2011. február 18., péntek

POLCZ ALAIN, A TISZTESSÉGES HALÁL SZOLGÁJA – III. rész


 Ahogy szokták mondani, nem volt könnyű becserkészni. Súlyosan összevesztem segítő társával, Tréger Gáborral… Mindenképpen le akart rázni. Aztán még többször is vitatkozunk, míg odáig eljutott, hogy egyáltalán közölje Polcz Alainnel, hogy rádiós portrét szeretnék róla készíteni.
És Polcz Alain sem sietett a válasszal.
És amíg húzódott az idő, én minden könyvét megszereztem, minden könyvét kiolvastam és minden könyvét kijegyzeteltem. Mind a tizenhatot.
És közben a sors fintorára gondolok.
A sors csapdájára…
Egyik nap megkapja Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és másnap már pöröl az orvosokkal, vegyék le férjét a gépről, vége…
Mondja, sokat foglalkozott a haldoklókkal, ilyenkor mindig kizárta magánéletét…
- Átélem, mondják is, hogy egy olyan ember halt meg, - mondja férjéről - aki elismert volt, aki megalkudni nem tudott… Így igaz.
És az is, hogy pszichológusként ötvenéves munka áll mögötte.
- Belém sulykolódott az objektivitás. Amikor Miklós már szinte nem élt, mondtam az orvosoknak, hagyják abba. Értetlenül néztek. A feleség mond ilyet?