180 fekete nap Mutyifalva-Délegyháza történetében

Részlet a Mutyifalva – Délegyháza című készülő könyv tartalmából…  
III. rész

 

180 fekete nap Mutyifalva-Délegyháza történetében

Bizony, e hét vasárnap lesz hatodik hónapja, hogy dr. Riebl Antal vezetésével, polgármesteri irányítása alatt, egy új testület került hatalomra, demokratikus választás eredményeként Délegyházán.

Tagadhatatlan, hogy az előző vezetés gyakorlói, dr. Bethlen Istvánné polgármester irányításával, oly annyira képtelenné tették önmagukat a település további irányítására, hogy kaotikus hatalomgyakorlásuk, diktatúrájuk már eleve magában hordozta attól a pillanattól kezdve természetes bukásukat, hogy eltávolodtak a település egészétől és egy szűk, önmagát szellemileg is hatalmi pozícióba képzelve és képzeltetve, önmagukat helyezték körön kívül.

     Ma már persze, lehet azt mondani, hogy az Együtt Délegyházáért Egyesület elsöprő, fölényes győzelme saját emberi értékrendjük  győzelme volt, de természetesen nem ilyen egyszerű a helyzet ma sem, de abban az időben, a kampány során,  kiváltképpen nem volt az.

     Egy garnitúra leszerepelt, az időközben hozzájuk csatlakozottak is.

     A hatalom átvételére pedig csak egy szellemi, pártok felett álló civil közösség volt alkalmas.

     Az egyéni jelentkezők a polgármesteri székre, bázis nélkül, konkrét, át nem látható egyéni programok nélkül, tudhatták volna, eredménytelenül szálltak harcba.

     Többnyire kampányuk és üzeneteik sem voltak.

     Szinte automatikus volt az a fajta nagy győzelem, amilyen arányban megszerezte a helyi hatalmat az Együtt Délegyházáért Egyesület.

     Stratégiájuk a nyíltságra, a nyilvánosságra épült, az évek óta tornyosult kérdőjelek kíméletlen megválaszolására, a visszaélések gátlás nélküli leleplezésére.   

     Már 2010. szeptember 11 –én közzé tették, hogy Eltelt négy év és újra itt vagyunk. Nyíltan a választóink szemébe nézve, mert amit megtehettünk egy többségben, álmainkkal, és vágyainkkal állandóan szembe szavazó helyi testületben, azt megtettük. 

     És ez bizony önnön lejáratásuk része volt, hazudtak.

     Észre sem vették, de már támaszkodtak a vak, a folyamatosan megtévesztett szavazókra… Sem bátorságuk, sem intelligenciájuk, sem felkészültségük nem volt ahhoz, hogy bele szóljanak az előzetes vezetés hatalomgyakorlásába, és ez nem ellenzéki szerepkörükből, hanem emberi alkalmatlanságukból, politikai túlélési vágyukból fakadt.

     Éppen ezért nem elfogadható a tétel, hogy mi mindig szóltunk, de mindig leszavaztak. Ez egyszerűen hazugság. Ideológiája a tunyaságnak, a belenyugvásnak, az ellenzéki szerepkör fel nem ismerésének.

     Inkább és elsődlegesen az udvari ellenzék szerepkörét töltötték be. Nem éltek a nyilvánosság, a nyilvánosságra hozatal eszközével, az éppen hatalmon levő vezető réteg folyamatos leleplezésének lehetőségével.

     És ennek tükrében nem meglepő mai hatalomgyakorlásuk sem, hiszen visszatekintve teljes, korábbi településért, és ne tagadjuk, bizony a vezetőkért történő munkájuk erre szocializálta őket. 

     Egyéni sorsuk, indulásuk, társadalomba történő beilleszkedésük, családi menetrendjük, családi bukdácsolásaik és úgynevezett korábbi, ellentmondásos, és  enyhén szólva kérdőjeles karrierjük is. 

     Viszonylag kevés konkrét programot tartalmazott kollektív – a választókhoz szóló – kiáltványuk, de kiemelt helyen fogalmazták meg, a közbiztonság érdekében teendő feladataikat, és hangsúlyozták, nem feledkeznek meg a fiatalok problémáiról sem. 

     Mára bebizonyosodott, hogy programjuk, illuzórikus terveik alkalmatlanok voltak, hogy pontosan ezek a személyek az előbbiekben felsorolt belső, települési problémák megoldásából eredő kérdésekre választ akartak volna keresni.

     Szlogennek szánták és az is lett.

