2014. január 25., szombat

DR. LICHTENBERGER

ELŐSZÓ - FÉLE
2014-et írunk...
Meg - megtört kedvvel és sokszor laposra szorított gerinccel vegetálunk a szabadság és a tisztesség érdekében,
gennyes emberek ellen...
És itt van vázlata
a
BUKÁS ELÖTT
RIEBL,
A DÉLEGYHÁZI SÍRÁSÓ BARBÁR
című
később nyilvánosságra hozandó írásomnak,
de mégis kirándulok a halál mezejére, mert van egy olyan érzésem,
a közelmúltig a hóhérok is tisztességesebbek voltak... 
És, ha harcolni kell ellenük,
felvetődik a kérdés, 
milyen eszközökkel?
DE EZ ITT ÉS MOST
MÉG NEM IDE TARTOZIK...

EMBER
AZ
EMBERTELENSÉGBEN
 
 Aztán jöttek és megérkeztek,
kik arra szűlték a felszólítást,
szüntessenek meg kórházakat…
 
És a községek, a települések
 
már ne gondoskodjanak szegény

betegeikről…
 
Akkor negyven évig épült

az első kórház,
 
ma negyven másodperc elég az

összedöntéshez…
 
És 2007-ben jött egy hóhérpáros,
 
hátuk mögött a röhögő többséggel,

benzines palackkal,
 
bele a Pestanum Calamitosorum

Domicilium,
 
a valamikori „Pesti Polgári köz

Ispotály”,
 
mai nevén Szent Rókus Kórház

közepébe…
 
Kevesen vannak, kik hisznek benne…
 
De sikerül lerombolni…
 
Az országnak lehetne Lichtenberger a neve…


 A baktérium kormányzat harcba lendül.
Érezzük bőrünk pórusaiban a nyomort, látjuk a sötétséget, de nem látjuk, hol vannak a sínek?
Síneket keresünk s közben már a gyógyszer is méreg…
Magyarországon súlyosbodnak a megélhetési gondok: a költségek emelkedése és az alacsonyan tartott bérek, juttatások egyre több ember és család létét és egészségét veszélyeztetik.
 
A vezető kormánypárt szociális

fórumot szervezett.A szociális
 
fórum szervezője arrólis beszélt,
 
hogy az egytagú nyugdíjas
 
háztartásra  számított
 
 létminimum összege 54 ezer

forint, ennyiből több mint 850

ezren élnek. A 28 ezer 500

 forintos nyugdíjminimumban

pedig csaknem 280 ezren

részesülnek. A szegénység az

összes háztartás 28 százalékát

érinti, a gyermekes háztartások

41 százalékát, a három vagy több

gyermekes családok 60

százalékát. A szegények körében
 
 
a szívinfarktus aránya háromszor

nagyobb, mint a gazdagok

körében, és a depressziós

megbetegedések is kétszer

gyakrabban fordulnak elő a
 

nélkülözőknél.A darabokra vert
 
magyar egészségügyi
 
intézményrendszer

alkalmatlanná vált a széleskörű,

mindenre kiterjedő gyógyászati

ellátásra.A depresszióban

szenvedő szegények  közül alig

20 százalékot kezelnek.
 
S mivel csak minden ötödiket, a

döntés is megszületett, nincs

szükség az Országos Pszichiátriai

és Neurológiai Intézetre vagy az

Addiktológiai Intézetre.
 
Ki foglalkozik azzal, hogy

Magyarországon a több mint egy

millió alkoholbeteg milyen állati,

az egészségügyből kirekesztetten,
 
embertelen és megalázó

szegénységben vegetál az életnek

nevezett hétköznapokban?
 
2010. január 31-én jelent meg a hír.
Korlátozzák a betegellátást pénzhiány miatt. a jászberényi kórházban.
A többi között hétfőtől felfüggesztik a Jászságon kívül élők sürgősségi ellátását.
Felére csökkentik a nem ellátási területről érkező betegek tervezett műtéteit, de csökkentik az ellátott beteglétszámot a laboratóriumban, a röntgenben és a gasztro - enterológián is.
Minden kórházi osztály számára hónapra lebontott költségkeretet szabtak meg, ha a kiadások elérik a keret 80 százalékát, újabb beavatkozásokat csak a kórházvezetés egyedi engedélyével lehet végezni.
A korlátozások az életmentő beavatkozásokat és a szüléseket nem érintik.
Igazi, pesti kuruc humorral kezdhetném, ha jó kedvem lenne: - Lipótmezőt azért zárják be, hogy a kormány beköltözhessen oda.
 
