Emlékeztető 40.
dr. Riebl és csapatának ellenfelei, ellenségei kopogtatnak, telefonálnak, e mail t írnak, utcán szólítanak meg.
Elhajtom őket. S, bár látom, e percig, az elmúlt heti Csütörtöki Levelemet is legalább 900 – an olvasták el, és az eddigi hat levelemet, másfél hónap alatt is közel négyezren, nem azt érzem, hogy egyedül nekem lenne igazam, hanem azt, hogy akik olvassák, szép lassan jelentkezgetnek, hozzá szólnak, véleményezik azt a világot, amelyben élnek.
És ezzel nyílik meg Pandora szelencéje azokkal szemben, akik hallgatásba burkolóznak.
Nem az élősködők hatására, hanem, akik leleplezik őket. Ha vitaindítót akarnék írni hetente, akkor vitaindítót írnék, de nem ezt akarok. A véleményemet, álláspontomat teszem közzé, amelyhez minden délegyházi embernek joga van. Akár egyet is érteni a leírtakkal, akár cáfolni, akár hallgatni az elolvasást követően. Akár el sem olvasni, tudomást sem véve a tényekről. Akár nyilvánosan csatlakozni, vagy meleg kályha mellől drukkolni.
Azonban, amíg mindez egy sima, mezei állampolgárnak joga és lehetősége, addig a választott tisztségviselőknek és tőrvény alapján, az önkormányzati hivatal illetékeseinek kötelességük.
És ez bizony nagy különbség.
Fenntartom jogos igényemet, s reményemet, hogy a település önkormányzati képviselői olvasó és író résztvevői lesznek a település weblapján a Fórum rovatnak.
Mert ezzel nem csak engem, a település minden polgárát megtisztelhetik.
Persze, a hallgatás is egyfajta válasz.
A hallgatásba csomagolt lenézés válasza.
Türelmes, de felejteni bizony képtelen ember vagyok.
És tudom, általában a választók élik túl a megválasztottakat.
