TÖRTÉNET HARANGFALVÁN

 

VÁZLAT EGY KÉPZELETBELI OKNYOMOZÓ RIPORTHOZ

 

 A képzeletbeli Harangfalván beszélgettem
egy színházi dolgozóval.

Mondom,

egy olyan település,
olyan színházának,
olyan dolgozójával,

amely, és aki nem létezik.

 

Azaz álmodtam az egészet,
jobban mondva tehát,

az alábbiakban közzé tett történet,

írói munkám része,
nem valóságos helyszint és szereplőket tartalmaz.

  Ha bármilyen hasonlóságot vél felfedezni valaki

Harangfalva
és más település között,

vagy
a leirt szereplők

és más település bármely volt alkalmazásában,

vagy

jelenlegi alkalmazásában álló
személy – személyek között,

mindaz csak a véletlen műve.

 Hajnal Rozál,

színművészeti egyetemet végzett színésznő,
egy magyarlakta nagyváros,
vezető primadonnája
valami olyat követett el,
amiért a Bíróság jogerősen elmarasztalta.

  A színház jogi egyetemet

( is)
végzett direktora
pedig úgy döntött, hogy a primadonnának távozni kell a színház állományából. 

Így is történt.

  Aztán a színház jogi egyetemet

( is )
végzett direktora
valami olyat követett el,

amiért a Bíróság jogerősen elmarasztalta.

 A színház  direktóriumának  jogi egyetemet ( is ) végzett egyik tagja pedig felvetette,

hogy a direktornak távoznia vezető székéből.

  A direktórium több tagja 

–  hivatkozva a Bíróság jogerős döntésére  - 
nagy hangon úgy foglalt állást, bár kézfelnyújtással nem döntött, erről szavazást tartalmazó jegyzőkönyv nem áll rendelkezésre,

hogy a direktornak távoznia kell székéből.

A direktor távozott.

 A színházból korábban kirúgott primadonna a Bírósághoz fordulhatott volna, Munkaügyi Bírósághoz, hogy állásfoglalást és döntést, azaz ítéletet harcoljon ki azért, hogy kimondják, jogtalanul szüntették meg korábban a munkaviszonyát…

  Kérhette volna, hogy vagy helyezzék vissza eredeti beosztásába, az elmaradt anyagiak visszamenőleges pótlásával, kérhetett volna, mindehhez pluszban egy bizonyos összeget, például meghurcoltsága okán, 

megromlott egészségi állapotára hivatkozva…

 Továbbá kérhetett volna bizonyos összeget, nem a színész állás újra elfoglalása,

 hanem más címen…

 Tízmillió forintot meghaladó összegről van szó…

 Amikor ezt a történetet elmeséltem dr. Kalapos Péter nemzetközi jogásznak, ő csak kérdéseket tett fel:

Tény, hogy

 a primadonna hivatalos döntés alapján eltávolításra került beosztásából?

 Tény, vagy esetleg nem tény, hogy

a primadonna nem fordult Munkaügyi Bírósághoz jogi helyzetének tisztázása ügyében?

 Tény, hogy

a direktórium tagja kampányolt azért, hogy elfoglalhassa a megüresedett direktori beosztást?

 Tény, hogy

a kampány időszakban
a direktorságra pályázó
direktóriumi tag a saját lakásán  találkozott a volt primadonnával?

 Tény, hogy

arról tárgyaltak, hogy amennyiben elnyeri
a direktori címet,
 akkor a primadonna  nem fordul Munkaügyi Bírósághoz,  hanem a direktor  gondoskodik arról, hogy egy méltányos összeget kapjon a direktóriumtól?

 Tény, hogy

 - a direktorságot már elnyert időszakban - 
a direktor
közölte a direktóriumi testülettel,  hogy jobban jár a  Direktórium  és az egész Színház, ha egy bizonyos összeget kifizet a primadonnának pereskedésen kívül?

 Tény, hogy

arra hivatkozott továbbá, ha nem fizetnének peren kívül, az jóval nagyobb anyagi megterhelést jelentene a színház direktóriumának, mert jóval nagyobb összeget ítélnének meg számára?

Tény, hogy

bizonyos összeget,tízmilliónál magasabb összeget a Direktórium kiutalt a primadonnának?

 Tény, hogy

a primadonna a pénz átvétele után elállt pereskedési szándékától?

 Tény, hogy

a Direktórium
– a Direktor javaslata alapján -
nem vállalta fel a Bírósági eljárást s annak jogerős döntését?

 Tény, hogy

a Direktor a lakásán
történt megegyezés alapján kapott bizonyos összeget
– Direktori beosztásának birtokában  -
a primadonnának tett szolgálataiért?

  Közismert, hogy

ilyen és hasonló esetekben, hogy ne legyen nyoma a pénzmozgásnak, készpénzben szokták kiegyenlíteni az úgynevezett tartozásokat?

  Esetleg tény, hogy

ilyen esetekben rokonok, családtagok, jó barátok és/vagy gazdasági  társaságaiba szokták beinvesztálni, előre aláírt kölcsön és kötelezettségvállalás, esetleg ingóság letétbe helyezési okmány birtokában, pénzmosás jelleggel az ilyen típusú  csúszópénzeket?

 Mennyire általános gyakorlat, hogy

a direktor
a saját lakásán
– ha egyébként is van irodája -
lásson el ingyenes, vagy díj ellenében végzett jogi szolgálatot?

  Mennyire volt korrekt és törvényes, direktóriumi tagságával  összeegyeztethető  

 – még a csak pályázó direktor jelöltként –
ígéretet tennie a primadonnának
a korább vázolt cselekedetsor megvalósítására?