HÁBORÚBAN...



ERDÉLYI ISTVÁN
ÍRÁSA



Nem kell megerőltetnie önmagát Délegyháza polgármesterének, ha nem akar igazat mondani.

- Karakteréből fakad- állapítom meg magamban, ha elnézem azt a sok – sok meg nem válaszolt történetet, azt a sok – sok közzé nem adott adatot, amelyek ismerete nem csak része az állampolgárságnak, nem csak része az önbecsülésnek, hanem része a hatalom gyakorlásának is.

És ennek megosztásától fél – retteg, mert ha most balra néz, vagy jobbra, senkiről nem feltételezi, hogy többet ér, mint ember, többet ér, mint jogász, többet ér, mint polgármester és elnézve gyermeke első ülésen történő korábbi utaztatásait, bizony, mint apa is…

S szerencsés, mert oly időben lehetett – válhatott polgármesterré, amikor az emberek nagyon fáradtak, nagyon magukba temetkeznek és nagyon is azzal foglalkoznak, hogy túléljék a jelent, hogy ne váljanak munkanélkülivé, hogy ne vándoroljanak már túl, a csillagos egeken is túl az árak, mert számukra, a családok számára az már a végzetet jelenti.

Sztálingrád, vagy Leningrád ostrománál, az éhhalál pár centis küszöbétől, mikor a pincében senyvedő ember szomszédját azért nézte, mikor leheli ki már végre a lelkét, hogy ehessen belőle…
Igen, hogy ehessen belőle…
vÉs nem azzal foglalkozott, hogy Sztálin egy diktátor, Sztálin lövette le egész családját és még a visszamenőeket is, mindet… Nem… Ő nem csak Szovjetunióért harcolt, hanem az utolsó roham előtt is Sztálin neve volt az ajkán… 

És egy ilyen közéleti állapotban,amikor a korábbiak mindegyike igaz Délegyházára is, vajon ki gondolkodik azon, hogy ma éppen megint szembe köpte őt a polgármester, mikor saját törvényeit nem betartva, az előírt határidőt jóval meghaladva, csak ma reggel tette közzé, hogy délután a polgárok által választott testület leül közösen, hogy meghányják – vessék a település viselt dolgait,

amelynek részét kellene, hogy képezzék a taktikusan kizárt állampolgárok…

Kérdezhetném, vajon Sztálin meghívta a szovjet csőcseléket, mielőtt megtárgyalta volna valamely szadista társával, hogy másnap hány embernek kell megdöglenie?
 
Riebl Antal legalább annyira szégyene Délegyházának, mint amennyire saját fajtájának…

Ha cigánynak, akkor a cigánynak, ha zsidónak, akkor a zsidónak, ha magyarnak, akkor magyarnak…

Mert régen, nagyon is régen nem ezen múlik…

Azon sem, hogy egyik éppen rongyokban és gödrökben akarja túl élni, gyenge, alig észre vehető lélegzettel az embertelen napokat és éjszakákat, mert emberségből és tisztességből, - mert ismerem sokukat – sokan közülük jóval többet érnek, mint Riebl Antal, ha éppen tükör előtt is dicséri önmagát…

Mert az egyik , bár mélyen van, de Ember mer maradni, míg a másik, kitől még görényemet is óvnám, mert annak szaga van, mint Riblinek,  elviselhetetlen közéleti bűze…

Mert gyáva és nem sportszerű…
Mert az emberek többsége tisztességet vár el tőle és mindez oly naiv remény, mint egy tegnapi, Budapesten tartott sajtó helyreigazítási perben tapasztalt tárgyalásom, ahol – bár sok újat nem jelentett – megismertem arcokon a gyávaságot, a megalázottságot, a felkészületlenséget, a pökhendiséget és a hazugság minden válfaját…

Mert bizony, volt olyan idő, amikor én jelentettem fel és azzal dobta vissza a Rendőrség, hogy nem indítanak ellene eljárást, mert ő egy Országos Hatáskörű Szerv vezetője… 

Nem álltam le, persze csodálkoztam a Rendőrség pofátlanságán, de nem álltam le, miért is tettem volna, hiszen csak a pápa felett van egy valaki, szerencsére, mert a Földön élünk, mindenkinek van főnöke, ennek is, annak is…

