2011. január 22., szombat

A DÉLEGYHÁZI ANTI – KULTÚRA NAPJA


 De jó lenne ünnepelni, 
csak úgy, együtt a kultúra jelenlétét 
azon az égből alig látható településen, ahol élek. 
De én a Kultúra Napján, bár elég hideg volt, sétáltam, sétálgattam 
s e 
Nagy Nap alkalmából 
csak úgy, 
fotózgattam.
Ha csak az égben élnék, bizony, azt kérdezném,
ünnepelni, ha megjelentek, fényesre subickoljátok cipőiteket, vasalt inghez nyakkendőt köttök és  öltönyt húztok magatokra, 
miért hiszitek, beálltatok a kulturális sorba?
Ha az égben élnék s letekintenék a településre,
ahol élek, 
megkérdezném, 
vajon a Délegyházi Anti Kultúra Napja alkalmából közölték, 
hogy bizony 
a könyvtár zárva tart, 
jövő hónap elejéig?
 Legalább a Kultúra Napja Alkalmából nem kellett volna tennie valamit egy közművelődési intézménynek, 
azon túlmenően, 
hogy időszakosan lakatot tettek rá?
Könyvkiállítást rendezni, vetélkedőt, vagy akármit, 
ami a könyvtárat reprezentálja?
A Délegyházi Kultúra Napja alkalmából 
nem kellett volna meghirdetni 
valamiféle 
kulturális akciót, 
valaminek az indulását?
Például, 
akár egy új klub megalakítását, 
valamilyen 
verseny eredményhirdetését, 
egy helyi olvasó mozgalom 
ünnepélyes zárását?
 Ha csak az égben élnék, 
megkérdezném, 
Délegyházán miért zajlik 
még a hétköznapokon is folyamatosan 
az anti kultúra napja?
Ha csak az égben élnék, 
bizony elgondolkodnék, 
ha a gyermekek, óvodások, iskolások, nyugdíjasok
akárhova is mennének, 
- akár úszni, akár kirándulni,
bábszínházba, vagy játszóházba -
akik szervezik, 
feltették e már maguknak a kérdést, 
bizony, 
megversenyeztetjük értük, 
vagy legalább a szülők zsebéért 
a délegyháziak buszoztatását? 
Aztán, amelyik személyszállító vállalkozó 
a legolcsóbban biztosítja a legjobb feltételeket, 
ez után az szállíthatja a jelentkezőket?
És legalább nem vetődik fel senkiben a kérdés, 
hogy vajon 
nem túlságosan egyszerű így?
Aki dönt, annak kifelé mindegy,
lehet az klubvezető, ilyen - olyan intézmény igazgatója, 
hiszen nem ő
hanem a szülők, vagy résztvevők fizetik az egészet. 
Vagy beosztását tekintve koránt sem mindegy?
Csak egy kimutatás kellene, mondjuk, az elmúlt három évről. 
Nem lenne nehéz előbányászni.  
És a kimutatásból
- remélem -, 
elég cáfolat születhetne arra, 
hogy nem az alpolgármester 
szállítási vállalkozói státusza és bevétele keveredik 
azzal az informális hatalommal, 
amit alpolgármestersége hordoz…
 És ez bizony, 
szintén a kultúra része. 
A politikai kultúra, 
a hatalomgyakorlási kultúra, 
vagy 
a mutyizós kultúra része.
Ha csak az égben élnék, 
a kultúra szemüvegén át nézném 
a település lakhatási kultúráját,
a közlekedési kultúráját, 
internetes kultúráját,
kábeltelevíziós, 
vagy helyi rádiós, 
helyi újság kultúráját.
És ha csak az égben élnék, 
ellenségeket szereznék magamnak azzal, 
ha ki merném bökni, 
az egyetemes kultúra része 
az olvasási és az  információs kultúra is…
A példamutatás kultúrájáról.
az elhallgatás kultúrájáról
szinte már szót sem ejthetnék,
mert amíg a település bizonyos választott vezetői, 
büszkén hirdetik, 
csak úgy tudnak írni interneten, 
ha kilenc ujjuk keresi a betűt és a tizedikkel végre leütik…
 A másik vezető,
ha büszkén hirdeti, 
ö nem is olvassa az internetet…
Következő
aki helyett felesége ír és olvas, felolvas…
 Ha én csak az égben élnék, 
bizony arra is rá mernék kérdezni, 
Tisztelt Példát Adó, 
sokszor, 
- Hű, De Okos Vagyok! - arcképét hordozó 
Példamutató Vezető Szentségeink, 
mégis, 
mikor, mit olvastak utoljára? 
Szépirodalmat? 
Történelmi munkát? 
Tudományos kötetet?
 És, ha én csak az égben élnék, 
megkérdezném, 
értem én, 
hogy  fényesre subickoljátok cipőiteket, vasalt inghez nyakkendőt köttök és  öltönyt húztok magatokra, 
nem zavar, 
ha ilyen utakon kell mennetek ünnepelni
a
Kultúra Napját?
Nem zavar, 
ha az utak mentén 
zászlók helyett szeméthalmok 
teszik emlékezetessé
 e
Nagy Napot?
 De én nem az égben, 
hanem itt élek Délegyházán és nem kérdezek.


Sőt…
Ha kívánják, én is ordítom a kocsmapult felett,
elhomályosult szemmel,
ha kell,
bele is ordítom,
bele a világnak arcába:

- Szeretünk kicsi Délegy!

- Éljen Délegyházi Napja A Kultúrának.
 ***********************************************************
És, hát tényleg... 
El ne feledkezzek a hivatalosról. 
Nem mentem, gondoltam, majd megnézem protokoll nélkül.
Tájékozódtam tehát a hozzá férhető hírekből.
Egy délegyházi szervezet honlapján
2011. január 22-én a Magyar Kultúra Napján 
1844. augusztus 10-re hivatkoznak.
Így a helyes? 
Hát legyen, amúgy délegyházi módra...

Bár talán helyesebb lett volna, minimum azt megemlíteni, 
hogy

1989 óta ünnepeljük január 22-én a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc a hagyomány szerint 1823-ban
ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát.
Egy helytörténeti gyűjteményt 
sima lazasággal 
a Közművelődési Törvényben meghatározott 
közművelődési intézmények felsorolása ellenére 
Délegyházán Helytörténeti Múzeumnak neveznek.
Így a helyes? 
Hát legyen, amúgy délegyházi módra...

Az első, közzé adott riportszerű fényképen
van egy üres, századfordulós iskolapad s egy vaskályha. 
Aztán a vaskályha mellett télikabátban az iskola padban hát ki legyen? 
A település polgármestere. 
A harmadik képen 
féloldalt a polgármester felesége, kissé távol az alpolgármester. 
A negyedik képen 
az alpolgármester és a gyűjtemény tulajdonosa.

A közzé adott 

fényképes beszámoló szerint
Ennyi volt, 
nem is oly kevés személyi kultuszba csomagolva 
a múzeumnak nevezett gyűjtemény megnyitása.
Ennyi?