És vallja, még a háborús halál is őszintébb a kórházi elkülönítésnél, a hamis mosolynál, a kórházi halálnál, ahol úgy osonnak ki a holttesttel a kórteremből, mintha szégyellnék.
Nehéz és nagyon is könnyű Polcz Alaint érteni, megérteni.
A születés ünnep, a halál pedig cinkos és gyáva némaság.
A hozzátartozó rájön, jobb, ha a témáról nem beszél, mert különben elkerülik őt az emberek.
A legjobb, amit tehet, ha magányába zárkózik, elvonul, mint egy kivert kutya.
Vagy amit sokan tesznek, próbálnak felejteni, vagy belemenni az újba.
Véget ér egy kapcsolat?
Rohanás valaki más karjaiba.
Szüleink elvesztését ki sem tudjuk mondani.