S reményem szerint, bár így, meg úgy, meg amúgy is próbálkozik az ember, de – bár nem áll velem szóba – javaslom, ha együtt lesz még akkor Ribli Antal felesége a férjével, iratkozzon be egy szakácstanfolyamra, hogy minőségi babgulyást vihessen neki havonta a rácsok mögé…

Mert e nagy arcot, akkor is megnézem zsugor állapotban, amikor már nem itt rontja közéleti – közszereplő burkába temetkezve Délegyházán a levegőt…

Gyáva, igen gyáva és tisztességtelen emberi jegyeket vonultatott fel, mióta ismerem Délegyháza jelenlegi polgármestere…
Nem mer kiállni…
Nem mer válaszolni…
Nem mer a szemedbe nézni…
Órdit, mint a fába szorúlt féreg…

És tudom, belül visít benne a vészjelző sziréna, mert ha választások előtt kellő mértékben nem félemlíti meg mindazokat, akik fel mertek ébredni…

Ha nem kínál többet csókosainak, több munkát a közmunkásoknak nevezett rabszolga-potenciális választóinak,

ha nem hallgattatja el mindazokat, akik már most ki merik mondani, hogy délegyházi szinten a riblikirály meztelen,

akkor neki nem csak emberileg fellegzett be, hanem ügyvédként, éppen tanárként, apaként, férjként, egyáltalán olyan emberként, akivel egy járdán egymással szembe menetelve nem köp a többség egy jó nagyot… Nem a szemébe, elég lesz a nem létező járdára is…

Mert érzi, sokan már el akarják venni tőle játékszerét, a hatalmat…

És nem részletezem gyávaságát.
Nem is az zavar, hogy három olyan tanút vonultatott fel ellenem, akik a megtörténteket le merték tagadni, a nem emlékszem, a nem így történt, na, annyira azért mégse színházi szerepek eljátszásával…

Ők tanuk voltak, nem minősítem őket, véleményem, további megbecsülésem mértéke és annak egysége nem a nyilvánosságra tartozik…

Önmaguk lelkiismeretének tartoznak, nem nekem…

Szerintük - egybehangzóan - dr. Riebl Antal polgármester nem volt tökrészeg, amikor mindenfajta, részemről történő provokáció nélkül nekem támadt egy helyi kulturális szintet meghaladó kocsmában…

Nem akarta hozzám vágni részegségében az a faragott széket, csak arrébb tette, mert nem tudott átnyúlni a pulton egy pohárért…
Mintha természetes lehetne számára Délegyházán, hogy ő átnyúlhat a púlton, és nagyon kellett neki a pohár, mert kevés volt előtte az az egy, amiből nyakalta sörét…  

 agy János tanú szerint csak finoman beolvasott „Anti” Erdélyi úrnak… Nem volt részeg, egyáltalán még meg sem itta azt az egy üveg sörét… Igaz, kicsit megemelte a hangját…

Már nem kérdezem meg soha, egy általam – mindeddig becsült, -  valamikor első osztályú sportolótól, tényleg így volt ez?

Vagy arról kellene beszélgetnünk, hogy – mikor részese lett a helyi focicsapatnak, mint vezetőségi tag, miket mondott együttesen Riebl Antal vezetői képességeiről együtt Hallai Tiborral?

És miért fogadták el javaslatomat, hogy készítek számukra egy tervezetet, hogyan lehetne  elfogadottabbá, népszerűbbé, látogatottabbá tenni Délegyházán a sportolói, ezen belül a helyi foci világot?
Én akkor elkészítettem, megkértem a pultos hölgyet, ha erre jár Nagy János, vagy Hallai, kértem adja át nekik…
A mai napig sem köszönték meg… Illetve ott, a bíró előtt, Riebl védelmének mondataiban…

- Köszönöm.
Én megköszönöm.  Végleg. Ez, részükről így volt tisztességes és becsületes.   