     Mint fogalmaztak, különös hangsúlyt kívántak fektetni a bedolgozói rendszer helyi meghonosítására.  
     Alapvető célként vetítették előre az idős emberekről történő teljes és szakszerű gondoskodást.

     Ismerve az első félévben keletkezett terveiket, egyetlen szó sem szerepel konkrét tettek végrehajtását tükröző elképzeléseikben, hogy bármit is szeretnének tenni.

     Takácsné Válóczi Tünde, a felsőfokú pénzügyi végzettséggel rendelkező – később megválasztott képviselő, a pénzügyi bizottság jelenlegi elnöke - többek között azt írta önmagáról, hogy Az előző ciklus kezdetén gazdasági vezetőként dolgoztam az önkormányzatnál, azonban hiába jeleztem a hibákat, sajnos süket fülekre talált minden aggódó szavam. Szakemberként kétségbeesetten figyeltem, hogy a megalapozatlan kiadások miatt hova jutunk. Megdöbbenve láttam, hogy minden intő szó ellenére saját vesztébe fut községünk, a csőd elkerülhetetlen lesz. Tudtam, hogy a végzetes hibák oda vezetnek, hogy a szegények még szegényebbek lesznek, mert nem számíthatnak a közösség támogatására, a nélkülözhetetlen beruházások, pedig el fognak maradni. Hivatkozott feleség és anyai szerepére, és mint írta, meggyőződése szerint virágosítással, facsemeték ültetésével, közösségi programok szervezésével komfortosabbá, élhetőbbé tennénk településünket… ha családom, gyermekeim esztétikus, barátságos környezetben élhetne, gyermekeimet biztonságban nevelhetné fel. És eddigi megmozdulásai, véleménye és javaslatai? Ellentmondásosak, sőt, az előző vezetés okozta kétségbeesése és megdöbbenése olyannyira eltompította, hogy meg sem mert  értelmesen szólalni, amikor a település kasszájának terhére mutyigyanús lepaktálás történt egy helyi kempingessel… Nem merte közgazdaságilag is alá támasztott módon bebizonyítani, hogy a polgármesteri „ csakazértis megmutatom” - érzelmi szindróma hatása sokkal súlyosabb károkat fog okozni hosszú távon a település egészének, mint az a káosz, ami az előző vezetés tevékenységét jelentette. Mert nem igaz, hogy ne tudta volna számadatokkal bebizonyítani, hogy az előzetes hatáselemzés nélküli két kiemelt beruházás, a Dunavarsány és Délegyháza közötti útszakasz újjáépítése, valamint az óvoda bővítése közel sem bevételt növelő eleme a költségvetésnek. Arról már nem beszélve, a bevétel növelésének elmaradása, sőt, a nagymértékű hitelfelvétel nem ad, nem adhat alkalmat pesszimista és egyben irónikusan megfogalmazott virágosításra, facsemeték ültetésére sem, nem beszélve a helyi szegénység leküzdéséről… 
És már szóba sem merem hozni ígéretüket, miszerint  bármikor is hangsúlyt kívántak volna fordítani az úgynevezett bedolgozói rendszer helyi meghonosítására.

 

     Görbe István, bemutatkozásában a 25 éves rendőri szolgálatára hivatkozott első sorban. Álma volt, hogy Délegyháza a biztonság és a béke szigete legyen.

     Ha engem választ képviselőjének mindent megteszek azért, hogy a külterületen élők egyéni vészjelzőt kapjanak….  A választópolgárok segítségével a helyi közrendet és közbiztonságot a pályázatok útján, illetve a helyi vállalkozók segítségével szeretném megerősíteni. Szeretnék pénzt megtakarítani arra is, hogy a településünkön kamerás térfigyelő rendszer működjön. Igaz ugyan, hogy szakmai hozzáértésem nincs, de mint délegyházi lakos fontosnak tartom a jólétünk érdekében támogatni a közútjaink fejlesztését és javítását, a göröngyös, poros, sáros földutak aszfaltozását. Az ivóvíz fogyaszthatóvá tételét, minőségének javítását, a csatorna és vízhálózat kiépítését. A falu azon részében, ahol még nincs telefonhálózat, internet, és kábeltévé, támogatni fogom azok telepítését, tekintettel arra, hogy a XXI. században erre is nagy szükség van.  Én nyílt lapokkal szeretnék játszani, bármikor tájékoztatást kérhetnek, bármikor fordulhatnak kéréseikkel, kérdéseikkel, tanácsaikkal, melyeket szívesen veszek.

