagyok…
És szépen fogynak a közös hazugságba temetkezők.
A himringyó seggnyalóit lassan mágnessel kell összelapátolni...
A himringyó seggnyalóit lassan mágnessel kell összelapátolni...
Mind kevesebben vannak
a tegnapi szeretők, az illegalitásba vonult seggnyalók, akik kegyelmet sugallón
azt mondogatják hogy
- Á, dehogy, hiszen sudár az alakod, mint a vízpari jegenye törzse... Szép vagy te még és gyönyörű vagy te még…
- Á, dehogy, hiszen sudár az alakod, mint a vízpari jegenye törzse... Szép vagy te még és gyönyörű vagy te még…
Szóval, az elmúlás, a rothadás szagát idézik…
2010.július 25-én írtam:
2010.július 25-én írtam:
Hat évvel ezelőtt
költöztem Feleségemmel Délegyházára, abban a reményben, hogy megtalálom a
csendet, hiszen a táj szép, tavak tömege vesz körbe, vízparti házban élhetünk
és a nyugalom része, de inkább alapja lesz életünknek.
És bár elveim mentén
élni szeretnék azzal és abban, ami elém jön, ha pedig mindez kevés, ásnom kell
tovább, de sajnos itt, e gödrök erdejében nincs az az iránytű, amely támpontot
adhatna az eligazodáshoz.
Ha pedig nincsenek
utak, vagy aknákkal tele a gyalogjárdák is, hát mit tehet az ember? Utat vág,
társakat keres és aknáktól mentessé próbálja tenni a helyi, kiskirályok által
elfoglalt gyalogjárdákat.
Hát... Így telnek a napok.
Korábban azt ígértem, visszatérek a Felhívás alapján küldött nagyszámú levéláradatra. Terjedelmi okok miatt folyamatosan adom közzé a folyamatosan érkező
leveleket - levélrészleteket.
VOLT, KI MEGKÉRDEZTE:
S O L Y M Á R
„ Vajon ki pénzeli magát Erdélyi úr, hogy ennyi mindent tesz meg a
faluért? Talán a volt grófi csapat valamely milliárdos tagja juttat magának valami
alamizsnát, hogy folyamatosan a földbe gyalázza az egész ribli féle kompániát,
csak úgy, visszavágó alapon? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Hölgyem!
Engem az Országos Nyugdíj Intézet pénzel 42 év 135 napos munkaviszonyomat követően. Ismerem a volt un. volt grófi csapatot, ismereteim szerint közülük senki nem tartozik a milliárdosok táborába... Hozzá teszem, semmi bajom azon milliomosokkal, akik tisztességesen szerezték pénzüket... Igaz, egyetlen Bill Gates nem él Délegyházán...
B U D A Ő R S
" Szeretném előre
bocsátani, hogy jóformán semmit nem tudtam Délegyházáról, mindaddig, amíg tanár
lányom nem hívta fel a figyelmemet a maga írásaira. Jó, hallottam én a
valamikori nudi fürdőzési lehetőségről, de abban az időben vesztettem el
feleségemet, hát nem volt kedvem ott meztelenkedni egyedül… Nem is ezért írok
most… Én már csak mérnöki ( nyugdíjas ) aggyal gondolkodom. És egyben nem is
értek dolgokat. Ha maga oda vetődött, mint írja a csalódást keltő Délegyházára,
és úgy érezte már korábban, hogy azon a tájon élő, lakó emberek a maga gyámolítására
szorulnak, ha úgy érzi, mindent megtett azokért az ott élő emberekért, vajon feltette önmagának a kérdést, hogy mit ért el? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Uram!
Minden könyvnek, minden sornak, minden szónak megvan a maga sorsa... Igaz, aki leírja, annak is... Csak gyorsan mondom... Nem álltam sorba soha azért, hogy valakinek a sörét igyam, én se azért fizettem, bárkinek egy kupicát, hogy másnap kezemet szorongassa, vagy imádjon, istenítsen, esetleg rám voksoljon... Pénzt és beosztást sem osztogattam... Én, amit meg tudok tenni a kilátástalan, hülyének, szolgának nézett, tisztességes és tisztességes életre vágyó emberekért, azt megteszem... Én magamnak kell hogy elszámoljak... És bevallom, nem szégyellem magam...
KAPTAM SZEMREHÁNYÁST IS:
S Z O M B A T H E L Y
„ Én nem értem magát… Ha annyira jó emberismerő, akkor a mostani
véleményét miért nem vette figyelembe, amikor a névtelen senkikből helyi
császárokat csinált? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Uram!
Vallom továbbra is, hogy jó emberismerő vagyok... Sokszor fejemhez vágták már ezt a kérdést, ha 2010. október 3 - a előtti időszakot mutatna a naptár, újra azt tenném... Igaz, ma már, akkor is szemen köpném magam...