Folytathatnám, egy napjainkban –

2009 őszén - kelt hírrel, miszerint

több mint százmilliós adóssággal

együtt adnák vissza a kórházat
 
Több mint százmillió forintos

tartozást halmozott fel a tapolcai

kórházat üzemeltető Medisyst Kft. -

mondta a város polgármestere.
A cég a súlyos adóssággal együtt adná vissza a kórház üzemeltetését az önkormányzatnak, de a városvezetés nem akarja átvállalni a tartozást, mert az nagyon megterhelő lenne.
A Medisyst tulajdonosa szerint a tapolcai százmilliós adósság nem jelentős, ez a kórház egyhavi működési költsége.
A cég működteti egyébként a körmendi és a mezőtúri kórházat is, amit szintén visszaadnának az önkormányzatoknak.
A Medisyst Kft. 2006 tavaszán vált ki az idén csődbe ment Hospinvest Kft.-ből.
Nem az a felháborító, hogy ügyetlen, dilettánsok vezénylik a kórházreformot.
Az se, hogy ezek is eltűnnek majd a névtelenség süllyesztőjében.
A felháborító, hogy gerinces – tisztességes - szakmailag Európában is egyedülálló gyógyító csoportokat robbantanak szét, visszafordíthatatlanul.
Ömlenek, mint az okádék ránk a hírek.
Hogy például megnyílt Himalaya elnevezésű sóbarlang a Rókus kórházban.
És, hogy ebben a sóbarlangban eltöltött 45 perces kezelés felér egy tengerparton eltöltött teljes nap hatásával.
            És szó se esik arról, hogy zálogba került a Szent Rókus kórház is, mert egy egyszobás sorházi apartman áráért adta el Pest megye fideszes vezetésű közgyűlése az önkormányzat siófoki üdülőjét. Az ősfás kerttel övezett nyaralót egy fideszes politikus, Árvai László vette meg 6,5 millió forintért. A megyei önkormányzat egyébként éppen most minősítette eladhatónak a budapesti Szent Rókus kórházat is, melyet nyolcmilliárdos hitel fedezeteként kínál egy banknak.
      De mi is van a háttérben?
A siófoki Goldmark Károly utcában álló épület közel fekszik a parthoz, s a több mint 600 négyzetméteres kertben hatalmas fenyők árnyékában bújik meg a körülbelül 100 négyzetméteres nyaraló. A közgyűlés tulajdonában állt ingatlant a megyei dolgozók mindeddig nemigen használhatták, mert a Magyar Államkincstár és a Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal, illetve ezek jogelődei javára bejegyzett használati jog terhelte. Az önkormányzati határozat tanúsága szerint a legjobb ajánlatot tevő vásárló nyerte meg az értékesítési pályázatot. Árvai László törökbálinti lakos mindössze 6,5 millió forintért kapta meg az üdülőt. Az üdülő elővásárlására jogosultak nyilván gyorsan, ám alapos mérlegelés után mondtak le e lehetőségről, mert az ingatlan-nyilvántartásba két és fél hónappal a közgyűlési döntés után már be is jegyezték Árvai tulajdonjogát.
      És semmi ez.
Valaki megkapott, lenyúlt valamit.
Ez van.
De felvetődött, megszűnhet a kórházi ellátás Tapolcán.
Tapolca vezetését arra kéri a kft., hogy a betegek érdekében válassza ketté az elszámolási vitát a folyamatos és biztonságos betegellátás megszervezésétől, s vegye át a kórház működtetését. Ha az önkormányzat nem él ezzel a lehetőséggel, nehéz lesz cáfolni a tapolcaiak előtt, hogy valójában nem kívánja fenntartani a kórházat - fogalmazott Németh Attila kórházvezető a közleményben.
A Medisyst Kft. 2009 októberében szóban, novemberben írásban is közölte a tapolcai önkormányzattal, hogy a "kudarcos állami egészségpolitika, a tapolcai betegekre jutó állami támogatás drasztikus csökkenése miatt", s a gazdasági ellehetetlenülés következtében visszaadja - a szerződésben foglaltak szerint - a kórház üzemeltetését a városnak.
Ezt a városvezetés kérésére a Medisyst Kft. meghosszabbította, majd ezután az önkormányzat az utolsó pillanatban megfellebbezte a kft. működési engedélyének visszavonására vonatkozó regionális tisztiorvosi határozatot.
A Medisyst ezt követően vállalta, hogy a végső döntésig működteti a kórházat.
Az országos tiszti főorvos meghozta azt a határozatát, amelyben jóváhagyta a közép-dunántúli regionális tiszti főorvos korábbi döntését, azaz helyt adott a Medisyst azon kérésének, hogy visszaadhassa a tapolcai kórház működtetésére kapott engedélyt. Falus Ferenc országos tiszti főorvos hagyta jóvá az elsőfokú határozatot, azaz ekkortól a Medisyst már nem köteles működtetni az intézményt.
Falus Ferenc azonban a határozatába foglalta azt is, hogy a veszprémi megyei kórház köteles ideiglenesen a tapolcai kórház és rendelőintézet működtetését biztosítani, amennyiben addig nincs jogerős és érvényes működtetési engedélye egy másik szolgáltatónak - nyilatkozta Falus Ferenc korábban az MTI-nek.
A Medisyst csütörtöki közleménye szerint:
"Tapolca városa a szerződésben rögzített könyv szerinti értéknél jóval kisebb összegért kívánja átvenni az új berendezéseket és beruházásokat, azok egy részét egyszerűen einstandolni kívánja".
- Bár ezt az ultimátumot nem fogadjuk el, de a betegek és a dolgozók érdekében felajánlottuk, hogy az elszámolási vita lezárását nem szabjuk a kórházátadás feltételéül
- fogalmazott Németh Attila.
A Medisyst szerint a város átveheti a kórház működtetését, s a jövőben - ha szükséges - a bíróság döntsön majd arról, hogy kit, és mennyi pénz illet meg a szerződés alapján.
A Medisyst e javaslatát azonban szerdán a város vezetése "lesöpörte az asztalról" - olvasható a cég közleményében, amely kitért arra is, hogy a Medisyst a városi kórház működtetésének visszaadására kényszerült korábban már Körmenden és Mezőtúron is. Szerintük egyik városban sem vették észre a lakosok, hogy "egyik nap a Medisyst, másik nap pedig már az önkormányzat cége üzemeltette a kórházukat".
Azonban a tapolcaiak "valószínűen észre fogják venni, hogy az önkormányzat hibájából zárt ajtókat találnak a városi kórházban és Veszprémbe kell menniük, ha nem akarnak ellátatlanul maradni" - közölte a Medisyst Kft.
És még nincs vége.
- Nem kerül veszélybe a betegek ellátása Tapolcán. Átveszi kórháza működtetését Tapolca, a betegek folyamatos ellátása így nem kerül veszélybe, jelentette be Császár László polgármester. Az ehhez szükséges határozatot az egészségügyi miniszter aláírja, ez alapján pedig a regionális ÁNTSZ ki tudja adni a működési engedélyeket.
- A tapolcai kórház eddigi működtetőjének, a Medisys Kft.-nek már nincs engedélye, a város által létrehozott kft. pedig még nem kapta ezt meg - közölte Bujdosó László regionális tiszti főorvos, majd hozzá tette: - Az egészségügyi katasztrófahelyzet elrendelése megkönnyíti a város számára a kórházi dolgozók és az eszközök átvételét, valamint a betegellátás szervezését.
Csornán sem szebb a helyzet, a település kórházáról az a hír jelent meg, hogy pénzbüntetéssel vagy további osztálybezárással büntethetik a csornai Szent Margit-kórházat, mert megmentette egy 88 éves férfi életét. Az intézmény nem fogadhat szívbetegeket, miután teljes munkaidőben foglalkoztatott szakorvos hiányában az ÁNTSZ felfüggesztette a kardiológia működését. Az idős, életveszélyben lévő beteg a megyeszékhelyig meghalt volna.
A 88 éves férfit a Csornától 30 kilométerre lévő Beledről vitte be a mentő a kórházba. Az előírás szerint Győrbe kellett volna szállítani, a rohamkocsiban azonban kritikusra fordult az állapota.
A szívbeteg beledi Fábián Ferenc a hírTV-nek elmondta: „egy hete már éreztem, hogy valami nem stimmel, de azért azt nem gondoltam, hogy idáig jutok. Szerencsém volt azért”.
A férfit azonnal meg kellett műteni. Boga Attila, a csornai kórház igazgatója az esetről így fogalmazott: „magas lázas állapottal kezdődött, ami szívkimerüléshez vezetett, ritmuszavar lépett fel, tüdővizenyő, légzési elégtelenség, súlyos, életveszélyes állapot volt, amit sürgősen meg kellett állítani”.
A csornai kórház azonban büntetésre számíthat a beteg ellátásáért.
Az ÁNTSZ egy hónapja felfüggesztette a kardiológia működését, mert nincs elég főállású szakorvos az osztályon. Az intézményből a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején a megszorítások miatt 100 egészségügyi dolgozó távozott, a drasztikus leépítésekre az adósságok lefaragása miatt volt szükség.
A győri motorosok az egészségügyi intézmények, köztük a csornai kórház ellehetetlenítése ellen demonstráltak. A Győri Motorosok Baráti Körének elnöke, Kokas Tibor a hírTV-nek felháborodásának adott hangot: „itt van a mostani, a közeli példa, a csornai kórház esete, hogy a kardiológiai osztályt be akarják zárni. Szívbeteg embereken nem segíteni vagy utcára tenni őket, én ezt nem tartom helyesnek”.
2010. júniusában, már nyolc