     És valójában nem volt nehéz rájönni, hogy mindenki bedőlt ennek a személynek. Semmiféle képzettsége nem volt ahhoz, hogy elfogadja a polgármesteri ukázt, hogy ő legyen a helyi testület szociális bizottságának nagyhatalmú vezetője… De kiállása és értelmesen előterjesztett magyarázata sem volt arra, hogy mereven elzárkózzon, már csak alkalmatlansága, tudása és érzékének hiánya miatt is e kinevezéstől. Az első fél év alatt egyetlen alkalommal nem szólalt fel a programjában szereplő külterületen élők egyéni vészjelzőjének érdekében. A helyi közrendet és a közbiztonság helyzetét meg sem közelítő bizottság elnökségét vállalta el, a költségvetés tárgyalásakor és az azt elfogadó testületi ülésen sem szólalt fel, hogy a költségvetésben miért nem szerepel a választási programjában megfogalmazott ígérete, nevezetesen a települési kamerás térfigyelő rendszer működtetésének igénye? 
     A település közútjainak fejlesztése, az aszfaltozás, a csatorna és vízhálózat kiépítése, a nem meglévő telefonhálózat, az internet, a kábeltévé is csak választási, elfelejtésre ítélt, hatalom megszerzési blöff volt e személy részéről. 
     Még utalást sem tett rá egyetlen nyilvános fórumon, akár a helyi rádióban, akár a helyi sajtóban, a helyi internetes fórumban, vagy bármely testületi ülésen, vagy lakosság fórumon…

     És nem alaptalan megfogalmazás dr. Riebl Antal polgármester vezetői intellektusának meghatározásához, hogy tényleg a „ csakazértis megmutatom” - érzelmi szindróma hatása sokkal súlyosabb károkat fog okozni hosszú távon a település egészének, mint az a káosz, ami az előző vezetés tevékenységét jelentette.

     Ennek eredménye, az az előzetesen megtervezett, mondhatnám lepaktált, lepacsizott döntéshalmaz, amelynek áldozata 

     Tóth Mihályné Darabos Zsuzsa, aki közzé tett programja szerint 1981 óta dolgozik a délegyházi óvodában, melynek két éve intézményvezető-helyettese is. Nincs kellően értékelhető magyarázat arra, hogy miért nem ő lett a helyi szociális bizottság elnöke, annak ellenére, hogy gyermekvédelmi feladatokat is ellátott munkája során, értékes tapasztalatokkal gazdagodott, megismerhette a helyi családok leggyakoribb szociális problémáit, és megtapasztalta, milyen megoldási lehetőségekkel lehet egy-egy problématípust a leginkább hatásosan kezelni. 
     Ő írta választási kampánylevelében, hogy Mind a szülőkkel, mind a többi délegyházi polgárral való beszélgetések során – úgy vélem – van némi rálátásom a helyi emberek életére, problémáira, szükségleteire, ötleteket kaptam – és kapok folyamatosan – arra nézve, mivel elégedettek és mit képzelnek el másképp a helyiek. Az persze más kérdés, hogy a nyilvánosságra került jegyzőkönyvek szerint semmiféle előterjesztést nem tett az ígéretében foglaltak szerinti turizmus fejlesztésének igényére… Azért, hogy a falu és az üdülő köztereinek fejlesztése általános, ne egy-egy helyre koncentrálódó és egységes falukép-fejlesztési koncepció mentén valósulhasson meg.

     Sajnos, Jakus Lászlóné, aki 30 éve pedagógus a helyi általános iskolában, aki a közéletben 18 éves kora óta tevékenykedik, aki még az összevont közös tanács időszakában tagként, majd elöljárósági tagként, több cikluson keresztül önkormányzati képviselőként vett részt a közösség életében, gyakorlatilag bejáró vendégként vesz részt a mindig egyhangú szavazó gépben, mint egy csavar. 
     És meggyőződésem, hogy emberileg nem érzi jól magát, sem e megalkuvó társaságban, sem rátestált szerepében.  
     Az más kérdés, hogy mindeddig nem sokat tett ígérete betartására, miszerint Mindent megtesz azért, hogy a településünk életét, lakhatásunkat ne önös érdek vezérelje. Hogy döntéseinkért, kimondott szavainkért, tetteinkért vállaljuk a felelősséget. És igenis, ismerjük el esetleges hibáinkat s tanuljunk belőlük. 