Bár nem került szóba a tárgyaláson, de biztos nem volt igaz, hogy rám vonatkoztatva Riebl Antal, - továbbra is mondom, tökrészegen, - provokálva engem azt harsogta – többek között – hogy a KAPÚ című folyóiratot is miattam kellett bezárni, hogy kinézetre torz vagyok, én csak egy betelepülő vagyok, fel se fogom, mi az, hogy Délegyháza, én csak egy senki vagyok, és, hogy börtönbe fog juttatni, ott fogok megrohadni, nem is tudok írni…

És szóvá tette, hogy szerinte én őt valamikkor lecigányoztam és visszakérdezett,
- Miért, te mi vagy?

A válaszom az volt, hogy
– Magyar vagyok…

Arra nem válaszoltam, amikor belelépett szinte az arcomba és megkérdezte:
- Neked mid van, mire jutottál?
Majd hozzá tette,
- Jobb lesz, ha kimész és megnézed mind a négy leeresztett kerekedet… Én tudom ki szúrta ki a kocsid kerekeit…

És eszembe jut Riebl három tanújának jelenléte a tárgyaláson, amelyre hónapokkal ez előtt figyelmeztetett dr. Riebl Antal, mikor figyelmeztettem őt a becsületsértő hangnemére, azt vágta az arcomba:
- Miért ki megy el neked tanúskodni? Ők a barátaim,  legfeljebb a feleséged, de ő mit számít? Úgyis mellettem fognak tanúskodni. Mehetsz akár a bíróságra…

És állítása és a tanúi szerint nem történt meg, hogy  azt mondta,
- Megbántottad a 82 ( később 86 ) éves anyukámat…  - Vele foglak lelövetni, neki már úgyis mindegy…

És a téma végére, már csak emlékezetre méltó párbeszéd – részlet.

dr. Rieb Antal kérdezte:
- Te állítod azt, hogy neked köszönhetem, hogy megnyertem a választást, hogy én lehetek a polgármester?

– Igen, nekem köszönheted! – volt a válaszom.

Szóval, visszatérve a tegnapi tárgyalásra.

Villámgyors volt, na, azért annyira nem, mint mikor én jelentettem fel dr. Riebl Antalt immár négy alkalommal, mert arra a válasz egy februárban tartandó tárgyalás – sorozatra vonatkozott, sürgősség  ide – sürgősség oda… 

Erre a mostanira csütörtökön kaptam az idézést, hogy hétfőn tíz órakor lesz… És hétfőn, már be is jelentette a bírónő, hogy szerdán ítélethozatal…

Ma persze még csak kedd van…

Előfordulhat, hogy hogy holnap felhívja ítéletében a bírónő, hogy megtiltja dr. Riebl Antallal szemben a további – bíróság szerinti – jogsértést, azaz nyilvánosan nem állíthatom majd dr. Riebl Antalról, hogy azt mondta:
-  Megbántottad a 82 ( később 86 ) éves anyukámat…  - Vele foglak lelövetni, neki már úgyis mindegy…

 Ezért – látva, tapasztalva – ami azon a Bíróságon zajlott ma még kimondom,

- Riebl úr, minden, amit leírtam, megfelel a valóságnak.

És, mivel korábban le mertem írni Riebl Antallal szemben, hogy ő egy gyáva ember, mit tehetnék ma? Ugyanezt állítom…

Mert például az egerem védelmére sem alkalmazandó Riebl – féle ügyvédnő, mikor gúnyosan megemlítette, - szokásosan megzavarva a tárgyalás menetét, - bírói figyelmeztetés nélkül – hogy jellemző rám, hogy a történtek után, csak 11 hónappal ez előtt mertem kiállni a konkrét idézett mondatokkal a nyilvánosság elé Riebl nevű védencével szemben, akkor – nem is oly véletlenül - az általuk, korábban a  Bíróságnak meg sem említett levelezést adtam át a bírónőnek…  

És persze, csak úgy, az igazságérzettől vezéreltetve, elöbb az ügyvédnő, majd dr. Riebl Antal, - a nagy és tisztességes  igazságkereső - is azt kérte a Bíróságtól, hogy ne vegye figyelembe ezt a levelezést...

Nem kérdeztem meg, hogy
- Ha annyira tiszta minden, annyira őszinte ember a Riebl nevü felperes, vajon miért nem?