kórházfenntartó önkormányzat

jelezte, hogy nem kívánja, vagy nem

tudja tovább működtetni a területén

 lévő intézményt, s szívesen átadná

állami fenntartásba – jelentette ki a

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

egészségügyi ágazatért felelős

államtitkára. Alapelvük, hogy

gyógyító intézményt nem szüntetnek

meg, ugyanakkor elképzelhető, hogy

aktív kórházakat krónikus vagy

 szociális ellátóhellyé alakítanak.

Közölte továbbá, hogy néhány napon

belül újabb korrekciós

intézkedéseket jelentenek be.
 
Egyet lépni előre és kettőtr vissza…
 
Mintha nem lenne ismerős a

gondolat, hogy aktiv kórházi ágyakat

megszüntetnek, és krónikus, esetleg

szociális ellátóhellyé próbálnak

átalakítani mindezeket.
 
     És persze, megszólal a valamikori
 
 
 miniszter, Rácz Jenő,
 
 
aki ma már a
 

 Magyar Kórházszövetség elnöke,
 
a

Veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház

igazgatója.
 
Egyelőre elfogadhatónak tartja az új egészségügyi kormányzat által kijelölt irányokat, de már várja az ágazatai akciótervbe ígért konkrétumokat.
Az egykori egészségügyi miniszter szerint az intézmények az őszi hónapokig fenntarthatók, utána azonban többletforráshoz kell juttatni a kórházakat.
És elmondása szerint a kórházigazgatók kezdik felfedezni a spanyolviaszt.
Szó sincs arról, hogy több pénzt kellene, hogy áldozzon a Kormány az egészségügyre. A hazai gyógyturizmus például sokmilliárdos bevételt hozhatna az egészségügynek.
És mennek tovább…
A Stratégiai Kórházszövetség - mert olyan is van - elnöke, Csiba Gábor jelentette be a hamar "hamburgeradónak" elkönyvelt ötletet, amely szerint minden egészségre káros terméket megadóztatnának. Így, aki azokkal él, az egészségügyi büdzsét a kezelésével megterhelő összeggel hozzájárulna saját gyógyításához. Szerinte ez is többletforrást hozna az egészségügybe.
A dohánytermékekre vagy az égetett szeszekre vonatkozóan ez külföldön bevetett gyakorlat, és jelentős többletforrást is adnak a rendszernek. A struktúra így ugyanis jobban elviseli, hogy ezeknek a káros szenvedélyeknek a következtében többlet egészségügyi szolgáltatásokat kell nyújtani az érintetteknek.
És már megint mi is a szöveg?
- Tudomásul kell venni, hogy egy rendszer-átalakításnak mindig vannak nyertesei és mindig vannak vesztesei.
És valójában nem sokat jelent már, hogy rájönnek, bizony valahol nagyon is elrontották az irányt.
És mindegy is, hogy kicsodák.
Akik hallgattak, azok is részesei voltak a rombolásnak.
Most aztán irány a visszaváltoztatás.
Ismét a Honvédkórház nevet viseli majd az Állami Egészségügyi Központ - jelentette be Hende Csaba, az új, pincétől a padlásig söprögető honvédelmi miniszter.
És megint vissza.
Semmit nem számít, hogy már kezdett kialakulni orvos és betege között a bizalom szikrájának, mit számít? A honvédelmi miniszter szólt arról is, hogy a nem igényjogosultak ellátásának költségei a jövőben még részben sem terhelik majd a tárcát, és az eddigi ellátás változatlan formában megmarad.
De azért, biztos, ami biztos, mert fő a jó kedv, Hende Csaba megköszönte a kórház dolgozóinak eddigi munkáját.
Nem a kórházakat törik össze, hanem a gyógyítók lelkét.
Elég, ha lélekben elzarándokolnak a Rókus Kórház világhírű - de felrobbantásra ítélt – fül – orr - gége csapatához.
A világon nincs olyan ország, ahol az egész dr. Lichtenberger György által vezetett csapatot úgy, ahogy van, osztályvezető főorvostól, főorvosokon, orvosokon, ápolókon, műtősökön, betegszállítókon, takarítókon át ne fogadnák be.
De Magyarországnak nem kellenek?
Miért sír a szemük könnytelen?
Miért sír a lelkük halkan?
Ezt nem lehet megbocsátani.
Nem választhatok.
Most nem, sajnos.
De arcukra és szemükre gondolok, bármikor, ha belépek a szavazó fülkébe.
És mi az embertelen szemétség csúcsa?
Nem is oly régen még az egészségügyi miniszter is itt kérte, hogy őt megoperálják.
Tisztességgel megtették.
Dicsért is mindent és mindenkit. Aztán belerúgott azokba, akiknek életét köszönheti.
Az a csak Mengeléhez hasonlítható államtitkár asszonya pedig?
Megkérdőjelezhető sportorvosi végzettségével - hogy van mersze olyan pályára tévedni, ahol a fül – orr - gégészeti osztályon összesöpört porszemnek is nagyobb a tekintélye az egész világon, mint együtt a magyar kormánynak?
Félek, ilyenkor is szégyellnem kell, hogy felnőtt létemre nem tehetek semmi többet, csak bele kiálthatom a világ arcába, közösen szégyelljük magunkat, hogy ez ma Magyarországon.
A félig kész miniszterlány zserbósüteménnyel és patkányméreggel zsebében megszerezte, megkapta a hatalmat.
Miniszter lett.
Nehéz elhatározni, bizony, befekszem egy felszámolás alatt álló történelmi és orvostörténeti jelentőségű kórházba és befogom a szám.
Nem engedem, hogy bármi is feltűnjön, nem engedem, hogy vélt, vagy valós sérelmével bárki megtaláljon, rám bízva a megoldást…
A gesztenye kikaparását…
Az orvos, csak úgy megjegyezte, s itt le kellene írnom, szóról - szóra, mit is mondott,  de a szöveg legközvetlenebb, legegyszerűbb tolmácsolás - közeli szándéka ellenére is, százszoro­san is hottentottául szólt, ezért inkább csak úgy, zanzásítva emlékszem…
A lényeg…
Ne hősködjek, kérjek bátran fájdalom csillapítót, valljam be, ne csak neki, hanem önmagam­nak is, ha fájdalmam van…
Lereagálhatnám az egészet azzal, ez a dolga, miért is akarná, ha egy rábízott ápolt rosszul érezné magát?
De meg kellett értenem, jóval többről volt szó…
A fájdalom a szervezetben olyan anyagokat termel, amelyek késleltetik a fájdalmat kiváltó gyógyulást…
Tehát, könnyű fájdalmat okozni, bután azt elviseltetni, de ami kiváltja, ha büszke butaságában nem veszi be az ember a csillapítót, nem hogy múlna, hanem inkább erősebbé, változtathatatlanabbá válik…
Megérkezek a csak dolgozóknak fenntartott lépcsőházba.
S arra gondolok, mit olvastam a fájdalomról…
Már megint orvosi szöveg – doktorszöveg…
Minden ember ismeri a fájdalom érzését. Ennek ellenére a fájdalmat elég nehéz pontosan körülírni… A különböző sérülések különböző jellegű fájdalommal járnak…
A fájdalom arra készteti a szenvedőt, hogy hagyja abba azt, ami a fájdalmat okozza…
Másrészt a fájdalom korai figyelmeztető rendszerként is működik, amely arról tájékoztat bennünket, hogy betegség van a szervezetünkben.
Hogy is van ez?
A fájdalom arra készteti a szenvedőt, hogy hagyja abba azt, ami a fájdalmat okozza…
Hát mit hagyjon abba a szenvedő?
Hogyan zavarja el azt, aki elzavarhatatlan?
Az elzavarhatatlan fájdalomokozót?
És, hogy is van ez a korai figyelmeztető rendszer?
Már nagyon is régen érezzük… De befogjuk a szánkat…
Minek a figyelmeztetés, ha a késsel kezükben sétálók úgyis válogatás nélkül szúrják agyon, kit érnek?
Nekünk fáj, már régen fáj, de mit nyerünk görcseinkkel, lassú menetelésünkkel a halálba, ha a kapu előtt még megtudjuk, a gonosztevők elszámolnak majd a bitó alatt a lelkiismeretükkel?
A döntést meghozták, eltakarodtak, de utánuk is ezrével jelentkeznek az ítélet végrehajtók…

