És válaszoltam, Red Bullnak is:
Válaszolok, ahogy ígértem, bár Ön nem tett fel kérdéseket, csak továbbgondolásra ajánlotta saját gondolatait.
Tehát tegyük helyre a dolgokat.
Ön azt írja,
idézem:
Én nem tudom mire készülhetett riporter és volt aljegyzőnk, mert nyilvánvalóan készültek, különben miért lenne állandó vendége egyik a másiknak hosszú órákra?
Válasz:
Ahhoz Önnek az égvilágon semmi köze nincs, hogy mikor, ki és mennyi időre volt a vendégem.
Ahhoz sincs, hogy állandó, vagy csak alkalmi vendégem-e valaki, vagy valakik.
Ha Önnél és Családjánál az jellemző, ha vendég van a háznál, vagy vendégek, akkor biztos készülnek valamire és ebből vette példáját, az bizony szegényes fantáziára vall.
Elcsodálkozna, akár szűkebb ismeretségi köréből is, hányan voltak vendégeim.
De hát, ehhez sincs Önnek semmi köze.
Írja,
idézem:
csúf levesbe köphettem bele a levéllel amit közreadtam mert riporternél piszkosúl elszakadt a cérna azóta.
Válaszom:
Egyáltalán nem köpött bele csúf levesbe és abban teljesen igaza van, hogy bizony, nem nagyon, de elszakadt a cérnám.
És tudja miért?
Mert nem csak magamért, hanem másokért, egész Délegyháza lakosságáért aggódok, amikor kiállok véleményemmel az Alkotmányos jogaimért, jogainkért, a személyes szabadság, ez esetben a levéltitkok megsértése miatt.
Nem köteles ezt megérteni.
Ön azt írja, hogy
Állandóan azzal vádol mindenkit aki csak egy kicsit is más véleményen van mint ő, hogy lepaktált, bérenc stb.... Vajon ők mire készülhettek, és vajon riporter milyen pozíciót kaphatott volna, ha bejön a dolog.
Lehet, hogy az oly sokat emlegetett helyi újság alkalmatlan főszerkesztői helyét kapta volna meg.
Válaszom:
Már válaszoltam arra a kérdésére, hogy vajon mire készülhettek?
Más...
Ha bejön a dolog...
De milyen dolognak kellett volna bejönnie ahhoz, hogy én vegyem át egy feladata beosztására alkalmatlan helyi lapszerkesztő helyét?
Ne nevettessen!
Az, hogy nem lett, miért nem lett képviselő dr. Kriston István, hogy én mit tudok erről, vagy mit nem, ehhez Önnek, úgy érzem, nem sok köze van.
És?
Tényleg komolyan gondolja, hogy életem legmélyebb perceiben is - valamikor régen - egy fikarcnyi rangot is jelentett volna, hogy Délegyháza Hírlapjának felelős szerkesztője legyek?
Mit kellene most mondanom?
Bármely mondat szerénytelennek tűnne, inkább hallgatok és javaslom, olvassa el valahol, akárhol életrajzomat és rájön, miért írtam, hogy bármely válaszom, szerénytelennek tűnne.
Még akkor is, ha
a kétszer kettő, bizony négy...
Még akkor is, ha valakik, a félreértett demokrácia jegyében, akár többségben is, azt állítják, hogy márpedig öt.
Biztos érti, mire gondolok.
Nem tudom, észre vette e, igazán nem voltak költőiek a kérdései, mert megszülettek rá a válaszok.
De tudja, mit?
Én felteszek magának egy - két kérdést:
- Vajon nem arról van szó, a legújabb vihar előidézésével bizonyos személyek részéről, beszervezve erre a célra fullajtárokat is, a tegnapi hűbéreseket, összeugrasztva személyeket, hogy bármilyen eszközzel megakadályozzanak abban, hogy sorozatban közzé tegyem konkrét nevekkel, tanúvallomásokkal, vallomás cáfolatokkal együtt az egész úgynevezett Bombariadó ügyet?
Gondolja, hogy tényleg sikerülhet ez a naiv vágy?
Sőt...
Elterveztem, hogy egy nemzetközi sajtó orgánumot, a megállapodás már megtörtént, tudósítani is fogok a nyílt tárgyalásról.
És egy olyan kérés, amellyel bizonyára szolgálatot tenne Délegyháza lakosságának:
Megkérem, amennyiben módjában áll, kérem szerezze meg a választ és tegye közzé, vajon miért nem akarja a helyi, jelenlegi önkormányzati többség a polgármesteri joggal felruházott alpolgármesterrel együtt megejteni a bukott polgármesterrel szemben a törvényben előírt vagyonosodási vizsgálatot?
Azt írja, hogy
További szép hétvégét mindenkinek.
Ha a mindenkibe én is bele tartozok, köszönöm hétvégére szóló kívánalmát.
