Nagyon leszidtam a csúcskategóriába tartozó számítógépemet.
- Nem szégyelled magad?
Odaülök a számítógép elé, papírt készítek, tollat is...
Pontos minden óra a lakásban, pár perc késéssel odaülök a csúcskategóriába tartozó számítógépem monitorja elé,
hallgatva - végre - nézve is a soron következett testületi ülést...
Már el is kezdem számolni, kit is látok a monitoron, kezdek is ünnepelni...
Igaz, hogy a hat fős testületből csak négy tagot lehet látni,
sebaj,
majd egyszer rájönnek,
ez így bizony diszkriminatív,
de legalább el kezdenek sántikálni a XXI. század felé,
ha már nem csak hangban,
hanem képben is közvetítik a testületi ülést...
És 16 óra 37 perckor nem is tudom, mi történik?
Hirtelen, ahogy szokták mondani, se kép, se hang...
Megjelenik egy számomra ismeretlen cég logója,
ezt nézem egy darabig, aztán dühösen kilépek...
A ma reggelt azzal kezdtem, hogy megkérdeztem számítógépemet:
- Nem szégyelled magad?