A XVIII. század első évtizedeiben az

 osztrák császár többször is

felszólította a magyar rendeket, hogy

 létesítsenek kórházakat, a

Helytartótanács pedig 1724-ben

elrendelte, hogy a községeknek

maguknak kell gondoskodniuk a

szegény betegekről. Negyvennél több

év telt el, hogy felépüljön a kórház…
 
Kevesen voltak, kik hittek benne…
 
De felépült…
 
Aztán jöttek és megérkeztek, kik arra

 szülték a felszólítást, szüntessenek

meg kórházakat… És a községek, a

 települések már ne gondoskodjanak

szegény betegeikről…
 
Akkor negyven évig épült az első

kórház, ma negyven másodperc elég

az összedöntéshez… 

 
És 2007-ben jött egy hóhérpáros,

hátuk mögött a röhögő többséggel,

benzines palackkal, bele a Pestanum

Calamitosorum Domicilium, a valamikori

„Pesti Polgári köz Ispotály”, mai

 nevén Szent Rókus Kórház

közepébe…
 
Kevesen vannak, kik hisznek benne…
 
De sikerül lerombolni…  
Szakkönyvek magyarázzák a
bársonyszéket kapott orvos –
hóhérnak, … a fájdalom a ténylegesen megsérültnél nagyobb területre is szétsugározhat.
Robbanthatnak bombát, atomot, hidrogént, ha kell…
Dózerolhatnak házat, épületet, emléket, emlékhelyet, érzést és álmokat…
Próbára is bocsátható a megszüntetve megőrzés logikája, de a szétbombázott emberi kapcsolatok, a gyökerestől kitépett virágok, ki meri állítani, hogy nem hervadnak el?
Évekig, évtizedekig küzd egy rakás ember, hogy csapattá váljon, hogy sötét szobában is oda kerüljön a szike, oda, abba a kézbe, akkor és ott, amikor kell és az éle is…
A törlés, az infúziós tű…
A bizalom az altató orvosban, az éjszakai ápolónőben…
Hogy az emberi hang is megszülethessen parancsszó nélkül…
Aztán, bumm…
Vége…
De…
… a betegség okozta fájdalom olykor egészen máshol érezhető, mint ahol valójában képződik…
Ezt hívják a doktorok kisugárzó fájdalomnak…
Még azt hiszik holnap is együtt járják a nagyvizitet…
Agyontrancsírozott lelkükben még reménykednek, jönnek a betegek, vagy hozzák őket, lesz, kiket gyógyítsanak…
Csak ők…
A láb amputációja után a sérültek néha fájdalmat éreznek a nem létező lábujjaikban. A fájdalomnak ezt a fajtáját fantomfájdalomnak nevezik.
Reggel felkelnek, már az évtizedek óta ugyanazt a csörgő vekkert is ők ébresztik…
Csak úgy, szokásosan, elindulnak, hajnalban, ünnepben, karácsonyban és születésnapban, úgy, ahogy volt mindig…
És megállnak… Minek tovább?
És megállnak és visszafordulnak…
Merre tovább?
Ténferegnek a lakásban…
Hát ilyen a világ, ha nem vagyok itthon?
A gyerek is felkel, arcán a kérdés, te itthon vagy?
És nem válaszolhatja, itthon se vagyok már, de meg se érkeztem, ahová elindultam…
Meg se érkezek soha…
Nem csak a testének, a lelkének mutattak kijáratot…
A fájdalom küszöbértéknek nevezett jellegzetessége az a kritikus ingererősség, ami az ember számára fájdalomként jelentkezik. Ha ez a küszöb megemelkedik, a fájdalomérzet csökken vagy meg is szűnik.
Ha viszont lecsökken, már a legkisebb fájdalom is elviselhetetlennek tűnik s a korábban nem fájdalomként jelentkező ingerek, mint az érintések vagy zajok, fájdalmassá válhatnak.
És elindul a hónap utolsó napján haza, fél bele, bele a család pofájába kiáltani - önsanyargató dühében -, hát már ide se kellek?
Eltartott leszek, vagy kitartott?
Hát kibe rúgok bele, ha nem abba, aki legközelebb áll hozzám? Mert fáj már még a szó és a nézés is…
És szégyellem magam, és nagyon szégyellem magam, már a gondolat terhétől is…
Mert persze mindenhez hozzá lehet szokni…
De lehet e kormányzati parancsszóra emelni a fájdalomküszöböt, a szándékkal, hogy csökkenthessük az érzett fájdalmat?
Meddig emelhető?
És meddig tiporható mélyföldbe a bizalom, a hit az orvosban?
A Halál Angyala, valahol egy angyalföldi kórházban átküldte - átsegítette a halálba, kik útban voltak már arra felé… Elítélték… Aztán megítéltek minden ápolónőt, ezen túl nem ők, hanem csak az orvosok köthetik infúzióra a beteget…
Az orvos mégis csak megbízhatóbb?
De ki viszi az ágyhoz a szekrényből, ki akasztja kampóra a folyadékkal teli üveget?
De melyik üveget?
Milyen összetételű folyadékkal?
A mindenkori ápolónő…
Mert egy bíró hibázott, sőt öngyilkosságba hajszolt téves ítélete nyomán egy embert, vajon az összes bíró helyett holnaptól a bírósági jegyzők hozzák az ítéleteket?
Könnyű összetörni miszlikbe a hitet.
Kérdezem újra: - Lehet e kormányzati parancsszóra emelni a fájdalomküszöböt, a szándékkal, hogy csökkenthessük az érzett fájdalmat?
