Sajnos, Délegyháza
csak egy kísérleti terepe mindazoknak, akik a hatalom magaslatából szeretnék megélni és hétköznapi viszonylatban tapasztaltatni a demokráciát.
Nem veszik észre, nem hegyen van palotájuk, de még dombon sincs.
Apró halom az egész, ehhez mért gyógyítandó valósággal, ehhez mért, kisöprésre váró szereplőkkel.
A gyógyszer pedig, ami elkábít, vagy fájdalmat csillapít, erőt ad, vagy reményt, már nem tartalmazza azt az irdatlanul sok, kidobott szemetet, ami elősegítette, hogy polcra kerüljön.
A dombocska magasságában leledző miniatűr politikusok önimádó módon bíznak azokban, akiket csak a hódolat vezet, mert tudják róluk, nem maradnak apátlanok, úgyis odatalálnak az állva maradt egyetlenhez.
Mutyiháza polgármestere, könyvem szempontjából, önmagában nem egy meghatározó személyiség. Éppen ezért, egyfajta könnyen elemezhető, demonstrálható példája annak az intellektuális üresség összes elemét felvonultató, hatalmi mámorban szenvedő réteg szereplőinek, akik azt a hamis illúziót keltik, próbálják elhitetni, hogy a változások előharcosai lennének.
Intellektuálisan sem tartozik a jelentősnek mondható, elgondolkodtató teoretikusok közé, politikai munkássága elenyésző, megnyilvánulásait inkább ellentmondásosnak, mint pozitív elemekből összerakható szellemi építmény alkotó elemeinek nevezném.
Inkább egyfajta, összedőlésre ítéltetett tákolmány, alul képzett mesteremberének tekinthető.
Csak egy önmagának feladatként meghatározott funkció gyakorló egyede, aki egyfajta vízió - rendszert alakított ki, amit ha törik, ha szakad, meg akar valósítani.
Nem embereket lát, hanem sakktáblát és bábukat.
Elszakadt a megtapasztalható valóságtól.
A saját illuzórikus világát vetíti ki az elvárás szintjére.
Az ilyen típusú, szellemi légvárakban élő embereknek, hiszik, nincs ellenségük.
Ellenfeleiket legyőzött jelentékteleneknek tekintik, kritikusaik pedig, hiszik, azért nincsenek, mert atavista módon nem vesznek róluk tudomást.
Ami pedig számukra nem létezik, az nincs.
Ilyen egyszerű számukra a vita és ellentmondás nélküli hatalom képlete.
A konstruktív eszmecsere feltörekvő igényét támadásnak, lázadásnak, elsöprendő, eltiprandó feladatnak vélik, hogy megtisztítsák maguk körül azt a világot, amelyet hamis és több esetben hazug politizálgatásukkal maguk piszkítanak be nap, mint nap.
