... hát mi dolgom veled?

Akin nem érzem Nagyanyám illatát,

a szekrény tetejére helyezett piros almát

nem látom szemében, hogy nekem szánja…

hát mi dolgom vele?

Akin nem érzem intézetis életem egyetlen percüzenetét sem,

a zugligeti csitafa hívását, nevelőm időben érkező pofonját

és a húsznál több nevelőszülő taszítását,

a véres pokrócokba rejtett igazságszolgáltatást,

hát mi dolgom vele?

Akinek kétszer két méteres összkomfortjában

reggelre nem fagyott meg a tej a tenyérnyi asztalon,

és életében nem volt oly szakasz, hogy a kirügyezett krumplit

éhségében hányásig nem zabálta meg,

hát mi dolgom vele?

Aki nem dalolja velem némán Nagy László sorait,

hogy nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is,

ha nem kérem, és inkább eldugja - elveszi, mit adhatna,