 |
| Az Intézetben... |
Szeretem
az Anyákat,
bár nekem nem volt...
Társaikat,
az Apákat is,
bár nekem az sem volt...
 |
| Még apróság koromban... |
Állami gondozott létemből fakadóan
sorolhatnék nevelő szülőket,
akiktől mindig és mindig megszökve,
hajnalonként általában a rendőr talált meg
valamely állomás
hideg várótermében...
Még a rendőrnek is melegebb volt a keze,
amellyel vezetett vissza az intézetbe,
mint bármely nevelő szülőé...
 |
| Az Intézetben... |
És akkor nem is gondoltam az intézet falai közé belátogató
úgynevezett szocialista brigádokra,
úgynevezett szocialista brigádokra,
amelyek
- brigádnaplóba bejegyzett módon -
örökbe fogadtak
és
együtt állapodtak meg a brigádok anyái,
hogy melyik hétvégén,
mikor, kihez visznek ki,
mert hát
" ezeknek is jár a család... "
Anyák Napja van?
Vajon ki viszi tovább, ha meghal anyátok,
önnön tagadásaitokat?
Szégyeneiteket,
ha éreztetitek a világgal,
hogy nem több anyátok,
mint egy utolsó szolga
a
pörköltzabáló hajlongók táborából?
Ki többet nem is érdemel,
mert szégyellni kell,
mert nem volt fasiszta,
mert nem volt sárga garbós…
Mert zsidó volt, vagy cigány,
vagy szegény,
vagy hajléktalan…
Mert szégyellni kell,
mert el kell dugni
öregségében,
vénségében.
Aztán majd holtában
is
Aztán majd holtában
is
az
emlékét...
 |
| Az esztergomi bazilikában... |
Isten nem védheti a dögevőket.
Ki adja meg emlékeiteknek a felmentő kegyelmet?
És még anyáitok életében
az el nem rebegett
bocsánat kérés helyett
a
bocsánatot?
 |
| Pillanatkép egy TV műsoromból... |
azt mondtam,
bár nem vagyok zsidó, sem cigány,
de ha Magyarországon elkezdődne egy kisebbség elleni,a nem egyenruhába öltöztetett
gondolatok ellen masírozó világ,
ha fasizmus szagát érezném a levegőben,
akkor én leszek az első,
ki mellére és hátára is sárga csillagot rögzít,
így megyek végig a Köruton,
és legközelebb sárga csillagokkal jelenek meg a képernyő előtt...
Most pedig?
Fasiszta leheletű büdösök
tartanak lelki nyomorékukságából eredő
halk szavú - hazug
előadást a megbántottak hangján
előadást a megbántottak hangján
a demokráciáról.
Saját fasizmusuk
demokrácia sztaniolpapírjába csomagolt döglétéről…
 |
| Éppen nem a falak mögött... |
én gyáva vagyok ahhoz, hogy félni merjek,
mert én merek ma is azon kevesek
közé tartozni,
közé tartozni,
aki már azért is szól,
mert a Közértesen narancsszínű pólót látok.
Mert tudom, látom szeméből - tartásából,
ha ilyen színű pólót hord, talán nagyobb reménye van arra,
hogy állásában maradhasson.
Lehet,
még egy bíró is másképpen ítéli meg,
ha ráfogják,
ott és akkor azt tette,
amikor ott sem volt...
 |
| A nem volt anyám... |
Ilyen világban kell, hogy eszünkbe jussanak anyáink?
Legalizáljuk életüket?
Szépre subickolt
lakkcipőnkkel ma is beléjük tapossunk?
Szépre subickolt
lakkcipőnkkel ma is beléjük tapossunk?
Elhitessük önmagunkkal,
ők is ezt akarták?
Saját primitívségeinket anyáinktól eredeztessük?
Mert asztalunkhoz nem engedjük őket,
éltükben túléltük
már emléküket,
és
ételhordóban tesszük asztalukra
a gőzölgő húslevest?
Mert asztalunkhoz nem engedjük őket,
éltükben túléltük
már emléküket,
és
ételhordóban tesszük asztalukra
a gőzölgő húslevest?
Megváltjuk - kiváltjuk bűneinket
egy
boltban vásárolt virággal?
