Bizony meg kell szenvedni, ha tudni akar valamit az ember...
63 percig bírta az úgynevezett helyi rádió,
hogy felvételről teljes egészében meghallgassam
a január 18-i testületi ülés hanganyagát,
aztán kilépett...
Na, semmi baj, majd, ha sikerül újra belépnem, innen hallgatom tovább.
Azonban nem hallgathatom el,
hiszen miért is,
az a testületi ülés, amit hallgattam,
nem lehet olyan szőrösszívű,
vérbő demokrata,
aki találna benne hibát.
A jelenlevő állampolgárok konstruktívan bele szólhattak,
mert szót kaptak véleményük kifejtésére, sőt...
Javaslataikat figyelembe is vette a testület a döntéseknél.
Vigyázok, ne legyen úrrá rajtam az előítélet,
vigyázok, vonatkoztassak csak el bátran attól,
hogy a hangok mögött, kik szólaltak meg.
Vagy,
ha még jobban toleráns szeretnék lenni,
adjak esélyt arra,
hogy ki merjem mondani:
Hát... A 63 perc végéig, azaz eddig jó!
Tényleg.