     Szilveszter Lajos gyakorlatilag a legkérdőjelesebb figurája az egész települési vezetésnek. Lehet, mondhatják, szűk körben mozgok, de egyetlen alkalommal sem hallottam róla kellemes jelzőket, ennek ellenére magas szavazati aránnyal jutott a testületbe. 

     Folyamatosan megtalálható a település vezetésének mutyi gyanús lépéseinek hátterében. Semmiféle előképzettsége nem volt ahhoz, hogy lelkifurdalás nélkül leírja és közzé tegye, céljai között szerepel, többek között, a pályázatok figyelése és pályázatok írása. 
     Félek, még saját nevét sem tudja leírni a számítógép klaviatúráján.

     Nem programot, vágyálom sorozatot tett közzé, a Dunavarsányt Délegyházával összekötő út megépítéséről,a szabad strand létesítéséről, a közintézmények lehetőség szerinti fejlesztéséről,  a pályázati önrészek megteremtéséről, a buszjárat felmérése kertváros és a tanya vonatkozásában, az úgynevezett muskátli programról,és a szokásos szlogen, a tavak, az  idegenforgalom, a falusi turizmus, az utak és a tavak állapotának javítása.

     Dr. Riebl Antal még a választások után három héttel, 2010. október 27-én is a látszólagos  kiáltványok korát élte. 
     Vallom, vállalom és hirdetem - típusú szlogeneket közvetített az új polgármester a

választók felé. 

     Mint egy ifjú, iskoláit most elkezdő, politológia szakos diák szólalt meg és hirdette, „ félre kell tennünk az országos politika idejétmúlt beidegződéseit… „ 

     Később hamissá vált Ars poeticájában rögzítette, hogy számára csak kétféle politika van, a TISZTESSÉGES ÉS TISZTESSÉGTELEN, BECSÜLETES ÉS BECSTELEN.

     Zsinórmértéknek nevezte munkájához az úgynevezett helyi értéket, ami a jó szándékból, a hozzáértésből, a közösségért végzett munkából és a tenni akarásból áll. Egyetlen, erős, jó szándékú és közös lakóhelyünket igazán szerető baráti kör vágyálmát fogalmazta meg.


     Az írás megjelenését követő 64. napon pedig, távol a település lakóinak szilveszteri mulatságának helyet adó helyi Művelődési Háztól, egy közeli vadászházban ünnepelte a számára és barátai számára bizonyára sokat jelentő boldog újabb év beköszöntét.

     És bebizonyosodott, bizony korán, hogy itt nagymértékű helyben topogás, a személyi kultusz egy újabb változata köszön be Délegyházára.  


Nem jelentős, alig egy porszemnyi jelzés volt, hogy a neve alatt futó weblapon már 2010. december 19-én a feleségének már egy versanalfabéta  helyi lekötelezett verse dukált.

     Ahogy ugyanennek a lekötelezett irodalmi analfabétának billentyűi alól, 2010. december 30 -án már egy olyan jelzésértékű üzenet látott napvilágot, hogy Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük.

     És meg is tették.
     Hiszen már ők voltak hatalmon. 
     Többek előtt elhangzott ígérete ellenére nem oldotta fel a korábbi polgármester távozásának körülményeit tartalmazó, a titkosítást általa is megszavazott iratanyagot.
     Semmilyen lépést nem tett a korábbi polgármester távozása alkalmával kötelezettségként előírt vagyonelszámoltatás megvalósításáért.  

     Ahogy automatikusan következett a polgármester önhatalmú döntése, hogy a 2011-es év ötödik napján betiltotta az állampolgárok szabad megszólalásának és szabad véleményének  helyet adó internetes helyi fórum működését.

     A probléma kibontása hosszabb és tartalmasabb elemzést igényel.

     A lényeg egy saját jogosítványába hitvallásként bejegyzett, mindenkit félre vezetni szándékozó mondat, miszerint Minden  ember szabadsága addig tart, amíg a másik ember szabadságát nem sérti. 

     És a közel sem gondolt ekkor még arra, vagy nem akart gondolni, hogy egész korábbi működése, tevékenysége, a testület szavazógéppé történő megformálása, egy személyi és családi diktatúra bevezetése és gyakorlása, vajon hány ember lelkiismereti szabadságát, alkotmányos, állampolgári  jogait sérti?  

     Örök érvényű szabálynak nevezte az általa írottakat, és közben megmagyarázta, Ez nem diktatúra, hanem az egészséges önérzet és a jó hírnév védelme a maguknak mindent megengedő gátlástalan és féktelen  áldemokratákkal szemben.