DÉLEGYHÁZA POLGÁRMESTERE

részére
H E L Y B E N

Megkaptam – áttételesen - a mai napon kelt levelét. Az Ön visszautasítással, a konkrét tények elfedésével és csúsztatással teli levele, - úgy érzem – közel sem a kiegyenlített partneri viszony általam kezdeményezett felvállalásának szándékát tükrözi.

Ha úgy érzi „csak” polgármesteri, határozott negatív véleménynek számít a korábbi levelemben jelzett helyen, állapotban és körülmények között tett alább idézett  „ vélemény – halmaza „ akkor engedje meg hogy a magam részéről levonjam a megfelelő konzekvenciákat.

Csak emlékeztetni szeretném az Ön által mondottakra…
-        A Kaput is miattad kellett bezárni…
-           Kinézetre is torz vagy!

-       Milyen a kinézeted?

-       Te szakállas! Hogy nézel ki?

-       Megbántottad a 82 ( később 86! ) éves anyukámat… Vele foglak lelövetni, neki már úgyis mindegy…

-         Börtönbe juttatlak, ott fogsz megrohadni…

-           Mi közöd ahhoz, hogy a Soli deo Glóriában kint van az ügyvédi névtáblám?

Miután figyelmeztettem Önt a becsületsértő hangnemére, akkor Ön azt válaszolta: 

- Miért ki megy el neked tanúskodni?  Ők a barátaim, legfeljebb a feleséged, de ő mit számít? Úgyis mellettem fognak tanúskodni. Mehetsz akár a bíróságra…

Tudomásul vettem az Ön szabadságának idejét. Bizonyos előzetesen – közösen – megállapítandó feltételek mellett, hajlandó vagyok találkozni az Ön által jelzett un. civil szervezetek képviselőivel.

 

Javaslom Önnek, hogy e kibővített találkozót előzze meg az az   alábbiakban részletesen javasolt kötelezettségvállalás,  ami írásos formában az Ön aláírásával jelenik meg az Agórában: 

1.

Vállalja, hogy a média törvény szellemiségének megfelelően az állampolgárok tájékoztatása érdekében havi egy alkalommal ( közösen elfogadott időpontban ) az Agóra rendelkezésére  áll egy Önnel készítendő, nyilvánosságra hozandó ( Ön által előzetesen kontrollált és elfogadott )   interjú erejéig.

2.

Az Agórában Délegyházát, annak közéletét érintő megjelenő írások, hang és video dokumentumok tárgyi vonatkozásaira, akár komment formában, akár más sajtóműfajnak megfelelő módon – mint polgármester – reflektál.

3.

Az Önkormányzat rendezvényeiről szóló, testületi, bizottsági ülések Meghívóit, a készült ( nyilvánosságra tartozó )  jegyzőkönyveit  folyamatosan elküldi az Agóra számára, amely internetes újság egyben kötelezettséget vállal az érkezett információk haladéktalan közlésére.

4.

Az Agóra nevében írásban – az Ön számára - feltett kérdésekre a kézhezvételtől számított  legrövidebb időn belül válaszol, vagy annak törvényes megtagadásának okairól részletesen, írásban tájékoztatja az Agóra főszerkesztőjét.

Természetesen a fenti pontok csak egy előzetes udvarias javaslat szintjén kerülnek e módon az Ön asztalára.Egyben a lehető legjobb indulattal szeretném Önt emlékeztetni arra az ön által, számomra írt ellentmondásra, hogy amennyiben – Ön szerint – „ Délegyházán sem a szólásszabadság, sem a vélemény – nyilvánítás szabadsága nem esik semmiféle korlátozás alá „  akkor  Önnek, mint polgármesternek, nem áll sem jogában, sem módjában bármit is tenni akár a települést, akár annak bármely állampolgárát érintő, akár megbotránkoztatást, akár ellenszenvet, akár megütközést kiváló írások nyilvánosságra hozatala ellen.

Ezt, megjegyzem, közölnie kellett volna az Önhöz forduló személyekkel.
Egyben felhívhatta volna figyelmüket a válaszadás, a részükről megnyilvánuló vélemények akár a település honlapjának Fórum rovatában, akár az Agórában történő nyilvánosságra hozatali lehetőségekre.

