TÚL AZ ELSŐ SZÁZ NAPON

Valamikor, réges  - régen, talán hónapokkal ezelőtt egy udvari kegyelt arra figyelmeztetett, hogy ne kérdezzek még semmit e testülettől, mert , mert hol van még a száz nap? Majd ha eljön a századik nap, kiteríti majd kártyáit a testület, addig várjak csak nyugodtan és ne zaklassam, ne hergeljem a közvéleményt.

Közel sem arról van szó, bármit is jelentett volna e pince mélységéből érkező, jó akarattal közel sem összetévesztendő javaslat, de gondoltam, miért is ne lehetne igaza, hiszen belül van a körön, nem saját kútfőből meríti jól értesültsége morzsáit.

Vártam,  vártam sokad magammal…

De bizony túl a száz napon csend van, idegesítően csend.

Lehet, ezt nevezik sikernek az egyik oldalon.

Egy figyelmeztető, a tömeg feje fölé lőtt polgármesteri megmozdulást követően, saját önvédelmük érdekében, sikerült a település weblapjának fórum rovatát meggyilkolni.   

Már csak vegetál.

A települési weblapból önkormányzati közlönyt csináltak.

Mutyifalva – Délegyházán, ahol az átverés – átejtés önkormányzati testülete működik, ha az ad rangot, hogy minél többen kérdőjelezzék meg, mit tesznek, vagy mit nem tesznek, bizony egy gyerekes színjáték mellékszereplői, mondhatnám díszletmunkásai a helyi állampolgárok.

A párbeszéd hiánya oly velejárója e testületnek, mint kutya szőrének a bolha.

 A kérdések mögül történő kihátrálás egy álszent, farizeus cselekménysorozat, amely az önhittséget tükrözi s a tapasztalatlanságot, amely csak rövid időre tűnhet jó befektetésnek.   

Még nem jöttek rá, csak nehogy késő legyen, csak időszakosan lehet derékba törni a nyilvánosság hatalmat ellenőrző szerepét.

Hiszik, ha strucc módjára, ha elhallgatják a jogos kérdésekre a választ, csak időt nyernek.

De mitől és miért felejtődnének el a kérdések s az igény a válaszra?

A valamikori választási kampány során, a nagy dirrel – dúrral beharangozott Tényfeltáró Bizottság működéséről és a feltárt tényekről?

 A nagy hangon bejelentett bűnvádi feljelentésekről?

 Az előző polgármester asszony vagyon elszámoltatásának hiányáról és annak okairól?

 Az előző polgármester asszony távozásához kapcsolódó okmányok titkosításához?

A nem is oly régen nyilvánosságra került több tízmillió forintos hiányokkal kapcsolatos, hűtlen gazdálkodást, de rosszabb esetben sikkasztást feltételező, ismeretlen tettes ellen tett feljelentések elmulasztásáról?

És ezek még csak a jelentősebb, a hallgatagságba rejtett mutyizások.   

 Szó sem esik a kultúra, a művelődés, a szabadidő értékes eltöltésének délegyházi hiányáról. 

Az ifjúságról.

A Délegyházára költözött, immár a település lakóinak legalább kétharmadát kitevő réteg beépítésére a település életébe, súlyos ismerethiány okaként kísérlet sem történik.   

 Én és sokan mások például Görbe István képviselőt azért választottuk meg, hogy íme, itt van egy ember, aki nem kormozódott be a korábbi helyi hatalomban, nagy hangon kiállt, ígérte ő mindent megtesz még a szabálytalanságok gyanúja esetén is, hogy leleplezzen bárkit és bármit, hát miért ne lehetett volna ezt elhinni? Korábban rendőr volt, alapítója a helyi polgárőrségnek, tisztességesnek vallotta magát bemutatkozásában, ennek cáfolata sehol nem látott napvilágot.

És mi történt?

Nem tudom.

Hogy őt nem vásárolták meg semmivel, az – szerintem – biztos.

Akkor pedig? Miért a kiállás hiánya?

Tudom, naivságot nélkülöző, kőkemény világban élünk, ahol jó páran még saját anyjukat is lassan eladnák egy csomag alamizsnáért, de ne tovább…   

Ez a pár sor sem több, mint egy apró villámlás, tudom.

És már régen nem akarom bizonygatni, hol, melyik oldalon állok, kinek vagyok aggódó barátja, és kiknek ellenfele, kiknek ellensége.

 Már régen nem rólam szólnak a dolgok, már régen nem én vagyok az egyes számú ellenfél, hanem a hatalmon levők állítják önmagukat saját kivégző osztaguk elé.

És mondhatnám aggódva, 

hölgyeim, uraim,

letelt a száz nap, elővenni végre a becsületet, 

de nem tudom, 

nem felejtették e ideát, 

ahol csak mi élünk, mi vegetálunk,  

Délegyháza állampolgárai.