Meddig emelhető?
Vagy irány a félelem, az aggodalom, a szorongás, a kimerültség, az álmatlanság, a depresszió, a robbanás, a felrobbanás előtti a frusztráltság?
 Persze… Rendben…
Apróság mindez, hiszen vannak olyan hatások is, amelyek csökkentik a fájdalomküszöböt, így növelik az érzett fájdalom nagyságát…
Hát uralkodj magadon…
Megdögleni – bele dögleni a megváltoztathatatlanba egyedül is lehet…
Minek a transzparencia?
És, ha bele fáradsz?
És lefekszel?
Hát ne aludj, ne álmodj, tudd, hiszen tanultad, a napközben még elviselhető fájdalom éjszaka elviselhetetlenné válhat.
Patkányméreg került a hatalom kezébe…
Még a kötelet is szarba mártják, amivel a doktorokat akasztják…
Megalázni őket, belegyömöszölni, kikben hinni merek, bele a sóderos, agyagos talajba…
Robbanthatnak bombát, atomot, hidrogént…
Ha kell, dózerolhatnak is házat, épületet, emléket, emlékhelyet, érzést és álmokat…
Mindent…
De utolérhetetlen és visszahozhatatlan a patkányméreggel kezelt gyógyítók társadalmának talpra állítása…
Nyöszörög a ketrecben az agónia, retkes ruhába zárt valósága…
Agonizál a hit, az orvosba vetett bizalom, a barátság, a szeretet…
Mit számit a patkányméreg adagolóknak, ha tudják is, bizony a bizalom, a barátság, a szeretet sokkal többet nyom a latba a fájdalom enyhítése terén, mint a fájdalomcsillapítók tömege…
Jól tudják, a szervezetben egyes lélektani és fizikai hatásokra válaszként termelődő vegyületek, az úgynevezett endorfinok a fájdalomküszöb növelése vagy csökkentése révén hatással lehetnek a fájdalomérzetre.
Nem sértegetem a minisztereket, ha endorfinnak nézem őket, még rajtam állnak bosszút a szervezetben egyes lélektani és fizikai hatásokra válaszként termelődő – miniszterektől független - vegyületek…
Lehetne persze a szöveg, ez az okító szöveg melegágya bármely áthallásnak…
Az ok adott…
Zűrzavar, alkalmatlanság, sógor – komaság, pacsizás – szülte társadalmi káosz…
Embertelen emberek, kik belepiszkítanak egy bárhogyan is, de élő orgazmusba, aztán pökhendi érzékenységgel zserbókészítési tudásukra hivatkozva holnap majd tovább lépnek…
De ki kéri számon a félig kész miniszterlánytól, ne gondolja, hogy egy széttaposott egészségügy után csak úgy, elmehet cukrásznak…
Több ott az elvárás, mint egy sima zserbó szelet öszekatymagolása az elit konyhában…
De ha megy is majd végre, mit változtat a lényegen?
Hiszen még csak most érkezett…
Talán nincs meg a név a következő, a következő és a következő?
Elődjét se látom valamely börtön udvarán a délelőtti séta közben…
Ismerem e világot… Az utódját s annak utódját se fogom…
Magát orvosnak mondja e miniszter csitri, de mit tud a fájdalomról és annak küszöbéről?
Meg aztán, ha tanult is valamit erről…
Csak az embertelen ember az, ki fájdalmat okoz a fájdalomért, de ismerete ellenére nem használja sem a kegyeletet, sem a kegyelmet…
Fájdalomcsillapítót sem kínál…
Európa – ha nem a világ-legjobb fül-orr – gége nyaksebész professzorának osztályára három út vezet…
Az egyiken, ha belépsz a főbejáraton, balra fordulsz, fel a lépcsőn, aztán megint balra, át a szemészeten, bele a betegek sűrűjébe…
Álom…
Álom és hülyeség…
A szemészet 1864-ben indult…
A kórház egyik legnagyobb forgalmú osztálya…
Volt…
Itt rakták le a modern hályogsebészet és műlencse - implantáció alapjait.
A 90-es évek elejétől doktor Molnár – doktor Horváth hóhérpáros ítéletéig itt működött az ország első cornea laboratóriuma, ahol konzervált humán corneák készülnek a majdani műtéti felhasználásra.
Már a félig vakok sem ülnek a folyosón…
Tegnap voltam röntgenen.
 
Szemből… Aztán oldalról…

Meg a CT is…
 
Mit számít a gyüttmenteknek, hogy

 1898-ban, két évvel Röntgen

felfedezése után itt, ebben a

kórházban lépett működésbe Európa

 első központi röntgenlaboratóriuma?
 
- Beléjük rúgni, széttaposni mindent!
Borsódzik a hátam, ha eszembe jut, két nő s egy férfi – jómagam - fekszünk húsvét vasárnapján, s hétfőjén a 80 ágyas osztályon…
S kik nem fértek be, hetvenheten már a keresztet sem cipelik… Aprófára törte a hatalom…
Húsvét…
Mondják, Krisztus feltámadásának napja - ünnepe…
Még nem tudják, 77 ember indulóban

 a halál felé…
 
A némaság felé…
 
A halálig fülzúgás felé…
 
Ők már nem támadnak fel…
 
Ahol fekszem, a világhírű fül – orr -

gége, fej-nyaksebészeti osztály, 1887-tól

működött a belgyógyászati osztály

 fiókjaként.
 