Befejezésül, elfogadva és magaménak vallva mondatát, én is kifejezem reményemet, hogy valamennyi fél számára megnyugtatóan rendeződnek a szóban forgó kérdések.

Délegyháza, 2013. január 14-én

Jó pihenést, kellemesen eltöltendő szabadságot kívánok Önnek s Családjának:

Erdélyi István

főszerkesztő

Mert kaptam én tőle levelet…

Olyan Riebl – félét…

Agóra Internetes Újság

Erdélyi István
Délegyháza
Kéktó sétány 1/7
2337

Tisztelt Erdélyi István Főszerkesztő Úr!

Tájékoztatom Polgármester úr álláspontjáról a 2013. január 13-án írt levelével kapcsolatban.

Mindenekelőtt Polgármester Úr határozottan visszautasítja levelében megfogalmazott „ordenáré” jelzőt.

Ezzel szemben az igazság az, hogy határozottan fejezte ki negatív véleményét az Ön újságírói munkásságával összefüggésben, amely rajta kívül számos délegyházi emberben megütközést, megbotránkozást váltott ki.

Tudatom továbbá Önnel, hogy Polgármester urat számos civil szervezet megkereste annak érdekében, hogy tegyen az Ön igaztalan és lejárató munkálkodása ellen, mert Délegyházát és az itt élőket rendkívül rossz színben tünteti fel az Ön nevével fémjelzett internetes újság.

Közlöm továbbá Polgármester Úr álláspontját, mely szerint Délegyházán sem a szólásszabadság, sem a vélemény-nyilvánítás szabadsága nem esik semmiféle korlátozás alá, ebben a körben szintén visszautasítja kritikáját.

Értesítem továbbá, hogy 2013. január 17-től szabadságát fogja tölteni Polgármester úr, ezért az Ön által kezdeményezett egyeztetésre 2013. február hónapban fog rendelkezésre állni. Figyelemmel arra, hogy az Ön újságírói tevékenysége sokakban keltett visszatetszést a fent leírtak szerint, ezért ezen egyeztetésre Polgármester Úr meg fogja hívni a fent említett civil szervezeteket is az említett problémák megoldása érdekében.

Polgármester Úr kifejezte reményét, hogy valamennyi fél számára megnyugtatóan rendeződnek a szóbanforgó kérdések.

Délegyháza, 2013. január 15.

Tisztelettel:

Dr. Riebl Antal polgármester  megbízásából

Beke Vanda  koordinátor

És nem az érdekel, hogy a mai napig sem jött létre semmiféle találkozó, egyébként is önmosdató porhintés volt ez a levél, mint maga a tárgyalás is…

Mert igaz, tényleg és törvényesen kért, mint főszerkesztőt, hogy ugyan, tegyem már közzé, hogy alapjában véve, hazudtam:



 

 

 És mert gyáva volt,

és mert az én lavoromban akarta tisztára mosni magát,

úgy, ahogy volt vissza is utasítottam…

DR. RIEBL ANTAL ÚR RÉSZÉRE

Üdülő sétány 28.

DÉLEGYHÁZA

2337

Válaszlevél e-mail útján: drriebl@gmail.com

Tárgy: sajtó - helyreigazítási kérelem elutasítása

Szám: 194-R/2/2013.

 Tisztelt dr. Riebl Antal úr!

 Megkaptam a 2013. november 21-én kelt sajtó – helyreigazítási kérelmét, amelyet nem áll módomban teljesíteni.
Megértem, hogy már e tárgyban korábban is nyilvánosságra hozott személyes tapasztalataim alapján közzé tett, Ön által elkövetett minősíthetetlen, a polgármesteri beosztásához méltatlan viselkedésével szembe néznie embertelenül kényelmetlen, megalázó és szégyent keltő.

Hasonlóan ahhoz, amilyen módon Ön viselkedett és sértegetett engem, valamint Feleségemet, nekem más oldalról elviselni és ott helyben meg nem torolni a verbális és fizikai fenyegetését volt végtelenül megalázó.