D É L E G Y H Á Z A
„ Ha egy kicsit körbe nézett volna, ha az emberekkel is beszélgetett
volna, nem csak a mostani polgármester úr, akkori hűbéreseivel, ahogy maga
mondja, akkor sokkal több dolgot is megtudhatott volna Riebl Antalról, egész
délegyházi elő-életéről, és akkor inkább semmit nem tett volna, se ide, se oda. Lehet, hogy a
maga hangját meg se ismerjük, amit nagyon fájlalnék ma is, de legalább a
mostani csürhét sem… Hát gondolkodjon el ezen… „
VÁLASZOM:
Tisztelt Hölgyem és Uram!
Én nem vágytam arra, hogy e porfészekben bármilyen közéleti szerepet töltsek be... dr. Riebl Antal személye nekem nem jelentett semmit, amikor itt találtam - Feleségemmel - egy házat, amelyet, igaz, jól átejtve, de megvettünk. Az Ön által megnevezett személy, ( aki ma már polgármester ) elő - élete sem akkor, sem később nem érdekelt, a folyamatosan hozzám eljutott korábbi hírek ellenére sem... Most pedig? Már inkább Délegyháza létében betöltött gyászos közéleti szereplésének utó - élete érdekel... Amit remélem, mindenki megismer majd, talán nem is oly soká...
B É K É S C S A B A
" Olvastam, hogy az
iskola igazgatóját letiltotta a faluja polgármestere arról, hogy meg merjen
szólalni… Ahhoz bizony az kellett, hogy az iskola igazgatója kellően féljen,
vagy tartson a polgármestertől… Miért nem néz annak utána, hogy vajon miért
félhet, mivel tartja sakkban a polgármester az iskola igazgatóját? És kitől fél jobban? Magától? A tanuló
gyermekek szüleitől? A tanulóktól, akik esetleg megkérdezik, - miért tetszik gyávának
lenni, igazgató néni? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Kolléga!
Kérdésére sokkal mélyebben tudnék válaszolni, ahogy itt és most megteszem.
A helyi iskola igazgató asszonyának első sorban önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, pedagógusi esküjét kell önmagán számon kérnie és esetleg megválaszolni az új tankerület vezetője részéről érkező kérdéseket... Írtam Önnek levelet, abban mindent leírtam. Ha közzé teszi, csak gratulálnék.
D É L E G Y H Á Z A
" Elfelejtette megírni, hogy ki volt az a két önkormányzati vezető, aki
titokban megkereste magát…"
VÁLASZOM:
Tisztelt Hölgyem!
Ne haragudjon, lehet rosszul fogalmaztam, nem az őskorban kerestek meg és nem is csak egy alkalommal, de mindig azonos körülmények között találkoztunk és találkozunk jelenleg is.
Annyit hozzátennék, hogy a kettes létszám, hármasra változott...
Nevezzem úgy, eléggé zsúfolt a naptáram a hasonló találkozások előjegyzéseitől...
És még egy dolog... Nem elfelejtettem, saját érdekükben nem tettem és egyelőre - engedélyük nélkül - nem is teszem közzé nevüket... Tudja, a fortélyos félelem...
M E Z Ő H E G Y E S
" Maga uram, éjjel nappal a rejtőzködő gengszterekről ír… És még mindig
szabadok? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Ügyvédnő!
Közlöm Önnel, igen, sajnos még szabadok...
A DOLGOK HÁTTERE:
B A R A C S
" Én nagyon keveset tudok arról, hogy maga mennyiben segítette a mostani
helyi hatalmat ott Délegyházán, hogy beülhessenek karosszékeikbe… És, ha erre (
merne ) válaszolni, akkor azt is említse már meg, hogy mit kapott sok más
mellett a polgármester úrtól? Mert azt mindenki tudja, hogy szabad bejárása
volt a polgármesteri rezidenciára… De mit kapott? Mennyi pénzt? Milyen
hatalmat? Milyen beosztást? Csak azt ne akarja bemagyarázni nekem, hogy mindent
ingyen csinált… "
VÁLASZOM:
Tisztelt Igazgató Asszony!
Bár eléggé számon kérő módon ír, feltételez, akár sugallva is rólam inkorrekt cselekményeket, vagy akár korrupciót, korrupcióra gyanút keltő találkozásokat, közlöm Önnel és a kérdést már többször feltett állampolgároknak, hogy se pénzt, se hatalmat, se beosztást nem kértem, el se fogadtam volna és nem is kaptam.
D É L E G Y H Á Z A
" Mondja uram! Nem ég arcán a bőr, hogy pontosan ezeket emelte bársonyszékbe, ahogy maga fogalmaz? És tudja, hogy mindennek csak a falu itta meg a kárát? Mire jutottak? Mire jutott
maga ezekkel? Ha annyira bátor, és szókimondó és igazságkereső, ha annyira a faluért
dobog a szíve, akkor arra válaszoljon, mikor, kik és hol döntöttek a kopogtató
cédulák „ újbóli felosztásáról”, azaz a választási csalást elkövették, vagy
sem? Én ott ültem láttam - hallottam, tapasztaltam sok mindent, bele is
döngöltek a földbe, jó alaposan, de kíváncsi vagyok, maga, hogy emlékszik? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Hölgyem!