Közel ötven éve itt vezették be a

modern mikrokirurgiai és arcideg

sebészeti eljárásokat, amelyeket

kiegészítenek a klasszikus

fülműtétek mellett a hallásjavító

műtétek.
 
Itt alkalmazták elsőként az

országban a hangprotézis

implantációt.
Az 1938 óta működő önálló fog- és szájsebészeti osztály, már nem csupán a szájüregi és fogászati betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem magába foglalja: az arc-állcsont sebészeti traumatológiát, a fej-nyaki daganatos betegek ellátását, az arctájéki fejlődési rendellenességek kezelését, az arc rekonstrukciós és esztétikai sebészetét, az állkapocsízület és a nyálmirigyek betegségeinek sebészi és konzervatív kezelését. Az új diszciplína alkalmazza a legmodernebb szövet átültetési és szövetpótlási, mikrosebészeti eljárásokat, a modern lézer- és kriosebészetet.
Az ajak és szájpad hasadékos betegek komplex (sebészi és konzervatív) gyógyítását több mint egy évtizede sikeresen végzik.
Végre csak bele betegszem az üres kortermek sűrűjébe…
A másik?
Az elit feljáró…
Át a Sóhajok Hídján, de, ha kell, az udvar felől…
Ahol középen 32 – szer 37 lépésnyi füves zóna uralja a teret, hosszirányban két keskeny úttal megszakítva…
Pad? Sehol…
Padon ülni a betonmonstrum közepén a főszálak tetején?
Nos, ez már csak esztétikai illúzió…
Négy oldal, ebből kétszer 32, aztán még két oldal, kétszer 37 lépés… Két kör séta egyenlő egy illegális cigarettával… Tíz kör egy kilométer… Kórházi matematika, kényszerbörtönbe zárt logika…
Cigaretta? Ember vagyok. Nem hibátlan.
A legegyszerűbb feljárat pedig? Csak személyzet részére…
Nekik jó az is…
A durrogó, zörgő ajtóval, szemben a két, halottat szállító, kerekes, bádogkoporsó…
Csak a hátadnak szól, ha belépsz házba…
Irány felfelé… A másodikra… Az elsőn a Belgyógy…
Mállik a vakolat, el - eltűnt zöld csempék helyén salétrom tolakszik elő, érje gomba a pofád, ha bejössz dolgozni, vagy bent vagy, és gyógyulni akarsz… - üzeni az állapot.
Az igazgató?
Éppen diktál. A titkárnőjének…
Négy kocsira elég magánparkolót akar a kórház udvarán, meg az utca másik oldalán, a rendelő udvarán is… Kétszer négy, az nyolc… Ez utasítás. Így egyék… Így vegyék tudomásul…
Két darab lánccal körbe kerített szemétdomb…
Kukorékol a Király…
Láncok között az ötsebességes, automataváltós kétezer köbcentis hintó…
Egy darab…
Bőke Gyulának, a már régen elhunyt professzornak nem volt ideje, hogy mindenki megdöbbenésére kocsijának rezervátumot hozzon létre az udvaron, inkább létrehozta Európa első önálló fülészeti tanszékét.
Egy ápolónő, az első szint nővér öltözőjéből kiesve két cigarettát töm szája sarkába, egyiket ide, másikat oda, művészien gyújtja meg, egyszerre, egyidőben mindkettőt, én csak nézek, félre húzódok, el se hinném, ha bárki mesélné, nem is akarom, hogy lássa, hogy látom…
Már civilben van, maga mögött hagyja a nikotin nélküli világot, rohan haza…
Nem kell ő már Pest megye 68 településén a 410 ezer lakosnak…
Durr az ajtó… Mögöttem csapódik, alig tettem meg tíz lépcsőfokot… Ez az arány… Kinyitod, belépsz, tíz lépcső, aztán, durr…
Újabb ajtó, újabb nyitás, újabb durr…
Ez is az átejtésre épít… Már az ajtó is…
Szépen, komótosan indul a bezáródás felé, mondhatnám elegánsan, legalábbis hiszed, ilyen ez a világ, megnyugszol, mész felfelé, aztán, durr- felébredsz - megérkezel.
A második szint. Aztán e felett már csak intenzív osztály…
A konyhák felől egy zöld ruhás ápoló rohan, fel az intenzív felé, kezében újraélesztő, elállja útját a mindig zörgő ételszállító, vár, ideges, zörögnek a lábosok, az edények, kellene már egy emelettel feljebb a tovább élethez a sokk, egy pici kis energia, hogy újra induljon a billentyű…
A lábosok zörögnek, teveháton siklanak a másodpercek, igaza lesz a bukott és éppen minisztereknek, mozaikra hullik az együttlét…
Tegnap a zöld ruhás műtős haverokat - kik engem is betoltak a műtőbe – ma délelőtt egy sárga plusz köpenyben látom az udvaron…
Az intenzív osztály felé tolnak egy ugyanolyan kocsit, amin engem utaztattak a műtő felé… Az egyik meg is borotvált, hát így azért mégse menj kés alá…
De ez egy kicsit más…
Bádogfedő van rajta…
Szögletes, ahogy egy négy keréken gördülő koporsóhoz illik…
Alatta egy húsvétkor, végleg elment, tegnap még élő ember…
Ma már? Meg se kell borotválni…
Jártam krematóriumban, átléptem gúlába rakott, égetésre váró holtakon is, csengett az egyedüllét ott és akkor…
Aztán évtizedekkel később kisétálok a kórház folyosójára, csak egy ajtó van nyitva, a nővérszobáé…
Csend van…
Az üres ágyakon üresség…  
Ezen az osztályon dialektikusan túlléptek a feudalizmuson…
Egyik doktornak sem kurvája az ápolónő, doktornő se jár be kefélni a beteggel…
Rangja van a takarítónőnek…
Mondja, a professzor balatoni nyaralójában is ott volt családjával, együtt a doktorokkal itta a hegy levét…
A főnővérnek olyan a hangja, mint a lágy kötés a sebemen, simulnak szavai a kietlenségben…
De félnek…
Sokuknak már fekete a hétköznapja, üres hasról vizionálnak, szegletbe vágott biztonságért, ki nem fizetett kölcsönökért, részletekért, hűtő tetején tornyosuló, befizetésre váró csekkekért, életük biztonságáért dadogják imáikat…
Nulla fény létük alagútjának végén… 
Orvosok, ápolók sorakoznak a fal előtt…
Mögöttük árnyékban az évi 25 ezer fekvő és 450 ezer járó beteg…
Dögrovásra ítélve…
Röhög a kivégző osztag, szájuk sarkában még ott penészedik a mondat, jobb lesz majd a holnap…
A Doktor Bárányok hallgatnak…
1876. január 19-én I. Ferenc József

 meglátogatta a Kórházat, és

megelégedését fejezte ki a rend és

tisztaság miatt. Több mint száz évvel

később egy doktor Molnár nevű

névtelen, aki éppen miniszter volt,

meglátogatta a kórházat,

megelégedését fejezte ki a rend és

tisztaság miatt, meg is operáltatta

magát gyorsan, aztán kiadta az

ukázt: – Megszüntetni!