 Természetesen, amennyiben lenne valóságtartalma kérelmének, annak szívesen helyt adnék,
mert a munkám során előfordulhatnak tévedések,
ilyen esetben a későbbiekben is, ahogy eddig is
– elnézést kérve –
helyt adok ilyen irányú kérelmeinek.

Tájékoztatom Önt, hogy jelen állás szerint
- részemről, Édesanyjára és a közelgő ünnepekre való tekintettel –
sem az Ön sajtó – helyreigazítást kérő levelét, sem ezen válaszomat nem kívánom nyilvánosságra hozni.

 Amennyiben elfogadja javaslatomat, a későbbikben óvakodjon polgármester, sportköri elnök, felnőtt férfi, édesapa és férj, valamint felnőtt korú gyermek létére
a
hasonló, italos viselkedés megismétlésétől,
akár velem, akár családtagjaimmal, vagy akármely magyar állampolgárral szemben,
mert  ahogy sértegetései okán korábban nem tettem,
a későbbiekben bírósági feljelentéssel élek Önnel szemben.

 Délegyháza, 2013. november 22-én

 Tisztelettel:

Erdélyi István

főszerkesztő

 És innen már nem is húzom az időt, már eldöntöttem, aláírom a szerződést a külföldi kiadóval a Délegyháza - Mutyifalva című könyv kinyomtatására, a megjelentetésre, forgalmazására.
Ez lesz a tizenkettedik…
Miért kellene félnem?
Meg aztán, mi az, hogy félelem?  Féljenek gyermekeik, barátaik, csókosaik, feleségeik és férjeik szemrehányó tekintetétől azok,
akik szereplői lesznek e könyvnek…

Ott és akkor majd,
talán már mernek válaszolni…

 És végül,
mert tapasztalataim szerint
akár másodfokon,
 - de még a Kúria előtt is -  
találkozni fogok a történet résztvevőit  illető alakítások szereplőivel és sorsával,
közzé adom,
emberségemből és igazságérzetemből eredően,
pár órával a tárgyalás után,
vajon mit írtam a bírónőnek?
Éppen tegnap…

BUDAPEST KÖRNYÉKI TÖRVÉNYSZÉK

Ügyszám: 16.P.24.940/2013/2-I.

SZÁNTÓNÉ  DR. LACZAY ERIKA

BÍRÓ RÉSZÉRE

 Tisztelt Bírónő!

 Elnézést kérek a zavarásért.

Lehet, nem is jogszerű, hogy egy állampolgár levelet mer írni egy Bírónőnek,  - hozzá téve - egy alig két órával ez előtt lefolytatott – Ön által vezetett – tárgyalásra reflektálva.  

Állampolgári s egyben alperesi véleményem szerint Ön a tárgyalást több esetben részrehajló módon vezette, több alkalommal engedélyezte a felperesi ügyvéd minősíthetetlen magatartását, rám nézve sértő megjegyzéseit, közbeszólásait. Csak többszöri tiltakozásomat követően utasította rendre az ügyvédnőt, megjegyzem, hasztalanul és eredménytelenül. E sértő hangnem – Ön által engedélyezetten az egész két órás tárgyalás menetét végig jellemezte a felperes ügyvédje részéről.  Ilyen értelemben eleve ellenséges környezetben folyt a szinte ellenem szóló tárgyalás.

A Tisztelt Bíróság nem vette figyelembe, hogy mind a három – egyébként  látható és hallható módon jól felkészített – tanú egymásnak ellentmondó vallomást tett… Az egyik az állította , hogy csak egy perce érkeztek a helyszínre, a másik hosszabb időt mondott, a harmadik tanú pedig mindezek ellenkezőjét… Volt, aki azt mondta, dr. Riebl Antal eleve nem is fogyasztott alkoholt, volt, aki azt mondta „ éppen megrendelték” és volt a három közül az egyik tanú, , aki azt mondta, hogy dr. Riebl Antal két üveg sort fogyasztott az engem provokáló magatartása előtt.  

Volt olyan meghallgatott és elfogadott tanú, aki azt mondta a tárgyaláson, hogy ő már előzetesen fogyasztott több üveg alkoholt, a T. Bíróság mégse kérdőjelezte meg a tanú tapasztalaton alapuló szavahihetőségét.