     Kimondva, kimondatlanul önmagát az egészséges önérzet, a jó hírnévre jogosultak körébe helyezte, míg az árok másik oldalán levőket a mindent megengedőknek, a gátlástalanoknak és a féktelen áldemokratáknak nevezte. 

     Nem is kérdés immár, hogy vajon melyik hatalom ismerte el, hogy ők, igenis megsértik a szabadságot, a szólásszabadságot? 

     Mely hatalom merte hangosan megkérdőjelezni a demokrácia alapértékeit? 

     És vajon melyik hatalom nem élt ellenfelei lejáratása során, be nem ismerve önnön gyengeségét, hogy az általa biztosított szabadságnak nevezett diktatórikus elemeket megsértőket ne a szabadosság harcosainak tekintse? 

     Hogy az általa biztosított korlátozott demokrácia megsértőit ne anarchistának nevezze? 

   

     És közel sem ér meg ez az egész jelenleg visszhangtalanul értéktelen tevékenységet végző hatalom egyetlen képviselője sem annyit, hogy filoszi pontossággal elemezzem a polgármester súlyos filozófia, esztétikai tévedéseit és tévelygéseit.

     A pszichológia ismerősinek segítségével karakterének súlyosan káros jellemvonásait.

     Szociológialag pedig az össze eddig megtett intézkedéseinek káros hatását a település lakóira.

     És bár nem jellemző, hogy a település lakónak nyilvánosságra került véleményét használjam fel, de szinte mérföldkőnek tekinthető az a 2011. január 15-én fogalmazó hozzászóló, aki azt tette közzé, hogy 

     … már érdekelnének a konkrét válaszok a kérdésekre, esetlegesen a cáfolatok. Vagy ehhez mi nem vagyunk elég érettek? Talán hátha felfogjuk a lényeget. Egy próbát megérne.   

     És itt a helyi állampolgár arra utalt, hogy korábban több konkrét kérdést tettem fel nyilvánosan a település honlapján keresztül a polgármesternek, amelyre nem válaszolt. Nem nehéz és alaptalan kijelenteni, gyávaságával első sorban felkészületlenségét leplezte. Helyette - bumfordi módon - a demokráciára hivatkozva bezárta a további kérdéseket is esetleg közlő fórum rovatot…

     Nem illett a csodákba, amelyek egyébként is elkerülik Délegyházát, létre hozva Mutyifalvát, hogy a 2011. február 15 -én elfogadott új szervezeti – és működési szabályzat sem tartalmazott egyetlen kézzel fogható konkrét elemet, amely a helyi demokráciát, vagy akár, annak részét, a nyíltságot érintette volna.

     Aztán már csak töltelékek jelentek meg…

     Bugyi községben megtartott motocross versenyről, szüreti felvonulásról… Az úgynevezett szomszéd ünnepekről, Majosházáról, kutyákról, tűzoltókról… 1848 - as időjárási helyzetről, mellekről, cicikről, popsikról, Kiskunlacháza téves és részbeni, helyi pletykákon és mendemondákon  alapuló, rasszista elemeket tartalmazó polgármesteri beszédéről, történetéről és repülőiről …

És ebben a fél évben már nem láttam szükségét, hogy visszatérve, az idő közben újra engedélyezett fórum rovatban mondjam el véleményemet, fogalmazzam meg, lenézett, polgármesteri menekülésre okot adó és soha meg nem válaszolt kérdéseimet, kockáztatva a helyi hatalom, állampolgárokra nézve megalázó cenzúrázási lehetőségeit, hanem önálló blogot hoztam létre.

Nem láttam szükségét

hogy legitimizáljam 
egy felkészületlen polgármester jogát 
a 
cenzura gyakorlására. 

A település nevéhez hozzá biggyesztettem a helyi hatalmat jobban ábrázoló Mutyifalva elnevezést.   

A Csak az igazat a délegyházi Mutyifalváról nevű blogomban
11 hét alatt
a mai napig 8 002 alkalommal olvasták
a közzé adott 289 írást,
és nem csak Magyarországon,
hanem még 17 országban,
az Amerikai Egyesült államokban, Ausztriában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Írországban, Kanadában, Lengyelországban Németországban, Norvégiában, Szerbiában, Szingapurban, Törökországban, Ukrajnában és az elmúlt napi adatok szerint immár Iránban, Tunéziában és Venezuelában is.       

És még nincs vége…

Csak az eleje kezdődött el…

Hat hónap, 180 nap…