Felrobbantani! Szélnek ereszteni!
 
Ő már jól volt.
 
Aztán a meggyógyított miniszter

elszelelt…
 
Hagyott maga után romot…
 
Radiológus felesége át se világította,

bizony fekete a film…
Már csak nevek, matt üvegű fényképkeretek mögött…
Götze Árpád… Székely Tamás… Réthi Aurél… Jasper Antal… Bánfai Pál…
Ők még adhattak reményt, simogatást, levegőt…
Az utódok pedig?
Mit mondhat dr. Lichtenberger György a gégeszűkületes nőnek, aki terhes?
Hogy elég neki a sűrű levegővételhez, az alig egyharmadnyi is?
Vagy kérdezze meg, önmagát szemen köpve, csak úgy, kormányzati stílusban:
- Szülés közben minek a pánik? Hát nem egyszerűbb és gyorsabb a fulladásos halál?
- Ha az a rózsaszín köpenyes nő, nem szüli meg huszadikára kiírt babáját tizenötödikéig, mehet, ahova akar… Itt már nem lesz szülés… - tolmácsolja felém hallomásból a döntést a büfésnő, amikor patyolatfehér köpenyemben, kávézgatás közben megkérdezem: - Mi újság?
Semmelweis Ignác is dühös ott

fenn…
 
1851. május 20-án, 33 éves korában

vette át az akkor önállósult szülészeti

 osztály vezetését…
 
Bevezette a klórvizes kézmosást, és

ezzel a gyermekágyi lázat egy

százalék alá csökkentette.
 
Már megint seggbe rúgták… Pedig

már edzett… Bécsben is… A korabeli

Pesten is őrültnek nézték…
Aztán kétezer hétben már Budapesten is köpnek rá…
Az anyákat megmentette, szerte a világon…
Önmagát és kórházát még emléke sem tudta…
Gyermekágyi láz… Elátkozott –megátkozott hely ez…
Elviszik majd márványtábláját is...
Mit jelent egy ide tévedt apró, japán turistának a kórházból eszkábált szállodában, ki is ez szakállas muksó?
1847. Az országban először Flór Ferenc sebész főorvos alkalmazza az első éter- és első kloroform altatást.
1848. Érdemeit elismerve Pest város tiszti főorvosává és a Szent Rókus Kórház igazgatójává is megválasztották.
Neki is van táblája, márványból, jobbra a bejárat után…
Látogatóba jött a kedvesem, kávéztunk, irány az udvar, közben megkérdezi, miért aranyból formázták a betűket a márványra?
- Ha a márványt ki is hajítják, névvel együtt, az aranyat előtte biztos lekaparják… - ezt kellett volna válaszolnom. 
2007. március 8-án a Nemzetközi

Nőnap tiszteletére az egészségügyi

miniszter eldöntötte, hogy az 562

aktív és 65 krónikus ággyal működő

megyei fenntartású fekvőbeteg

szakellátást végző Szent Rókus

Kórház és Intézményeiben az aktív

ágyak számát teljesen megszűnteti.

2007. Pest Megye Közgyűlésének

 vezetése leszögezi: nem ért egyet a

Szent Rókus Kórház aktív ágyainak

 megszűntetésével.
 
A terrorisztikusan kialakított helyzet

 a Pest megyében élő 1 millió 300

ezer ember életesélyeit, gyógyulási,

egészség-megőrzési lehetőségeit

szinte a nullával teszi egyenlővé.
 
A kormány által diktátumként

előterjesztett átszervezés április

elsejétől lép életbe.
 
Molnár Lajos egészségügyi miniszter

döntése következtében az

intézményben az aktív ellátás

teljesen megszűnik.
 
Ettől a naptól kezdve a Szent Rókus

Kórház aktívnak minősülő betegeket

nem vehet fel, illetve ezeknek a

betegeknek az ellátását az Országos

 Egészségbiztosítási Pénztár már

nem finanszírozza.
 
Az engedélyezett létszámot, amely

eddig 1060 fő volt, 513 fővel kell

 csökkenteni.
 