A Tisztelt Bíróság kritika és véleményezés nélkül belenyugvóan elfogadta a felperesi ügyvédi indítvány azon elemét, amelyben az ügyvédnő kérte az általam beadott írásos bizonyíték „ visszadobását” . Az ellenérdekű fél ügyvédjének ilyen irányú indítványára  Ön nem is válaszolt. Nem hozott döntést. Még most, a tárgyalást követően sem tudom, hogy figyelembe kívánja e venni döntése meghozatala előtt, vagy sem?

Nem értem s a T. Bíróság megsértésének szándéka nélkül – naiv jóakarattal teszem szóvá, hogy  a T. Bíróság egyáltalán nem vette figyelembe Önnön mulasztását, hiszen én a 2013. december 2-án kelt hivatalos Idéző végzést, rá három napra 2013. december 5-én  csütörtökön 13 óra 34 perckor vettem át aláírásommal igazoltan. A dr. Riebl Antal által történt sértő és kimondottan provokáló viselkedés egyetlen- írásomat igazoló, valóságos történetet elmondó, de egyben átélt szereplője az akkor már dolgozó Feleségem,  akinek a T. Bíróság  meg nem alapozottan, egy paragrafusra hivatkozva – nem adott módot arra, hogy elmondhassa a független Bíróságnak, amit ott és akkor átélt és tapasztalt.

Bár tájékoztattam a T. Bíróságot, hogy Feleségem utcai szociális munkás, kiemelten a jelenlegi krízis időszakban a hajléktalanok megmentésével, elhelyezésével, megmentésével foglalkozik…  Az Idéző végzést, amit aznap kaptam a T. Bíróságtól csak éjjeli haza érkezését követően csütörtök éjfél tájban tudtam elmondani, a krízis időszakban nem is állhatott volna módjában, hogy pénteken arra vonatkozó kérelmet nyújtson be feletteseinek, hogy hétfőn egy – számára idézés nélküli tárgyalás miatt -  felmentést adjanak a szociális, hajléktalanokat és megfagyás szélén segítő, megmentő munka végzése alól.

Egy ilyen távolléthez a Feleségem munkáltatójánál, a Magyar Vöröskereszt Szervezetnél a jelenlegi nehéz körülmények között hosszabb elő - egyeztetés szükséges. Bár mindezt elmondtam a T. Bíróságnak, meg se értette, nem adott Ön lehetőséget, hogy az én álláspontomat és megjegyzem a valóságos történeteket, valamint engem igazoló egyetlen tanú is elmondhassa az általa tapasztaltakat, ezzel is segítve a T. Bíróság igazságos munkáját és ítélet hozatalát, amely legalább a valóságos eseményekre épült volna.

Tisztelt Bíróság!
 

Bár több más mellett bölcsész végzettséggel rendelkezem,

11 megjelent könyvnek vagyok a szerzője,

Veres Péter díjas

és a

Média a társadalomért  című

- az angol trónörökös Károly herceg  által adományozott -

díj birtokosa vagyok,

nemzetközi rádióriporter díjat nyertem el,

több esetben megfordultam magyar és nemzetközi bíróságon Magyarországon és külföldön, mégse értem jelen esetben a Bíróság szándékát.

Direkt részrehajlást, bírósági korrupciót nem feltételezek,
bizony egyszerűbb lenne megértenem döntését.
Azonban így nem értem a szándékot.

Megjegyzem, így, egyoldalú, de egymásnak ellenmondó, életszerütlen és életidegen  tanúfelvonultatással sem sikerült egyértelműen a felperesnek bizonyítania állítását, ami jelen helyzetben egyszerűbbnek tűnhetett volna,
a tapasztalt
„ bírósági segédlet”
igénybe vételével.

Bizonyára nem áll jogom semmit javasolni.

 Mégis, ha lehet,
a korrektség kedvéért olyan döntést hozzon a Bíróság,
amely nem az elveszítendő tekintélyét,
hanem tisztességbe vetett hitét demonstrálja és támasztja alá.

Elnézést kérek, hogy zavartam.

2013. december 9-én

Erdélyi István

 Holnap elmegyek,
aztán pedig?
 

Majd meglátjuk, Riebl úr…