2011. március 6., vasárnap

Megosztani és uralkodni?

Megjelent Mutyifalva újságja.
Minőségére nem érdemes szót vesztegetni, tartalmára - szép lassan - majd igen.
Kirí belőle, a polgármester saját lapjának tekinti.
Nem tudom, ha nem lenne, 
hol jelenthetné be igényét a megjelenésre, 
hol villogtatná írás tudását, 
tehetségről eleve nem beszélek, 
mert az más dimenzió.
Igénye pedig mindenkinek lehet.
Egy polgármesternek is.
 Most, első olvasatra - mert dühében mégse írhat az ember - csak az érződik ki belőle, bizony a divide et impera, azaz megosztani és uralkodni - szándék kikandikál minden sorából. 
Mi értelme van?
Egymás ellen ugrasztani az üdülővel rendelkezőket az állandó lakosokkal?
 Az még elfogadható, 
hogy a település állandó lakóinak cca. húsz százalékával már polgármester, 
vagy 
testületi tag lehetett valaki.  
Az pedig nem az elfogadás, hanem tény kategóriába tartozik, 
hogy 
a település lakóinak maximum harminc százaléka az, 
amely nem az elmúlt tíz évben lett állandó lakos Délegyházán. 
Tehát, harminc százalék, négy - öt kiterjedt család akar uralkodni Délegyházán.
És akkor nem számítom ide az üdülővel rendelkezőket, 
az ide látogató, 
szinte itt élő családtagokat.
Ők a véleményformálásból, a szabad vélemény nyilvánításból 
végleg kirekesztett kategóriába tartoznak.
És akkor vissza a megosztásból.
 Ha nem is oly régen árokásóknak nevezték az előző vezetői garnitúra tagjait, 
most ugyanolyan piszkos módon folytatódik minden, 
igaz, 
a tét is magasabb...
Éppen ma beszélgettem egy szélesebb társaságban, ahol mi is volt a konklúzió?
 Nem is az a baj, 
legalábbis első fokon, 
hogy egyenlő részben vegye ki minden helyi állampolgár részét a teherből, 
de akkor egyrészt legyen nyíltabb, tisztességesebb a helyi vezetés,
másrészt legalább mutassa meg az alagút végét, 
vajon mikor érünk Európába? 
Aztán vagy elfogadják a kirakatba tett elképzelést az emberek, vagy sem?
 De mindaddig ne beszéljen senki tisztességről, amíg a lényeges kérdésekre nem hajlandóak válaszolni a település vezetői, amíg mutyiznak és félnek a visszafelé mutogatásnak nevezett elszámoltatástól, a felelősök megjelölésétől...
Milliókra egyszerűen csak azt mondják, hogy eltűnt...
És nem is csak az a baj, 
hogy eltűnt, 
hanem attól is elzárkóznak, 
hogy elővadásszák nem csak a felelősöket, 
hanem a pénzt is...
 És akkor, 
ilyen mutyigyanús 
haladásnak nevezett helyben topogásban
előállnak 
és 
pénzt követelnek az üdülőktől?
Nem részletezem most aggályukat, hogy bizony nekik mi közük az óvodához, a nem ide fizetett útadóhoz,
ha se a gyerekük, se az unokájuk nem kötődik ily módon ahhoz a településhez, ahol csak nyaralnak,
ahol a település nem fürdőhelyeiről, hanem tiltó tábláiról nevezetes, 
amelynek pontosan az üdülő területén se kábel TV, se profi internet szolgáltatás, 
egy újságos, 
egy könyvesbolt, de egy szeméttartó  és még WC. sincs... 
Ahol évtizedekkel lemaradt a helyi közművelődés, 
a helyi könyvtár, 
ahol a fiataloknak még egy klubjuk sincs...  
Ahol érvényesülhet a polgármester szellemi diktatúrája,
ahol némák gyülekezete a választott testület... 
Ha pedig egyik - másik megszólal, 
úgy ég a település egésze,
mint valamikor
Reichtstag...
Vajon nem joggal aggályoskodnak
és teszik fel a kérdést, 
ha ez a divat Délegyháza- Mutyifalván, 
akkor mi a biztosíték arra, 
hogy az újonnan befizetett pénz is nem csak úgy, eltűnik?
Ha felelősség nélkül a település előző kollektív vezetése, 
melynek tagja volt a jelenlegi polgármester, 
a jelenlegi alpolgármester és az egyik helyi képviselő,
szeme előtt lezajlott minden, 
mi a biztosíték arra, 
hogy 
tanulva elődeiktől és saját tapasztalataikból 
nem ismétlődnek meg a dolgok?
Majd jön egy újabb vezetés, amely ezeket sem számoltatja majd el?
És ne kerteljünk.
 Mivel nyomós okot mindeddig nem adott közzé a jelenlegi polgármester, 
amivel megmagyarázná, 
miért a mutyizás folytatása Délegyháza-Mutyifalván, 
hogy mi ez a titkolózás, 
bizony, 
az is felvetődött emberekben, 
hogy esetleg félnek a személyes felelősségtől, 
amely visszamenőlegesen is érvényes... 
 Persze, 
lehetne nyersebben, 
vádiratszerűen is megfogalmazni mindezt, 
de ehhez éppen nincs joga egy állampolgárnak.
Ehhez éppen nincs, de sok minden máshoz van, ami...
Na, mindegy... 
Majd máskor...