A fene egye meg, mennyire vigyázok, hogy konkrétan nehogy leírjam, hogy szerintem ki a szemét ember, ki a sikkasztó, ki a mutyizó, ki az a vállalkozó, akinek szinte minden megmozdulása felér egy ügyészségi rajtpisztoly hangjával.
Ennek ellenére mégis megtalálnak.
Ennek ellenére mégis megtalálnak.
Ez van.
Nem kellene észre vennem, át kellene rajta siklanom, ahogy teszem is, megtudva,
bizony egy képviselő,
nagy nyilvánosság előtt,
testületi ülésen
" betegnek "
nevezett.
bizony egy képviselő,
nagy nyilvánosság előtt,
testületi ülésen
" betegnek "
nevezett.
Persze összefüggésbe hozva nyilvános jellemzésemet,
a település weblapján,
a Fórum rovatban közzé tett véleményeimmel.
EZ BIZONY, BECSÜLETSÉRTÉS, AKÁRHOGYAN IS NÉZZÜK.
Tisztességes volt, persze a további támadhatóság és leégés mellőzése okán,
ahogy a polgármester figyelmeztette a képviselőt a személyeskedő,
sértő kifejezések azonnali befejezésére.
ahogy a polgármester figyelmeztette a képviselőt a személyeskedő,
sértő kifejezések azonnali befejezésére.
BÁR, ETTŐL FÜGGETLENÜL, A TÉNY, BIZONY, TÉNY MARADT.
Mondom, mondom, mondom,
nem az ilyen,
pláne törvénysértő megjegyzés,
a dolgok elintézési rendje.
És eszembe jut, amikor sok - sok évvel ezelőtt, valaki mellett ültem egy kocsi anyós ülésén, aki azt megelőzően állította, ő kiválóan vezet. El is hitte magáról. Aztán ültem mellette, tizedik perce és megjegyeztem, most már harminc ezernél tartunk, huszadik perce, mondtam, most már legalább nyolcvan ezernél... Kérdezte, miről van szó? Válaszoltam, ha rendőr lennék, az érvényes büntetési tételek szerint, már ennyi értékű szabálytalanság okán kellene téged megbírságolnom. De mintha nem hallotta volna, vezetett ugyanúgy tovább...
Mire célhoz értünk, az utolsó megjegyzésem:
- Már legalább százötven ezernél tartunk.
Holnaptól ne tovább!