Nekem e kérdésekre adandó válaszokat illetően jelenleg szelektív az emlékező tehetségem. Ha eszembe jut valami, ígérem, közzéteszem...
E S Z T E R G O M
" Uram! Ha maguknál
ott Délegyházán – és erre rájöhetett .- olyan fapados az igényszint, akkor
miért törődik velük? Ha így akarnak élni, hát éljenek.. És élje maga is az
életét… Nem érdemes siettetni a dolgokat… Ha a faluja közössége nem ért meg
arra, hogy magát megértse, akkor lehet ott maga az Igazmondó Isten, akkor is
azt mondják, ne szóljon bele semmibe… Hát azt hiszi, hogy ez eddigi zaklatásai
alább maradnak? El se tudja képzelni, mennyire fájdalmas, ha valakinek a tyúkszemére
taposnak… Hát, még, ha a nyakát szorongatják és nem kap levegőt…"
VÁLASZOM:
Tisztelt Aláírók!
Olvasva levelüket, érthetem így, érthetem úgy is, érthetem akárhogyan... Önöknél, ott Esztergomban mégis csak az Igazság győzött... Miért hiszik, hogy a minderre reménytelen esetbe tartozik Délegyháza? Most van egy tisztességes polgármesterük. Segítsék. Én is segítettem volna, de méltatlan immár, akár a szavamra is...
D É L E G Y H Á Z A
" Mit tud arról, miért paktált le dr. Riebl Antal Szilveszter Lajossal? Valószerűbben kérdezve: Melyik mivel zsarolja, tartja sakkban a másikat? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Uram!
Én valójában semmilyen konkrét, bizonyítékokon alapuló zsarolásról nem tudok. Az pedig, hogy lepaktáltak? Bizony akármilyen ördögi tervhez, nem egymásnak hátat fordító piskóta emberek kellenek... Ugye nem baj, hogy védik egymás hátát... Kívülről nézve, így legalább tisztább a képlet... Elhiheti...
S A J Ó S Z E N T P É T E R
" Szeretném előre
bocsátani, hogy jóformán semmit nem tudtam Délegyházáról, mindaddig, amíg tanár
lányom nem hívta fel a figyelmemet a maga írásaira. Jó, hallottam én a
valamikori nudi fürdőzési lehetőségről, de abban az időben vesztettem el
feleségemet, hát nem volt kedvem ott meztelenkedni egyedül… Nem is ezért írok
most… Én már csak mérnöki ( nyugdíjas ) aggyal gondolkodom. És egyben nem is
értek dolgokat. Ha maga oda vetődött, mint írja a csalódást keltő Délegyházára,
és úgy érezte már korábban, hogy azon a tájon élő, lakó emberek a maga gyámolítására
szorulnak, akkor rendben is lenne, ha felemelte szavát... És ne is haragudjon, ezt, mint öreg, tapasztalt ember jegyzem meg. Én korábban vasárnap reggelenként csak a maga rádióműsora miatt ébredtem fel, aztán később, már szombatonként is megrendülve hallgattam riportjait... Megvan minden könyve is... Kettőt a szociológus lányomnak is vettem, de tovább adta, mert már megvolt neki. Maga már több ezerszer is felemelhette szavát, valakikért, akiket lehet, nem is ismer, akik, és ezt kérdezem, vajon követték, követik magát? Bátrabbak lettek? Szókimondóbbak? Tüntettek vajon? Követeltek új választást? Ugye, nem? És, mert nem is tagadom, én is a kenyérre valóból élek. Eszébe sem jut, hogy magát kizárta egy agyatlan ember az ottani fórumból, és összesen két ember állt ki magáért, igaz, elég halkan, ami csak annyit ért magának, mint a légyf... , hát mire számít? Adott már valaki magának legalább egy szelet kenyeret? "
VÁLASZOM:
Tisztelt Mérnök úr!
Tisztelettel köszönöm, hogy Ön is figyelemmel kísérte és kíséri pályafutásomat. Személyes levelet írtam Önnek. Bevallom, én még azt a két embert is becsülöm, akik verbálisan ki mertek állni értem, mert Délegyháza, nem is oly vicces, hogy tényleg Mutyifalva...
Kenyeret pedig?
Amennyi kár ért már engem és Feleségemet, valamint Barátaimat, Tisztelőimet, abból a pénzből már egy kenyérgyárat is vehettem volna, és legalább Délegyházán lenne kenyerük a rászorulóknak...
Igaz, nekem nem lenne bőr a képemen, hogy mindezért bárkit megzsarolni merészeljek, vagy felhánytorgassam, mikor, miben, kinek segítettem...
Ön látta Cheausescu arcát, alig kilenc órával - egyébként barbár - kivégzése előtt?
Még akkor is csendre intette népét, mindazokat, akikről hitte, az ő tenyeréből zabáltak...
( folytatás következik )