Pest Megye legnagyobb választott

 testülete kimondja… a

kórházgyilkosságokért felelősséget

nem vállalhatunk!
A márványtáblára latinul írták az étert és a kloroformot is.
Most is altatnak…
Csak úgy, natúr…
Szöveggel – zserbóval, félig készre szült miniszter lánykákkal…
Az egyik ápolónőnek vérzik az orra…
Előtte pár perccel büszkeség, irónia és fájdalom keveredik össze mondataiban: - Én voltam az utolsó asszisztens az utolsó operáción…
Valamikor a Szent Rókus Kórház örömmel fogadta a Kékkeresztes Márta Betegápoló Egyesület nővéreit, a „Mártákat”…
Kétezer hétben beletaposták a betonba a Márták emlékeit is…
Erkölcsi hagyaték? Lelkiismeret? Szakmai hagyaték?
- Én voltam az utolsó asszisztens az utolsó operáción…
Tény… Utolsó… Végleg… Itt…
Vérzik az orra, mondja, a doktor úr lézerezett benne valamit…
Aztán indul haza…
Utolsó estén bejön, a nehéz kimondani nevű orvosnő, megkérdezi, kér valamit?
- Nem köszönöm, minden rendben…
A fenéket van rendben…
Legszívesebben felültetném az egész csapatot, - intelligensül team - et - egy léghajóra, szeretem őket, minek a motor zaja, aztán körbe a világnak, mutogatnám őket a földön, íme, a tisztességesek…
Aztán, ha elfogy a gáz s leszáll a léghajó a világ bármely pontján, már rohanna az ország első embere, államfője - elnöke áldva a napot, hogy e csapat, országa állampolgárait menti ezután a szenvedéstől…
De se léghajóm, se hatalmam nincs…
Csak tiszteletem.
Merre vagytok, Ákos, Andrea, Gyuri, Anna, Bori, Viktória, Adél s a többiek… Merre repültök?
Mondhatnám, itt a vége gondolataimnak, melyek dr. Lichtenbergerhez kötnek, de nem hazudok, eléggé stílustalan lenne.
Maradok magammal annyiban, jöjjön hát, a magánvélemény…
Ott voltam a templomban, ott voltam a Balaton melletti település temetőjében.
Elvegyültem, fotóztam, figyeltem, megrendültem, dühöngtem.
Elvegyültem, mert több százan voltunk.
Az ismerősöknek biccentettem, és kész.
Fotóztam, mert életem egyik legértékesebb emberének temetésén voltam és kellett az emlék azon túl is, amit magamban hordozok.
Figyeltem az arcokat, gesztusokat, az igaz megrendülőket, a figyelő illem – résztvevőket, dr. Lichtenberger György árulóit és dühöngtem, hogy van pofájuk részt venni?
Együtt éreztem a megrendülten zokogó családtagokkal.
És utána, pár nappal később csak csodálkoztam.
Mert eszembe jutott a kenyere javát, bizony már elfogyasztott, közeli orvos kollégája, aki azt mondta dr. Lichtenbergerről, eltávozott, de tudom, figyel az égből és segít, velünk van…
És eszembe jutott dr. Linchtenberger örök titkárnője, akitől megkérdeztem, mert éppen elég pletykát hallottam a halál körülményeiről, mondja meg, legyen szíves, mit tetszik tudni Gyuri haláláról?
- Hogyan halt meg?
Az örök titkárnő óvatosan körbe tekintett, tudta, barátok voltunk, de ő nem Gyurit mondott, hanem azt, hogy - Maradjunk annyiban, a Tanár úr elfáradt…
De miért kellett óvatosan körbe tekintenie?
És ezt hallottam a papi búcsúztató keretében.
Ugyanezt hallottam, amikor a helyi polgármester búcsúzott dr. Lichtenbergertől és ugyanezt, hogy elfáradt, Magyarország legkiemeltebb kórházának főigazgató – helyettesétől.
És itt bezáródik a kör.
A katolikus egyház, szertartás keretében nem búcsúztathatja azt, ki önkezével vetett véget életének.
És bizony rájövök, ebben, de csak ebben az egyben tévedtem.
Isten ítélkezik – tartják a nagy történelmi egyházak, így míg korábban az öngyilkosokat nem lehetett vallási szertartás keretein belül eltemetni, most már nem ez a gyakorlat.
– Nincs már ilyen, hogy egy olyan embert, aki öngyilkosságot követ el, nem temetik megszentelt földbe. Az Isten dolga eldönteni, hogy a tette bűn volt-e vagy sem, így senkitől nem tagadják meg az ilyen temetést – árulta el Kamarás István vallásszociológus.
Isten túl jóságos, ha dr. Lichtenberger halála után dönti majd el, bizony tette nem volt bűn.
De hogyan ítélte el még dr. Lichtenberger életében mindazokat, akik őt a halálba kergették?
A máglyákat bizony régen eloltották.
Egyetlen biztosító társaság nem fizet ki semmilyen összeget, ha az életbiztosításra jogosult személy önkezével vet véget életének.
És, hol van még akkor a nimbusz?
Mit szóltak volna a hatalmon levő és a bukott miniszterek, a világ egészségügyi közvéleménye Európában, akár a tengerentúlon, ha a világ egyik legnagyobb orvosa öngyilkos lett volna?
Kérdéseket tettek volna fel, kíváncsiskodtak volna.
Véleményt alkottak volna, következtetéseket vontak volna le.
Egyszerűbb a lírikus, a lényeget nem érintő kifejezés, hogy elfáradt…
Kedves Gyuri!
Te most is a barátom vagy, mert a gondolatot és a szemléletet, amit rám hagytál, nem vitted magaddal.
Éppen ezért jut eszembe fiad…
Akit ott láttam megrendülten a koporsód mellett.
Fiad, akit elég nehéz volt felkutatnom, hogy egy levelet írhassak neki… 
     Kedves Attila!
Erdélyi István riporter vagyok, látszólag ismeretlenül zavarlak…
Édesapád közeli jó barátja voltam, több mint 15 éven át… Sok – sok évvel ezelőtt, az osztályán is feküdtem, ő operált. Többször megszólalt műsoraimban, többször írtam róla, sokszor, nagyon sokszor fél éjszakákat átbeszélgettünk irodájában… Sok – sok évvel ezelőtt Édesanyáddal – még a Rottenbiller utcában - nálunk szilvesztereztek…
Természetesen fogadd részvétemet Szüleid elhunyta alkalmából. Feleségemmel együtt ott voltam Édesapád temetésén, Családod gyászában akkor és ott nem akartalak zavarni bemutatkozásunkkal. Készítettem több fényképet a temetésen. Természetesen nem akarlak zavarni, hiszen, mi ketten nem ismerjük egymást. Ha gondolod, szívesen megküldöm a készített fényképeket és a legutolsó olyan megjelent írásomat is, amelyet még Édesapád hagyott – igaz kicsit aggódva – jóvá.
Tisztelettel kérlek, válaszolj.
Barátsággal és tisztelettel:
Erdélyi István
riporter 
Tudod, Gyuri, sokig gondolkodtam, ki merjem e mondani az egyáltalán nem kimondhatatlant?
De Te is őszinte voltál mindig…
Ha öngyilkos lettél, ha tényleg igaz, hogy egy pisztoly golyóval vetettél véget életednek, szemrehányást én sem olvashatok fejedre.
Nem csak én…
Senki.
Tőlem már senki nem veheti el a lelkifurdalást.
Lehet, ha ott vagyok melletted az utolsó perc, utolsó másodperceiben, talán meg tudom változtatni életeddel egy kicsit is a világot.
A műtőasztalodról lekerült és a leendő betegekre, a világ sok – sok nyelvére lefordított szakkönyveidből tanuló utódokra, a téged követő doktorokra éppen elég hitet és tudományt hagytál, és tudom, egészségesek lesznek, s kiváló orvosok lesznek s lehet, nem is tudják már akkor, ki volt az, akinek köszönhetik…
A barátaid, mert sokat hagytál rájuk, legalább egy kicsit, de embernek próbálnak maradni, mert hűségesek Hozzád…
Hátra hagyott családmaradványod?
Engedd meg, fel ne tételezzem, azért dobták be a köztudatba az elment kifejezést, hogy az egyház etikailag, a Biztosító Társaság pedig anyagilag is eleget tehessen kötelességének.
Fiad túlságosan is óvatos volt.
Került engem.
Több csatornán is a számára elküldött levelemre nem válaszolt.
A temetésedről készült fotókat sem fogadta el, biztos, ami biztos - alapon, egy oknyomozó riportert minél jobb távol tartani a valóságtól…
Pedig a tisztességen túl, így is hagytál rá eleget…
dátum: