Bizony viccesre sikeredett az utolsó beszélgetés,
amit hallottam az idáig,
általam Mutyirádiónak nevezett
akármicsodában.
Most már,
nem az első adás alkalmával,
sikerült arról meggyőződnöm,
hogy - immár - itt nem egy Mutyirádióról van szó,
hanem egy utat, hallgatókat és a helyi média palettán helyet kereső helyet
- a hallgatóknak díjmentes -
lehetőségről.
Jó,
a rádiótól és a rádiózástól még messze van,
sok minden kellene még,
de az tény,
hogy kitisztult a kép.
Mondhatnám,
erkölcsileg is tisztább,
mióta
nem
egy Sarlós Kálmán nevű expostás
és egy
Varga Gábor nevű mutyikempinges
primitívségeitől vált koszossá még a levegő is,
amit maguk mögött hagytak.
Szerencsére nem volt fertőző,
mert ez a két hölgy,
aki például el tudott beszélgetni,
igaz nevetgélni is és meglehetősen jó " beköpésekkel " vigasztalni a hallgatót,
be merték csempészni civil létüket
és nem akartak mindenáron
világmegváltók lenni...
Sőt, még olyan témát is választottak,
ami igazán nem kapcsolható
még rossz akarattal sem
Mutyiegyháza - Délegyháza
hatalmi rendszeréhez.
Jó,
volt szó trágyáról,
nem tudom,
erről
kinek, ki jutott az eszébe,
de ez esetben elég,
ha megtanulhatta az ember,
hogy például miért égető a csirke trágya,
miért kell dúsítani?
Miért nem bizza bárkire
a fák metszését
Komáromi István vendég?
És milyen érdekes?
Ez a beszélgetés,
egyben televízió is volt,
hiszen láthatta a jámbor hallgató,
hogy az egyik hölgy tartósan könyököl az asztalra,
a másik hátradől, jó messze a mikrofontól,
mint a legközelebbi cukrászdában a tojásos szendvics előtt...
A könyöklő vitte a prímet,
jól beszélt, viccelt, hangulatos volt,
aztán jött a másik és ő is kivette részét a gyökereztetés és az ültetés világából,
nem beszélve kérdéséről:
- Mit tegyen, ha csak úgy, ukk - mukk - fukk, a szomszéd kivágott minden fát a saját telkén,
és hát akkor most mit ültessen?
És nem is oly rossz ez a háttér videózás...
Láthatott a jámbor hallgató, ez esetben néző is,
két, be - betáncoló embert,
itt sétáltak, ott pakoltak, mintha nem is lett volna közben élő adás...
Meg aztán lehetett látni egy program nélküli kékesen villódzó bekapcsolt monitort is...
Aztán haladás, az egyik elindult balfelé, vitte magával kabátját,
drukkoltam,
hogy végleg tűnjön már el a képernyőről
és az
élő adás közeléből is.
hogy végleg tűnjön már el a képernyőről
és az
élő adás közeléből is.
Aztán eltűnt.
Ahogy ez a két óra is...
Nem volt könnyű.
Csak minimum így tovább...
Szóval
Tisztelt
Két Hölgy
és
Kéktó FM.
csak
így tovább...
