- Most megint nem megyünk, Józsi?
Csak dr. Riebl Antal hangját hallottam, amikor beléptem a zenebonába,
azaz a Mutyirádió, mutyiadását hallgatva…
Persze, a testületi ülés és az azt követő Közmeghallgatás…
És csak szólt a zene, aztán rájöttek, az mégse kell, aztán már nem is volt baj a közvetítéssel…
Persze, bele a közepébe…
A kronológia és a napirendi pontok egymás utánisága nem érdekel…
Szépen sorba is idézhetném, amúgy, tudósításként az egészet…
Ilyen értelemben nem érdekel a fegyelem.
Ha nincs racionalitás, csak érzelmek vannak…
És érzelmeim az egész hallgatása közben közelebb vittek a folyamatos hányingerhez,
mint méltó meghallásához
a folyamatos
elhallgatásoknak…
Nem a tárgyiakban megfogalmazottak jutottak akkor sem az eszembe, amikor először csalódnom kellett Válóczi Tündében… Mindegy, mondhatják, őt és másokat érdekel valaki, hogy én kiben csalódtam?
Igazuk lehet…
Aki pedig megkérdezi, miért, röviden, mert rossz ügyet szolgál.
Hosszabban, mert eszembe jutott, nem létező kampányában elsődleges tétele és hivatkozása az volt, hogy első sorban, mint anya szól hozzá a kérdésekhez és a felvetődő problémákhoz… Már éreztem folyamatos gyengeségét korábban is, most már pedig? Legalább tudom, hova, kikhez tartozik, egyszerűbb a képlet…
Nem az az elsődleges kérdés számomra, hogy út, vagy Egészségház?
Persze, hogy van válaszom, de mint állampolgár, csak véleményem, javaslatom lehet, a döntés és persze a későbbi ( vagy korábbi ) felelősség terhét is ők kell, hogy cipeljék.
Ahogy Válóczi Tündének is,
ha egyszer orvoshoz kell cipelnie gyermekét…
Ha egyszer szakrendelésre
kell cipelnie gyermekét…
Hogy Hancsics György aláírásgyűjtésbe kezd az orvosi rendelőért?
Kezdjen.
De amikor Amerikából gyűtt rokona lefejte a községet,
akkor is aláírásba kezdett,
hogy a pénzt inkább az orvosi rendelőre fordítsák?
És most?
Milyen folyamatosan kapkodott a szavakért és milyen gyorsan elinalt,
amikor mondták tűz van arra felé,
amely tájon hódolói élnek…
Nem is tudtam, hogy tűzoltó is, na mindegy…
Ennyit a Hancsics nevű
Tegnap Huszárról,
Fidesz mamelukról.
Szilveszter Lajos hozta formáját,
ügyetlen volt,
a polgármesteri helyretételre vártak mondatai,
ahogy
Görbe István
egyetlen hozzászólása is a polgármesteri mosakodást eredményezte…
Mert lenne itt aztán Szemétkommandó?
Legyen.
De kiket gyűjtene be e kommandó?
Vagy miket? Egyébként mindegy.
A tárgyiasult Senkik korát éljük.
Hogy joga lenne tudnia egy halandó állampolgárnak, a település adóhelyzetét?
Jogában.
Bizony a polgármesteri önismeret hiánya, feminin stílusa még sok kárt fog okozni a településnek.
Valójában kimondottan, ki nem mondottan, sőt, piperkőcen bárós magatartásával még szítva is, jóváhagyólag tudomásul vette
a háború kitörését
az üdülősök és a faluban élők között.
Jobban mondva,
az üdülők és a testület között.
Joggal kérdezte az egyik állampolgár,
ha jól emlékszem, Gyökér úr,
az 55 millió eltüntnek nyilvánított forint sorsát,
tényszerűen kérdezett s bár mindenbe beleszólt a polgármester és alpolgármestere,
de itt és ekkor csend volt,
Gyökér György, mintha semmit nem mondott volna.
A jelen levők tapsoltak,
semmiféle testületi, polgármesteri reflektálás nem követte.
Görbe vakkantott egyet,
a polgármester lefordította érthető, emberi hangra,
ez volt a szerepe, ja és a szavazás…
Mindenre.
Ennyi elég is lenne a hányadék színházból, amit közmeghallgatásnak neveztek, de az erkölcstelenségen és a primitívségen lehetetlen túllépni.
Én bolond…
Eleganciát kérem számon ezen a testületen?
Eleganciát a polgármesteren?
Ha az öltöny helyén üres lélek lapul,
ha az alpolgármesteri kövérség ürességet rejt,
érzéktelen lelket és érzéktelen ujjakat,
akkor kövérség és az öltöny csak a kollektív primitívséggel párosulhat.
Szilveszter Lajos,
aki úgy váltotta kifelé politikai nézetét az elmúlt húsz évben,
ahogy Zsuska néni a tundrabugyiját,
sima arccal ki merte mondani,
a két szót,
hogy az
„ ő testületük „
És senki nem vágott hozzá egy széket,
hogy ne hazudj már,
te is tagja voltál mindannak, ami mögöttünk van…
Te is tagja vagy a másik kettővel, akik ott ülnek melletted…
Jakusné mentségére legyen mondva,
ő még meri hordani és viselni tisztességét…
És az eleganciát hiányoltam, buta módon, a szellemileg lepattant kollektív vezetésen…
Megszólalt Szilveszter Lajos:
- Még egyszer szeretném megkérdezni, hová költötték?
Aztán:
- Legyen kedves megmutatni…
És mindez szólt az előző hatalom megszólaló képviselőjéhez,
az általam kevésbé tisztelt Forgó Vilmosnéhoz.
De miről is volt szó?
Egymásra mutogattak, mint egy választási kampányban,
és győztek az unintelligensek,
a hatalomban levők,
mert szó szerint vették,
hogy Lakossági meghallgatás.
Senkibe nem fojtották a szót,
bárki, bármit elmondhatott,
aztán legfeljebb kussban maradtak a főnökök…
- Vargába jártam közgazdaságiba! – mondta a polgármester és ekkor a koreográfia szerint földre kellett volna vetniük maguknak a helyi polgároknak,
ily nagy ember van a társaságukban,
ily nagy,
aki a Vargában végzett…
Az ő számadatai támadhatatlanok,
igaz, nem egyetemi szintű szakképzettséget ad ez bizonyos Varga,
de a polgármester gondolta,
ide ez a hivatkozás is megteszi.
Ezért, gondolta, indulatosan, direkt választékosan, magabiztos, lázadó hangon visszavág.
Ez lesz tehát a rend?
Ha az őt ért, általam folyamatosan hallott minősítéseket, hivatkozásokat folyamatosan nyilvánosságra hoznám, akkor bizony megsérteném az Alkotmányt, mert sem fajt, sem nemzetet, sem vallást emberi megkülönböztetésként nem lehet proklamálni.
Igaz, én se azt tenném,
de egyébként sem hiszek a faji megkülönböztetésben…
Volt egy grófné.
Elment.
Van egy báró.
Itt van.
Szilveszter joggal és okkal mondhatta ki:
- Meg fogom jelentetni az Önkormányzat lapjában!
Okkal,
mert úgy érzi oka van rá,
joggal,
mert itt a lap felelős szerkesztője,
csak egy spongya a helyi döntéshozók talpa alatt.
Valakinek megmutatom a hangfelvételt,
elszörnyed a hallottakon, és csak annyit tud mondani:
- Ez téboly.
Megjegyzem, az illetőnek egyedül több diplomája van,
mint együtt az egész testületnek.
Bár, nem a Vargában végzett középfokon.
Már régen nem a történések a lényegesek,
hanem, amelyeket a dörzsöltségbe rejtett butaság idéz elő.
A történés nem az, hogy például a képviselőknek, az alpolgármesternek és a polgármesternek nincs meghirdetett fogadó órája,
hanem a válasz,
hogy miért, igényelte ezt bárki?
A történés nem az, hogy a Budapestre munkába járó szülőkhöz nincs igazítva az óvoda nyitva tartása,
hanem a válasz,
hogy miért, igényelte ezt bárki?
És az egész handabanda gyülekezet szókincsébe csak ez a visszautasítás fért…
És hogy is van ez?
Volt, aki már feljebb mert lépni és kérdezni mert?
De mi lesz, ha még feljebb és még feljebb lépnek,
aztán már csak helyben teszik, amit tenniük kell?
- Mit szólok a hangulatjelentéshez?
– kérdezte alig egy fél órája egy telefonáló?
És elküldte az alábbi szöveget:
„ Tudod jól esett, hogy ha már névnapom volt, Te felköszöntöttél…. Tudod az is jól esett, hogy lebasztál mert cigiztem, pedig a “leszokás alatt állok”… De hidd el hétfő óta nem cigiztem, de ma közmaghallgatás volt és izgultam.. ideges voltam… Izgultam Dr. Antiék miatt, hogy állják a sarat.. jól állták.. Én hiszek bennük, tudod jól csinálják… „
És nem egy magánlevélből vett idézet.
A Művelődési Ház igazgatójának írt nyílt levélből részlet
az
Együtt Délegyházáért Egyesület weblapján…
Egy csuszi-mászi hajbókoló förmedvénye.
Én nem izgultam volna helyében,
ha annyira tisztességes és korrekt emberekből áll a település vezetői garnitúrája, ahogy ez a személy hiszi lemutyizott véleményével.
A vezetőkért csak azért izgultam volna helyében,
hogy mikor, miért, hogyan buknak le?
Inkább
a polgárokért, véleményük sorsáért izgultam volna.
Azonban,
Ha ennek a mutyikempingesnek
egyetlen szóban igaza van, akkor már siker…
Mert rátenyerelt a lényegre.
Mert hogy is írja:
„ ma közmaghallgatás volt és izgultam… „
Hogy mi váltja ki benne az izgalmat,
nem érdekel,
de az,
hogy ma valóban
a
KÖZMAG
meghallgatása volt a cél, akkor sikerült…
De Délegyháza teljes lakossága
nem közmagból áll,
hanem egyelőre még a folyamatosan lesöpört közmag hallgatásából
és
alkalmi vélemény nyilvánításából…
De… Holnap…
És most nem folytatom…
